Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A február 6-án bekövetkező földrengések (ebből a két legnagyobb 7,7 és 7,6-es erősségű volt Kahramanmaraş megyében, az ország délkeleti részén) óta eltelt hetedik napon már 29 ezer fölé emelkedett a halálos áldozatok száma, a sebesülteké pedig átlépte a 80 ezer főt. A túlélők utáni kutatások a hideg időjárás ellenére gőzerővel folynak, noha egyre kevesebb az esély arra, hogy a romok között élőket találnak. Ennek ellenére vannak csodák.

Az egész török társadalom megmozdult

Az ebben az évben fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Török Köztársaság történelmének második legpusztítóbb földrengését élte meg – az áldozatok száma már az 1999-es izmiti (Isztambul környéki) katasztrófa számait is meghaladta -, s közelít az 1939-es erzincani földrengés közel 33 ezres veszteséglistájához.

A pusztítás hatalmas, tíz délkeleti-megyét érintő katasztrófa Magyarországnál is nagyobb területet jelent, mintegy 14-15 millió lakossal, számos, budapestnyi méretű nagyvárossal. Sok városrész dőlt össze szó szerint, az infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, miközben kisebb-nagyobb lökéshullámok, utórengések vannak.

Igaz, ezek jellemzően az alig érzékelhető Richter-skála szerinti 4-es erősség alatt maradtak, amelyek a törésvonalak mentén lévő régióban nem számítanak újdonságnak – a 7-es erősség fölötti földrengés mindenképp történelmi.

A kezdeti sokk után felocsúdó török hatóságok és maga a török társadalom is hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy minél több embert mentsenek meg és segítsenek a túlélőknek. A tv-csatornák állandó közvetítése mellett a szolidaritás felemelő, megható példáit látni.

A török állam vasárnapra már több mint 218 ezer embert küldött a helyszínre (katasztrófavédelmisek, csendőrség, katonaság stb.), és közel 12 500 jármű vesz a mentésben.

Az egész török táradalom megmozdult: megindult az adománygyűjtés – a Magyarországról adományozni kívánóknak érdemes a budapesti török nagykövetség honlapjáról, facebook-posztjaiból tájékozódni –, az otthonukat elhagyni kényszerülők befogadása.

Egyelőre viszont nehezen győzik – a szolidaritás megható példája azok a képek, ahol a katonák a sátraikat a túlélők rendelkezésére bocsátva hálózsákban töltik az éjszakát.

Nem elegendő a hazai összefogás

A kiterjedt pusztítás miatt azonban nem elegendő a hazai összefogás. A török külügyminisztérium már az első nap jelezte, hogy az ország fogadja a nemzetközi felajánlásokat.

A világ pedig megmozdult: eddig 68 ország küldött mentőcsapatokat. A hétvégén már több mint 7000 külföldi igyekszik segíteni a bajbajutottakon – de további segítségre van szükség.

A legnagyobb kontingenst a testvérnépként kezelt azeriek küldték, ők több hullámban már több mint 747 embert indítottak az érintett megyékbe, maga az azeri külügyminiszter is a területre látogatott.

Vélhetően az olajban és földgázban gazdag dél-kaukázusi ország, amely rengeteget köszönhet a török katonai támogatásnak a 2020-as 2. karabahi háborúban, ráadásul 2021 óta formális szövetségese Törökországnak, majd az újjáépítésben is részt fog venni.

A korábbi évek konfliktusos viszonya ellenére a szomszédok részéről is jelentős segítség érkezik. Ennek szép példája Izrael, amely az egyik legnagyobb csapatot küldte az országba, mintegy 450 főt.

Az utóbbi bő egy év diplomáciai kardcsörtéje tükrében a görög mentőosztag is nagy figyelmet kapott a török közösségi médiában.

Török részről ugyan korábban elhangzott, hogy „az éj leple alatt meglepik majd őket” – célozván erre egy esetleges török támadásra a külpolitikai hergelés részeként – most sokan arról szóltak, hogy az éj leple alatt a görögök jöttek, de nem harcolni, hanem éppen segíteni.

Mindez visszaidézi az 1999-es földrengést, amikor hasonlóképp segítette egymást a két szomszéd.

A szomszédos, 3 milliós Örményország szintén segítőkezet nyújtott, onnan több mint két tucatnyian érkeztek.

A Magyarország által küldött 167 fős csapat 29 kutyával is a nagyobbak közé számít a külföldi kontingensek között. Az Európai Unió tagállamaiból eddig több ezer fő érkezett az országba – kereső csapatok érkeztek még a törökök által korábban gyakran bírált Finnországból és Svédországból is.

Ahogy telnek a napok, a fő hangsúly a romok eltakarítására, a statikailag problémás állapotú, de éppen megmaradt épületek lerombolására, a károk felmérésére és végül az újjáépítésére fog helyeződni.

Miközben a török államnak azt is meg kell oldania, hogy a sok százezer fedél nélkül maradtnak otthont biztosítson (egyelőre már több mint 1 millió fő számára alakítottak ki ideiglenes szálláshelyet).

A nem sokkal a katasztrófa után régióba látogató Recep Tayyip Erdoğan államfő már jelezte: a városokat újjá fogják építeni. A földrengés akár az ő politikai jövőjét is romba döntheti, de minden azon múlik, hogy miként tudja kezelni a jelenlegi helyzetet.