Jöhet a lakkozás, lófestéssel és két magas nővel

Egy kis cowboy iszogat a bárban. Lehörpinti az utolsó kortyát, fizet, kimegy. Kisvártatva üvöltve rohan vissza. – Ki festette zöldre a lovamat?! Az ivóban néma csend, az egyik asztalnál lassan feláll egy óriási ember. – Én voltam az, tán valami baj van? – Erre a kis cowboy a mákszemnél is apróbbá válik:
– Jaj, dehogy is – hebegi vékonyka hangon. – Csak szólni akartam, hogy a festék megszáradt, jöhet a lakkozás.

Szakállas vicc, biztosan ismerik sokan. Mint a folklóralkotások zömének, ennek is több változata létezik. Például a festék színe különbözhet, széles a spektrum, ám egy a lényeg, hogy jöhet – mentő ötlet ott a kocsmában, ugyebár – a végső munkafázis. Mindenesetre a poént felesleges magyarázni, ezt a totál abszurd kis jelenetet záró csattanót. De mi látszik itt és most aktualizálni eme felettébb mulatságos kis lófestősdit?

A laza képzettársítás szintjén mindenképp az a minapi hír, hogy a hírhedt Utolsó Felújítás (Dernière Rénovation) buzgó aktivistái Párizsban színes festékkel leöntötték Charles Ray amerikai művész köztéri lovas szobrát. Ott, a kortárs művészetek múzeuma előtt. Fotóval bizonyítható, hogy nem véletlenül sétált arra két vödör festékkel, majd épp ott megbotlott Aruanu és Rachel, ahogy hívják őket, hanem kifundált akció célpontjává vált a tkp. vétlen műalkotás. És nem csupán, hogy a ló nyakon lett öntve, hanem pólót húztak a lovasra azzal a vészjósló felirattal, mely szerint mindnyájunknak már csak 858 napja maradt hátra, mert akkor eljön a klimatikus változások okozta apokaliptikus világvég. Aztán nincs tovább. Hogy ez a szám pontosan milyen kalkulációk szerint jött így ki, meg hogy mi köze a szobornak ehhez, talány. Elég az hozzá, hogy a dolog mintegy láncreakcióban történt, ugyanis nem rég Milánóban összekovászolták-kulimászolták Andy Warhol autós alkotását, Van Gogh festményéhez Rómában borsólevest csaptak, de nem járt jobban Vermeer műve se Hágában, miként Klimté sem Bécsben. Még szép, hogy nem próbáltak olajat préselni Van Gogh napraforgóiból. – De hogy mi ebben a logika? Mi értelme az egésznek? Valószínűleg csupán a visszhangos figyelemkeltés, közben várhatjuk, mikor kap lekváros palacsintát szegény Mona Lisa. – Vagy akár lapát sz@rt bármi, ami híres.

A francia kulturális miniszter ökovandalizmusnak nevezte szóban forgó cselekedetet, ám arról nincs semmi, hogy miféle büntetés járhat érte. Olyasmi, aminek lehetne is némi visszatartó ereje.

Nos, jutnak eszünkbe mindezzel kapcsolatban – ezen a kitüremkedő világfejlődési ponton épp – a tizenkilencedik századi angol munkásmozgalmi ludditák. Ők a gépeknek estek neki kalapáccsal, és ha úgy vesszük, a klimatikus változások elleni küzdelemhez annak több köze lehetett, ellenére a nyilvánvaló ténynek, hogy a rongálók döbbenetesen felcseréltek okot és okozatot. De ha már kalapács: nem szabad megfeledkeznünk az értelmes “világmentő akciók” keretében pilisvörösvári születésű Tóth László kollégáról sem. Ő hetvenkettő pünkösdjén egy geológuskalapáccsal rontott neki Rómában a Pietà szobrának. Azt követően, hogy sikertelenül próbálta magát eladni Jézus Krisztusként VI. Pál pápának, aki erre nem mutatkozott vevőnek. Őt a látogatók fogták le a helyszínen, nyilvánvaló elmebajára tekintettel elítélve nem lett, ehelyett visszatoloncolták Ausztráliába, ahonnan az ominózus esemény előtt érkezett. Igazából ott se tudtak mit kezdeni vele, ezért inkább szabadon engedték. (Tóth Lacink ma már egyébként nincs az élők sorában, magához szólította az Úr, ám a hírneve még megvan, ha fakulóban is.)

Charles Ray különben nem tévesztendő össze a legendás világtalan fekete énekessel, Ray Charlesszal, a Hit The Road Jack és más híres slágerek zseniális előadójával. Charles Ray egy 1953-ban született fehérbőrű szobrász, aki Los Angelesben él, saját bevallása szerint is jól elboldogul a tudatmódosító szerekkel, szobrainak java része meghökkentő alkotás. Említett (meggyalázott) műve nem tartozik a megütköztetők közé, ezért jóhiszeműen tán azt is feltételezni lehet, hogy épp ezen próbáltak segíteni az Utolsó Simítás harcosai.

P. S. E sorok írója ez év tavaszán a párizsi Pompidou Központban találkozott Charles Ray szobraival. Közöttük a lenyűgöző, óriási, vörös ruhás nővel. Káprázatos teremtés. Ám mindent túl lehet licitálni. Rod Stewart énekes csillag élőben talált hasonlót, csak éppen szőkében. Kérem.