B A Balkanac
A sorozatgyilkos feléledt – pokoli vígjáték Zaječarban
Bizonyára mindenki számára, aki látta, emlékezetes maradt Spike Jonze amerikai rendező 1999-es filmje: A John Malkovich-menet. Amelyben röviden arról van szó, hogy egy tehetséges bábművész, bizonyos Craig Schwartz mutatványa iránt a szeszélyes közönség megszűnik érdeklődni, házassága befuccsol, jómaga anyagilag tönkremegy. Reménytelen helyzetében iratrendezői állást vállal egy manhattani felhőkarcolóban. Csakhamar egy furcsa rejtekajtóra bukkan valamelyik szekrény mögött, amelyről kiderül, hogy az a nagy hollywoodi sztár, John Malkovich agyába vezet. Kolléganőjével, akinek elárulja a titkot, kisütik, hogy üzletet csinálnak a dologból. Elkezdenek x összegért árulni egy-egy Malkovich-menetet.
A film érdekességei közé tartozik, hogy egyik főszereplője, John Cusack előzőleg arra kérte a menedzserét, a lehető legfurább forgatókönyvek valamelyikét mutassa meg neki, John Malkovich pedig – aki igazából csak a második helyen állt Tom Cruise után a fejkölcsönzésre felkérendők listáján – nem is akarta egyáltalán elvállalni. Aztán rossz nyelvek szerint Cruise (Top Gun) agya túl szimpla lett volna ehhez a kanyargós elképzeléshez, Malkovich pedig végül kötélnek állt Francis Ford Coppola unszolására, így aztán elkészülhetett a Malkovich-menet.
Mondani sem kell, jókora siker lett belőle. Utóbb a színházat százszor jobban kedvelő Malkovich sem bánta meg. Neki is végeredményben szép pénzt hozott a konyhára. Mit tett vele, mit nem, az ő dolga, ugyanakkor érdekeseket nyilatkozott a szerepe kapcsán. Például azt mondta, hogy szerinte a színjátszás az egyik legnagyobb varázslat, ami ajtót nyithat valaki másnak a fejébe. – De ez a film – fűzte hozzá – nem csak erről szól. Hanem arról is, hogy manapság az életünk egyre virtuálisabb. A bánatot és az örömöt már nem is a saját életünkben éljük meg, hanem különféle csillagok és csillagocskák bánatát és örömét éljük meg a sajátunkként, ami viszont már csaknem a művészet végét jelenti.
Hogy a fenti prófécia mennyire igaz, azt majd megmutatja a jövő, ha hagyjuk neki megmutatni. Mindenesetre a Malkovich-menet szép sikert aratott Szerbiában is. Azon a tájon úgyszint’ jókora ismertséget hozott ennek a kiváló színésznek: belgrádi FEST-díjat és egyebeket, pedig igazából nem sokat sikerült kihúzni belőle a szláv gyökereit illetően. Hogy azok szerbek, vagy horvátok, ma sem világos. Malkovich egyik nyelvet sem beszéli, amire nem különösebben büszke, hiányérzete sincs nagyon, sima tényként konstatálja. Szerinte egyébként az édesapja a világ leghazugabb fráterének nevezte a saját édesapját, így hát akkor ki venne mérget rá? Bármely származásra.
Most augusztusi bombahír volt viszont, hogy folytatván a baráti együttműködést, John szőröstül-bőröstül, agyastul-lelkestül Szerbiában járt – úgy tűnik, szívesen –, méghozzá Zaječarban. Az ottani régi római település romjainál lépett a sokfelől összeverbuválódott közönség elé, méghozzá egy felújított, meglehetősen rendhagyó színházi előadással. Rendhagyóval, akárcsak az emlegetett film. Címe: A pokoli vígjáték – egy sorozatgyilkos vallomásai. A sorozatgyilkost természetesen maga Malkovich hozza, méghozzá – lévén részben zenés előadásról szó – az Orchester Wiener Akademie és két szopránja meg a híres wroclawi barokkzenekar együttműködésével. A projekt tehát nem új, Magyarországon is bemutatták rég, meg még régebben, ha jól értjük, Ukrajnában is. Ellenben az előadás új elemekkel gazdagodva a másodvirágzását éli most.
Maga Malkovich beszélt a helyszínen a megvalósítás új elemeiről, hangsúlyozva egyébként, hogy szerinte a mozi nem fogja sokáig bírni még a médiák küzdelmében, ellenben a színház, amelynek örökké a halálát jósolják, valószínűleg még bírja sokáig. – Így látja ezt John Malkovich, nekünk meg itt még csak annyi fér bele, hogy röviden elmondjuk, miről van szó ebben a “fergeteges vígjátékban”.
Szóval azoknak, akik nem hallottak róla: ez a “komédia” egy valós történet feldolgozása. Bizonyos Jack, eredetileg Johann Unterwegeré, aki a kilencvenes évek Ausztriájában (mesél a bécsi erdő?), majd Csehországban végül az Egyesült Államokban több nőt is megfojtott. Közben otthon ünnepelt társasági figura volt. Oknyomozó újságíróként a saját bűntetteit ment felderíteni, bűnügyi szakértőként adta elő magát a tévében, elegáns volt és szellemes, senki nem gondolta volna, hogy… Pedig mielőtt ilyen sokra vitte volna, már leült tizenöt évet egy nő meggyilkolásáért. De olyan jó magaviseletű volt, olyan jókat írt a börtönben, hogy még a Nobel-díjas Elfride Jelinek is a szabadlábra helyezését kérte.
Ha véletlenül gyanúba keveredett, Fojtogató Jack azzal védekezett, nem lehet annyira hülye, hogy életének olyannyira boldoggá vált szakaszában, amikor még színházi rendezésre is alkalma adódott, prostikat gyilkoljon. Ez azonban nem győzte meg az amerikai rendőrséget. Miamiban elkapták, amikor egy gyógyszertárban nem tudott zöldágra vergődni a pajzsmirigygyógyszerét illetően, majd annak okán visszatelefonált Ausztriába. A FBI nyomban lekapcsolta, azt követően valamikor kiadták Ausztriának, ahol a szigorú felügyelet ellenére felakasztotta magát. A pertlijére és a gatyakorcára. Megfulladt, mint azok az éjszakai pillangók, akiket a melltartójuk pántjával fojtott meg – mindennemű hahota mellőzésével.
B A Balkanac
BRZRKR, ÉRTVE? (K. Reeves sokoldalú tehetségéről)
Akár a görög mitológiában, létezik egy halhatatlan hős. Erről a figuráról azt is tudjuk, hogy kereken 80 ezer éves, amihez nehéz lenne megfelelő számú gyertyát elhelyezni valamely szülinapi torta tetején. Ő BRZRKR, akit senki sem tud megállítani.
Berzerker (lásd az ang. „berserk”-et!) egy vad harcos. Nem kimondottan az az a lelkileg is vívódó tragikus hős, ugyanakkor isteni erő birtokosa. Szitává lövik, megkéselik, felrobbantják, bármit tesznek is, neki meg se kottyan. Semmi sem akadályozhatja meg abban – ahogy bizonyos Bélus írja online –, hogy például egyetlen mozdulattal kikapja az ellenfél bordáját, majd azzal szúrja nyakon, vagy leszakítsa a karját, utána azzal fenekelje el. Aztán bizony – csak semmi komikum, ugye, inkább totál fekete – széttapossa a fejét, hogy kifröccsenjen az agyvelő.
– Mégis ki olvas ilyeneket? – teszi fel a kérdést Hétköznapi Geekságok BANG! főcím alatt tavaly írt blogjában Bélus, hogy rögtön meg is válaszolja: ő. Bizony, ő olvas ilyeneket. Mert miként mondja: bár a történet nem egy veretes valami, az első füzet véres akciói „lekötötték a szemét”. Ugyanis van olyan, hogy az embernek olyasfajta képregény kell, amin nem szükséges sokat agyalni. Értékelése szerint a rajzok teljesen rendben vannak, neki kifejezetten tetszett az a „minimál stílusuk”.(Minimalizmusuk.)
Ezen az oldalon a szövegíró nem volt túl serény, így a fordítónak sem akadt túl sok dolga
Egyáltalában így minden rendben is van ezzel a munkával, amelyet egyébként némi bíbelődéssel és a többi, de viszonylag könnyedén be lehet szerezni a neten. Minden oké tehát KEANU REEVES és MATT KINDT szövegíró, nem utolsósorban RON GARNEY rajzoló közös produkciójával, amelynek első része 2021 márciusában látott napvilágot.
Kapcsolódó cikk
Mostanság viszont Belgrádból érkezett a hír, hogy a második rész immár elérhető szerbül, méghozzá a System Comics összes csatornáján. – Tehát ott a BRZRKR 2 a megfelelő boltok virtuális vagy valós kirakatában, tapintható füzet formájában ugyancsak. (Puha kötés, latin betűk, 136 old.) A belgrádi cikkek szerint a mellesleg nagy Đoković-rajongó, szerbek felé úgyszintén adakozási hajlammal forduló, legalábbis annak látszó „Kijanu Rivs” ismét hódít a szerb fővárosban. Ilyen formában tehát: mozin kívül is erősen aktív Berzerkerünk. Néhol ott látható a világhálón BRZRKR a legendás, Jugóban egykor nagyot kaszáló Dylan Dog társaságában, felvetve a kérdést: vajon érzik-e egymást vetélytársaknak? Az elérhető képek tanúbizonysága szerint nem. Mindegyikük más és más ordító igazságtalansággal, rémséges konfrontálódással van maradéktalanul elfoglalva, ezzel együtt köztük szent a béke. (Nincs Balkán-szindróma.)
Úgy, mellesleg vajon tudják-e, mi köze a híres képregényhős magándetektívnek, Dylan Dognak a magyarlakta Máriafalvához? A válasz Sándor Zoltán írásában keresendő a veszprémi Ex Symposion 2019/104-es sztripszámában. Címe: Az első Erzsébet-szobor nyomában. Sajnos, az Ex támogatás híján ellehetetlenült, Ex-szé vált, nincs már folytatás. Esetleg BRZRKR tudna segíteni? Vagy netán Dylan Dog, esetleg összesített erőkkel, ha már egyszer az isteni beavatkozás elmaradt? – Jó, a dupla vagy triplacsavaros kérdés pusztán érdekesség óhajt lenni, miközben vélhetően nincs messze a valóságtól. Mindegy, vissza Neóhoz! (Vagy komikus, esetleg lakodalmi muzsikás formájában Neonhoz.)
Mármost, hogy maga Keanu Reeves mesélte-e volt így a szerb sajtónak, vagy csak a mátrixa, BRZRKR tudja, egyre megy. Ott úgy jelent meg még ’22-ben, hogy a világhírű színész Szerbiában is adakozni óhajt a rászorulóknak, s ebben a kérdésben tántoríthatatlan. Állítólag nagyon tetszett neki, hogy arrafelé mekkora lelkesedéssel fogadták a BRZRKR első részét – tudomása szerint a könyvkiállításon valósággal ökölharcoltak érte –, ezért kifejezett szimpátiával néz az országra. Különben úgy általában elmondta, hogy kifejezetten röstelli, mennyit keresett pl. éppen a Mátrix-sorozattal, amelyet képregények, videojátékok és egyebek követtek, ezért szívesen bogozza ki a dohányzacskót, amikor olyan embertársakat lát, akiknek igencsak kell a segítség. – Tegyük hozzá, ebben Reeves csakugyan nem hazudik, hatalmas pénzt adott oda példának okáért a leukémia leküzdésére.
VÁLOGATÓS KORMÁNYZAT: A napokban köszöntötte a szerb kormányzat a világbajnokságon ezüstérmet szerző kosárlabdázókat, és az újabb tenísztornát nyerő Novak Đokovićot, az ünnepségre viszont nem hívták meg Ivana Vuleta világbajnok távolugrót. – Egyszerűen nem megyek sehova hívatlanul – írta az X-portálon Vuleta.(Forrás: Dimitrije Vasiljevic/STARSPORT)
Arról viszont nincs tudomásunk, vajon értesült-e a hatalmas ugrásaival az „egész világot térdre kényszerítő” Ivana Vuleta újabb rekordjairól, ámbátor miért is ne, s abban az esetben picit jó lehetne a szerb atlétikához úgyszintén. Úgy pluszban.
Bájdövej megjegyzendő, az emitt, Magyarhonban se nagyon ártana. Ellenére annak, hogy milyen remek atlétikai világbajnokság zajlott a közelmúltban Pesten, ahol éppen Ivana oly csodálatos aranyat ugrott. Mint valami mesebeli hős, mint valami tárt szárnyú lepke, káprázatos íve után homokba fúródó izmos angyal, viccen kívül. Óriásit röpült népének határtalan örömére, s már most ott van a legendáriumban. Oda illő deli női figurája vajon benne lesz-e valamelyik képregényben? (Nos, Neon?)
-
Koszovó3 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia6 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró5 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
English5 nap telt el azóta
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head