Horvátország
UMIČEVIĆ VISSZACSINÁLNÁ: Jasminko az INA államosításáról álmodik
A cikk meghallgatásaHa véletlenül gyakorló hívő lennék, most nyilván Szt. Ferenchez, az újságírók védőszentjéhez fohászkodnék, annak reményében, hogy megment a hülyeségektől, de esetemben még ez a kiskapu is zárva van, így nincs más hátra, mint serényen körmölni.
Többfrontos támadás
Szóval, arról lenne szó, hogy Jasminko Umičević kőolajipari tanácsadó, az N1-es tévének adott interjújában megpengette, hogy Horvátországnak saját jól felfogott érdekében államosítani kellene az ex-horvát nemzeti kőolajipari vállalatot az INA-t, amely már több mint egy évtizede a MOL irányítása alatt áll. Az N1-es interjú csak egy a több közül, mert Umičević több csatornán keresztül támadott: például az Index hírportál vagy a Večernji list című napilap & hírportál által, az utóbbinak terjedelmes interjút adott.
– Az alkotmány kimondja, hogy a Horvát Köztársaság biztonsága érdekében a kormánynak joga van az államosításhoz – méltányos díjazás mellett. Itt a díjat könnyű kiszámítani, mert ezeket a részvényeket a zágrábi tőzsdén jegyzik. A részvények értéke tehát ismert
– magyarázta Umičević az N1-nek nyilatkozva. Szerinte csupán az okozhatna gondot, hogy a részvények tulajdonosai részben ismeretlenek.
– Nem tudni, hogy kik az érdekelt felek. Talán a MOL, talán az oroszok. Nem tudjuk. És látjuk, hogy az oroszok és a magyarok milyen jól együttműködnek
– tette még hozzá Umičević, és miután így kellőképpen kidomborította Moszkva és Budapest kordiális viszonyát, visszakanyarodott kedvenc vesszőparipájához, amelyen már bő nyolc éve nyargal, azóta, hogy a Milanović-kormány kikérte szakértői véleményét. Szóval, Umičević úgy gondolja, hogy az INA stagnál, amióta a MOL átvette.
Who da F*ck is Alice?
Alízka, azaz esetünkben Jasminko Umičević 1959-ben született Verőcén. 1984-ben végzett a zágrábi jogi karon. 1985-ben gyakornokként csatlakozott az INA-hoz. 1988-ban az Ina Commerce titkára lett. Gyorsan haladt az INA hierarchikus létráján, és 1989-ben az Ina Commerce általános személyzeti és jogi ügyekért felelős főigazgató-helyettese lett. Ezt a tisztséget 1991-ig töltötte be, amikor az Ina Hungary Co. igazgatójává avanzsált.
A jelzett Kft. Budapesten volt bejegyezve és 100%-ban az INA Oil Industry d.d. tulajdonában volt. 1997-ben átvette az INA d.d. zágrábi Nagykereskedelemi Szektorának igazgatói posztját. 1998 és 2000 között az INA Oil Industry d.d. ügyvezető igazgatóhelyettese, valamint az olajfinomítókért és -kereskedelemért felelős ügyvezető igazgatóhelyettes volt.
2000-ben otthagyta az INA-t, és a zágrábi székhelyű OG Consulting d.o.o. igazgatója lett. 2001 és 2003 között az OG Consulting Kft. igazgatója, budapesti képviseleti iroda. 2003 után a The Oil and Gas Consulting International LLP London igazgatója és olajipari tanácsadója lett.
A HSLS (Horvát Szociál- Liberális Párt, 2010-től eljelentéktelenedett) elnökének, Darinko Kosornak a tanácsadójaként 2011-ben írta meg a HSLS gazdasági programját, amelyben a villamosenergia-létesítményekbe történő magánberuházások mellett szállt síkra. Ő volt a HSLS energetikai tanácsadója is.
A Gazdasági Minisztérium, azaz Ivan Vrdoljak miniszter, a magyar MOL-val szembeni hivatalos eljárása céljából az INA működéséről szóló tanulmányt rendelt meg tőle. A Milanović-kormány az Ina működésének elemzését az amerikai A. T. Kearney csoportnál és a Jasminko Umičević tulajdonában lévő londoni bejegyzésű Oil and Gas Consulting International (OGC) vállalatnál rendelte meg. A Telegram portál 2015-ös bejegyzése szerint a jogi szolgáltatások és a tanácsadói díjak megközelítőleg 35 millió dollárra rúgtak.
Persze, egyes hosszabb emlékezetű öregemberek arra is emlékeznek, hogy éppen Umičević és Davor Štern, az INA akkori ügyvezető igazgatója volt az, aki még 1999-ben igyekeztek meggyőzni Franjo Tuđman elnököt, hogy az INA eladása a magyar MOL-nak pénzügyileg és stratégiailag kiváló lépés lenne.
Lucy in the Sky With Diamonds
Ha már ilyen popkultúrás napom van, megemlítem még a derék Jasminko nem régi Twitter-bejegyzését is, amikor diadalittasan újságolta, hogy az alkotmánybíróság nem adta be a derekát, és nem nyilvánította semmissé az Ivo Sanader volt miniszterelnök elleni ítéletet, miután a horvát kormány elbukta a második választottbírósági eljárást is a MOL-lal szemben.
Persze, az már nem fért be a Twitter fránya 400 karakterébe, hogy az alkotmánybíróság ezzel gyakorlatilag elválasztotta a Hernádi-ügyet a Sanader-ügytől, ami arra enged következtetni, hogy a MOL vezért hamarosan rehabilitálhatják.
Miután belevágtam az okoskodásba, azt is gyorsan elmondom, hogy a horvát sajtóban esetenként napvilágot látó lamentálások az INA sanyarú sorsa felett rendre megfeledkeznek arról az apróságról, hogy amennyiben a horvát kormány annakidején nem adja el az INA-t, az valószínűleg ugyanarra a sorsra jutott volna, mint az egykor messze földön híres jugoszláv/horvát hajógyártás – vagyis egyszerűbben szólva: tönkre ment volna.
Jellemző, hogy a horvát politikusok egy részének akkor jött meg az étvágya, amikor az INA ismét nyereségessé kezdett válni, és felidézte emlékezetükben a régi szép időket, amikor a kőolajipari vállalat a politika ATM-jeként fungált.
A cikk meghallgatásaValahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
3+1: Nem csak Orbán, hanem Vučić és Dodik is az elsők között gratulált Ficónak
HAZAFIAS BŰNCSELEKMÉNY: Kihallgatták a banjskai támadás vezetőjét, de nem került őrizetbe
Koszovói albán politikai marketing és a koszovói szerb szabadságharcos fényűző élete
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Szerbia csapatokat vonultat fel a koszovói határ mentén, az USA aggódik
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
Belgrád sokkal aktívabb szerepet vár a KFOR-tól, amelyben több száz magyar katona teljesít szolgálatot
Jézus sírjánál imádkozott a legfőbb szerb titkosszolga, miközben Koszovóban dúl a válság
Szerbia csapatokat vonultat fel a koszovói határ mentén, az USA aggódik
-
Szerbia6 nap telt el azótaVučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia2 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó5 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
