Magyarország
MAGYARSÁG: A legnagyobb veszélyt a külföldre távozók jelentik egy magyar államtitkár szerint

Egy közösség megmaradását leginkább a külföldre távozók veszélyeztetik, és ezzel a kihívással kellett szembesülnie Szerbiának is a kilencvenes években, mára azonban talpra tudott állni az ország és a vajdasági magyar közösség is. Az MTI jelentése szerint ezt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken Kishegyesen, a Vajdasági Szabadegyetemen jelentette ki.
Kormányközi optimizmus
Magyar véleménye szerint a gazdaságot kell fejleszteni, illetve a fiataloknak jövőt és fejlődési perspektívát kell biztosítani, hogy a szülőföldjükön maradjanak és boldoguljanak. Álláspontja szerint a magyar kormány 2010 óta igyekszik tartalommal megtölteni azt a vállalását, hogy felelősséget érez minden magyar iránt.
– tette hozzá az államtitkár, aki szerint a magyar kormány szeretné folytatni a támogatási rendszer építését, amikor azt a most kialakult háborús helyzet, illetve az abból adódó gazdasági nehézségek lehetővé teszik
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke kitért arra, hogy nem a vajdasági magyarság a legnagyobb létszámú határon túli magyar közösség, ugyanakkor három olyan kezdeményezés is van, amely innen indult: a kettős állampolgárság, a gazdaságfejlesztési program, illetve az autonómia kérdése.
– húzta alá az ifjabbik Pásztor, aki szerint ezeket a célokat az „erős magyar érdekképviseletnek” köszönhetően tudta megvalósítani a vajdasági magyarság.
A VMSZ második embere szerint arra van szükség, hogy számos vajdasági fiatal a Vajdaságban képzelje el a jövőjét, és erre meglegyenek a lehetőségek és a feltételek.
A Prosperitati Alapítvány
Juhász Bálint, a magyar kormány vajdasági gazdaságfejlesztési programját lebonyolító Prosperitati Alapítvány ügyvezetője rámutatott, hogy évekig tartó felmérés és egy gazdasági stratégia kidolgozása után a kormány befogadó hozzáállásának köszönhetően tudott elindulni a gazdaságfejlesztési program 2016-ban.
A politikus szerint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen volt egy olyan jövőkép, mint most. Ehhez kellett az anyaországi támogatás, a befogadó szerb állam támogatása, illetve a jó gazdasági elképzelések.
Illés Boglárka országgyűlési képviselő, a Fidelitas elnöke a Kárpát-medence fiatal? Igen! című előadásában rámutatott: nélkülözhetetlen, hogy a Kárpát-medencei magyarság ne csak megmaradjon, hanem gyarapodjon is, és ez egy döntéssel kezdődik.
– vélte Illés, aki szerint „Magyarország kormánya 2010 óta számtalan olyan lépést tett, „amelynek köszönhetően látható, hogy a demográfiai tendencia elkezdte egy gyarapodó nemzet képét felrajzolni”.
Ezen intézkedések között az országgyűlési képviselő a családtámogatást, az otthontámogatást, illetve a Köldökzsinór Programot említette, és rámutatott, hogy ezek mind „azt segítik elő, hogy a fiatalok merjenek családot alapítani, és érezzék, hogy az őket körülvevő bizonytalan helyzetben vannak kiszámíthatóságot jelentő pontok is”.
Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági előrejelzési és elemzési igazgatóságának a vezetője a szabadegyetemen részt vevő fiataloknak tartott előadásában a gazdasági növekedés formáiról, illetve lehetőségeiről beszélt.
Balatoni felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaság mára „elérte azt a szintet, amire a történelem predesztinálja”, az ország célja azonban az, hogy ne rekedjen meg ezen a szinten, hanem 2030-ra elérje az Európai Unió fejlettségének a 100 százalékát.
A pénzügyi szakember szerint azonban az ukrajnai háború miatt gyengült a gazdasági környezet egész Európában, így Magyarországon is.

Szerbia
Orbán leugrott Belgrádba egy biliárdpartira

Vučić és Orbán biliárdozott egyet, az utóbbi szívott egy kis friss levegőt Belgrádban. Erről számolt be a szerb kormányközeli Informer, amelynek a főszerkesztője a napokban telesírta a szerb baráti médiát amiatt, hogy heteken belül börtönbe vonul, de ez most nem tartozik ide.
Két mondat a biliárdról
A szerb elnök és a magyar miniszterelnök biliárdozásáról annyi derült ki, hogy egyiket Orbán, a másikat pedig Vučić nyerte, jóbarátok között így az „igazságos”, mondhatnák, akik pikírtkedni szeretnének.
– írta az elnöki Instagramon Vučić. A bejegyzés majdnem ugyanannyi szívecskét kapott, mint a NATO-légicsapások kezdetének 24. évfordulója alkalmából tartott zombori nagygyűlésről készült két fotó.
Valószínűleg a nagygyűlés hatása alatt lehetett az az „oktondi csápoló”, aki megjegyezte, hogy „bravó Orbánnak, Magyarország az egyetlen uniós ország, amely nem bombázott minket”, és ezt 22 ember kedvelte is. Így terjed Magyarország jóhíre Szerbiában!
– tette hozzá még Vučić az Instagramon a fent már említett egy mondathoz.
Orbán a közösségi médiában
Eközben a magyar miniszterelnök a Facebookon csak három szót csatolt a biliárdos fényképhez, miszerint „magyar-szerb rangadót” vívott, miután Brüsszel után felkereste Belgrádot, hogy találkozzon Vučićtyal.
Orbán a Twitteren már némileg bőbeszédűbb volt.
– írta a magyar miniszterelnök a madárkás portálon, amire egy Levente nevű fickó megjegyezte, hogy Belgrádban sok minden van, de a friss levegő sajnos nem tartozik ezek közé.
Szerbia
Vučić gyújtóhangú beszédet mondott, Orbánt ismét saját politikai céljaira használta

Több tízezer ember részvételével emlékeztek meg Zomborban a Kis-Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások kezdetének 24-ik évfordulójáról, ami jó alkalomnak bizonyult a szerb elnök számára, hogy ismét üzenjen a Nyugatnak, ezúttal egy igencsak ambivalens, gyújtó hangú beszédben. A nagygyűlést azért tartották Zomborban, mert 24 évvel ezelőtt a bombázás első célpontja a város melletti katonai repülőtér volt. A nagygyűléssel párhuzamosan a CNN-közeli N1-es televízió egyik fiatal újságírója a Twitteren arra emlékeztetett, hogy egy évvel a támadást megelőzően, 1998. március 24-én alakult meg az a szerb kormány, amely miatt a Nyugat légicsapásokat mért a Kis-Jugoszláviára, és amelynek a tájékoztatási minisztere éppen a Zomborból „dörgedező” Aleksandar Vučić volt.
Beszéd, erős idegzetűeknek
A szerb elnöktől nem idegen, hogy bizonyos kérdésekről ambivalens kijelentéseket tegyen egyazon beszéden belül, és mivel a beszédek egyre szaporodnak, ennek révén egyre több lesz az ambivalens kijelentések száma is.
– indította a szerb elnök Zombor főterén és sétálóutcáján tartott beszédét. Még mielőbb továbblépnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a beszéd nem Szerbiának, hanem a szerb népnek szólt, a szerb elnök ugyanis úgy tekintett a NATO-légicsapásokra, hogy azokat a szerb nép, és nem a Kis-Jugoszlávia ellen hajtották végre.
Vučić többször is elmondta, hogy a Nyugat a szerb népet büntette, és véletlenül sem tért ki annak latolgatására, hogy a légicsapások elődidézéséért milyen felelősség terhelte Kis-Jugoszlávia kormányát, amelynek ő is tagja volt.
A beszéd ezúttal is túllépte annak az országnak a kereteit, amelyeket jelenleg vezet, Zomborban ugyanis szinte teljes létszámban megjelent a boszniai Szerb Köztársaság vezérkara, Milorad Dodikkal az élen.

Gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére, a képen a szerb elnökön kívül a boszniai szerb elnök, a szerbiai parlament elnöke és a szerb miniszterelnök (Forrás: szerb elnöki honlap)
Mindebből következik, hogy Vučić nemzeti utalásokkal, sokan talán úgy mondanák, hogy féligazságokkal tűzdelt nacionalista jellegű beszédet mondott, amellyel ismét szembe állította a szerbeket, sokan azt mondanák, hogy a „szerb világot” a Nyugattal, amellyel azonban csak verbálisan kíván konfrontálódni, mert tudja, hogy ugyanúgy veszíthet, mint azt 1999-ben már megtapasztalta.
Miközben a szerb elnök felrótta a Nyugatnak, hogy kettős mércével mér, a koszovói albánok a felszabadításuk/felszabadulásuk nyitóakkordjaként emlékeztek meg a Kis-Jugoszlávia elleni légicsapások kezdetéről, amely lehetővé tette számukra az elszakadást az elnyomó belgrádi rezsimtől.
Szerbia és Montenegró bombázása a NATO, és annak vezető ereje, az Egyesült Államok számára ugyanakkor megteremtette annak feltételeit, hogy behatoljon az orosz érdekövezetbe, amelynek a szélén támaszpontot hozott létre.
Itt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bombázások idején az akkor még tagköztársaságnak számító Montenegró elnöke az a Milo Đukanović volt, aki április 2-án küzd hazájában a harmadik elnöki mandátumért.
De térjünk vissza a szerb elnök beszédéhez, aminek jobb megértéséhez talán segítséget nyújt a kicsit hosszúra nyúlt bevezető.
A bombázás a nemzetközi jog halála volt
Vučić beszédének egyik alapvető tétele, már nem először, hogy a Kis-Jugoszlávia ellen 24 évvel ezelőtt indított légicsapás végképp a „modern nemzetközi jog halálát hozta”, amiben van némi igazság, ha eltekintünk a nagyhatalmi önkény minden korábbi formájától.
– mondta a szerb elnök, aki szerint a Nyugat előbb a Szovjetuniót döntötte meg, majd következett Jugoszlávia, illetve a diktátumokat elutasító Szerbia.
A szerb államfő szerint a Nyugat „hazudott”, amikor azt állította, hogy a NATO Kis-Jugoszlávia bombázásával „humanitárius katasztrófát” és „népírtást” akadályozott meg Koszovóban, szerinte ugyanis ebben csak azok a szolgalelkű albánok hisznek, akik ma erre építik a karrierjüket.
– mondta a szerb elnök, aki arra emlékeztetett, hogy a Nyugat sutba vágta a nemzetközi jogot, mivel a támadás megindításához nem rendelkezett ENSZ-felhatalmazással.
– próbálta belegondolni a Nyugat szerepébe magát a szerb elnök, aki itt felsorolta, hogy a 24 évvel ezelőtt történt bombázások során a Kis-Jugoszláviában 79 gyermek, 2500 ember vesztette életét, nem csak civilek, hanem katonák és rendőrök is.
– tette fel a kérdéseit a szerb elnök, miközben a közönség bele-bele tapsolt a mondandójába, ami azt is tartalmazta, hogy a Nyugat megpróbálta megtörni a „büszke és dacos” szerbek szellemiségét, de azt eddig még soha nem sikerült elérnie, és ezentúl sem fog sikerülni.
Vučić ezen a ponton megállt egy pillanatra, megjegyezte ugyanis, hogy „ők” soha többé nem akarnak konfliktust az albánokkal, a bosnyákokkal, a horvátokkal és senkivel, még velük, vagyis a Nyugattal sem, akik nagyok és hatalmasok, 19-en támadnak egyre.

A zombori nagygyűlés résztvevői több tízezren lehettek (Forrás: szerb elnöki Instagram)
Aktuális üzenetek a „gazembereknek”
A szerb államfő a zombori megemlékezésnek komoly politikai élt adott azzal, hogy bírálta az Ukrajna területi integritását védelmező Nyugatot, amely 24 évvel ezelőtt nem tartotta tiszteletben Szerbia területi sérthetetlenségét.
Vučić megállapította, hogy jogos Ukrajna területi integritásának védelme, csakhogy a Nyugat nem tartja tiszteletben ugyanennek a jognak az érvényességét egy kis „szabad és szabadságszerető” ország, Szerbia esetében, és nem törődik az ENSZ 1244-es határozatával sem.
A szerb elnök eddig talán most fordult a leghatározottabban szembe a Nyugattal, miután párhuzamot vont a 24 évvel ezelőtt történt események, és a jelenlegi helyzet között.
– jegyezte meg Vučić, aki úgy fogalmazott, hogy ő személy szerint nem kollaterális (járulékos) kárként tekint azokra a civilekre és gyermekekre, akik az 1999. március 24-én este kezdődött bombázás következtében az életüket vesztették.
– mondta igencsak indulatosan a szerb elnök, aki azzal vádolta meg a Nyugatot, hogy a szerbek gerincét és nyakát akarta törni, de hozzátette, hogy élni fog a szerb nép, minden nyugati szándék ellenére.
A magyar kártya
A szerb elnök úgy fogalmazott, hogy a zombori megemlékezésen nemcsak szerbek, hanem romák és bosnyákok, magyarok és más nemzetek tagjai is részt vettek, vagyis mindazok, akik Szerbiát a hazájuknak tekintik.
Vučić megjegyezte, hogy az említett nemzetiségek tagjai 24 évvel ezelőtt együtt éltek át minden borzalmat, és pontosan érzik, hogy az mit jelentett, mert az ugyanúgy sújtotta őket is, mint a szerbeket.
Itt következett a magyar miniszterelnök szerb bel- és egyéb politikai célokra történő felhasználása.
Kapcsolódó cikk
– jelentette ki a szerb államfő, aki szerint emiatt Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke, Margaret Thatcher is szemrehányást tett Orbánnak.
Ez már nem először merül fel a vučići dialektikában, a szerb elnök fél évvel ezelőtt már felvetette ugyanezt, és már akkor tisztáztuk, hogy 1999-ben nem Margaret Thatcher, hanem Tony Blair volt a londoni kormány vezetője. A szerb elnököt ez azonban nem zavarta abban, hogy nyomatékot is adjon a történetnek:
Vučić szerint azonban a szerb nép kezd felépülni, és mára már az emlékezés lehetősége is adott, nem úgy mint 10, vagy 12 évvel ezelőtt, amivel azokra az időkre kívánt visszautalni, amikor még nem ő volt kormányon, vagyis ezzel azt kívánta sugallni, hogy az „emlékezés szabadsága” vele kezdődik.
Koszovóval teljes a szerb világ
A cikk elején említettük, hogy Zomborban ott volt szinte a teljes boszniai szerb vezetés, és aztán kiderült, hogy nemcsak a boszniai szerbek mentek el Zomborba, ami megint csak arra utal, hogy nem egy országos, hanem egy össznemzeti megemlékezésről beszélünk.
– mondta a szerb elnök, akik ezzel az ügyes fordulattal azt fogalmazta meg, hogy az ottani szerbek számára Koszovó, mint ország, nem létezik.
Vučić köszöntötte a szerb nép montenegrói, észak-macedóniai és szlovéniai képviselőit is, valamilyen oknál fogva azonban kifelejtette a horvátországi szerbeket, amit nyilván Horvátországban annyira nem sajnálnak. Viszont tavaly ősszel egy egész nagygyűlést szenteltek Újvidéken a horvátországi szerbeknek, szolgáljon ez az egyre inkább „mítingelő” szerb elnök mentségére.
A helyzet ambivalens jellegét az adja, hogy a gyújtóhangú beszéd során Vučić folyamatosan arról beszélt, hogy a Nyugat által sanyargatott Szerbia mégis csak békét akar, és ezt segíti elő a szerb hadsereg fejlődése/fejlesztése is, ami mindenki számára elrettentő tényezőnek számít.
– tette hozzá a szerb elnök, aki saját céljainak alátámasztására kívánja fordítani a „titói szlogent”, miszerint „Tuđe nećemo, svoje ne damo!”, vagyis másé nem kell, de a sajátunkat nem adjuk. Ezt már Slobodan Milošević volt szerb és kis-jugoszláv elnök is elirigyelte a volt jugoszláv diktátortól.

1998. március 24-én megalakult az a szerb kormány, amely az országot a légicsapások idején vezette, balról az első a jelenlegi szerb elnök (Forrás: Twitter, Dušan Mlađenović)
A szlogen verbális szinten jól hangzik, és összhangban van azzal, hogy Szerbia az 1244-es BT-határozat és a szerb alkotmány szellemében továbbra is igényt tart Koszovóra, csak ezt nem mondja ki, mert ha kimondaná, az súlyos következményekkel járna, amit Vučić nem kíván felvállalni, mert a másik oldalon ott vannak a „nagyok”, akiket legfeljebb csak verbálisan már megtámadni.
Viszont egy ilyen jellegű nagygyűléseken, amelyből egyre több van Szerbiában, a belgrádi szerb vezetés és maga a szerb elnök is azt a gondolatot igyekszik popularizálni, hogy a szerb alkotmány és az 1244-es BT-határozat alapján Koszovó továbbra is megilleti Szerbiát.
Ha az ENSZ 1244-es határozatának szellemében el is fogadnánk ezt az érvelést, jusson eszünkbe, hogy a kilencvenes években Aleksandar Vučić egyike volt azoknak, aki a horvátok, bosnyákok és albánok ellen uszított, amivel megalapozta más népeknek, de nem utolsó sorban a saját népének a tragédiáját is, aminek a felelősségét azonban a mai napig nem képes átérezni.
Talán nem neki kellett volna szónokolni egy ilyen jellegű megemlékezésen, mert legalább annyira bűnös mindazért, ami történt, mint a bombázásokat végrehajtó NATO.
Zárásként már csak az a kérdés merül fel, hogy mi lett volna akkor, ha a „dörgedelmes beszéd” során a szerb elnökön netalán eluralkodnak az érzelmei? Merthogy megígérte, hogy nem enged nekik.
-
Oroszország4 nap telt el azóta
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
Montenegró6 nap telt el azóta
Nincs, aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Bosznia1 nap telt el azóta
Módosítaná a Horvátországgal közös határt a bosznia-hercegovinai államelnökség
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között