Horvátország
VICCNEK KISSÉ DURVA: Megbüntetik a magyarokat kitiltó vendéglőst Horvátországban?
Körülbelül egy hónappal ezelőtt, Horvátországban rossz néven vették, hogy Orbán Viktor az olajembargó körül folytatott vita során olyasmit talált kijelenteni, hogy ha “nem veszik el a tengerünket, akkor nekünk is lenne kikötőnk”. Erre nagy penna- és nyelvköszörülés indult a horvát médiában a “magyar irredentizmus” eme megnyilvánulásáról, de valahogy legjobban egy pelješac-félszigeti, egészen pontosan trpanji tonhalbár hirdetőtáblája maradt meg az emlékezetben. A “vicces kedvű” tulajdonos azt írta fel színes krétával, hogy “magyarokat nem szolgálunk ki. Nem kívánatosak az Ő tengerükön. De ha Hernádit is magukkal hozzák, akkor jöhetnek.”
Műkedvelő szatíraszerző
Az esetet Magyarhonban is felkapta a sajtó, ám időközben ez is elfelejtődött, akárcsak sok minden egyéb a bombasztikus hírek utáni médiahajszában. Viszont úgy tűnik, hogy a “mókás” megnyilvánulás a horvát hatóságoknak sem tetszett igazán, mert a helyszínre kilátogató rendőrök közölték a tulajdonossal, Jakov Jakša Begovićtyal, hogy gyűlöletbeszéd miatt akár 200 ezer kuna (majdnem 30 ezer euró) bírság fenyegeti.
A 66 éves nyugalmazott hajóskapitány nem értette a vádat, mondván, hogy mindenki tudja róla, hogy “műkedvelő alapon” szatírával foglalkozik, és a politikai-, illetve a világhelyzetre reflektáló elmésségeit rendszeresen közli a bár előtti hirdetőtáblán.
A franciásan vaskos humorú Begović szerint aranyköpései ismertek az egész Balkánon, és nem igazán érti mit kérnek rajta számon .
– Csak reagáltam Orbán Viktor nyilatkozatára és azt írtam, hogy nem kívánatosak az Ő tengerükön. A horvát tengerparton bármikor szívesen látjuk őket – végül is nincs vendéglős aki csak úgy elutasítaná a vendégeket
– érvelt Begović. Ugyanakkor annak a gyanújának is hangot adott, hogy a hatóság érdeklődése viselt dolgai iránt “felülről dirigált”, majd egy hónap múlott el ugyanis az affér és a jegyzőkönyvet készítő rendőrök látogatása között.
Az ügynek nyilván lesz folytatása is, de mint azt Begović elmondta, az eset egészen érdekes lesz, mert már jelentkezett nála egy ügyvéd, aki ingyen vállalta a védelmét a bíróságon.
Határtalan-e a szólásszabadság?
Bár Elon Muskkal egyetértve, jómagam is aggodalommal figyelem a szólásszabadság globális szintű visszaszorulását, ugyanakkor azt is elismerem, hogy nem lehet mindent a szólásszabadság leple alá bújtatni.
A rágalmazás esetén – mint ezt időközben Amber Heard is megtanulta – az ügy meglehetősen egyszerű, mert azt a meglévő törvények jól és egyértelműen szabályozzák.
A gyűlöletbeszéd esetén azonban már nem annyira szimpla a helyzet, mert nem könnyű megegyezni abban, hogy mit minősíthetünk gyűlöletbeszédnek, és mit nem.
E kérdés “rugalmas” értelmezése felháborító visszaélésekre adott okot, különösen az Egyesült Államokban dúló cancel culture-ként becézett kulturális forradalom folyamán. Ide tartozik még a más kultúrákkal, és a vallási érzelmekkel való “szórakozás” is.
A jó érzés azt diktálja, hogy ezekkel a dolgokkal nem illik viccelődni, ám ha valaki mégis erre vetemedne, mégsem mehetünk el addig, hogy ezért a fejét követeljük, vagy hogy a fejét vegyük.
Az érem, vagy a ló másik oldala természetesen a politikai korrektség nevében viselt keresztes háború, ami már azt is előrevetíti, hogy nem csak, hogy nem mondhatjuk el azt, amit gondolunk, hanem egyes dolgokra még gondolni sem szabad.
Az írástudók felelőssége
Visszatérve a mókás kedvű kapitányra, azt kell mondanom, hogy bár magyar emberként az első reakcióm az volt, hogy úgy kell neki, minek irkál hülyeségeket. Viszont, amikor kicsit átgondoltam az esetet, lehiggadtam.
Az igazi vétkes nem a nemzeti felbuzdulásában krétát ragadó vendéglős, hanem a horvát média és általában a bulvársajtó, amely úgy állította be a magyar miniszterelnök megjegyzését, mintha Magyarországnak területi követelései lennének Horvátországgal szemben.
Persze, a mai világban olyan hasztalan az újságírói etikát számon kérni, mint Ukrajna területi épségét követelni. Az egyik is, a másik is kívánatos lenne, de a profithajsza, illetve a nagyhatalmi logika másként diktálja a dolgokat.
Horvátország
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?
A Horvát Újságíró Egyesület (Hrvatsko novinarsko društvo, HND) november 23-án, szombaton nyilatkozatot kért a horvát Gazdasági Versenyhivataltól (Agencija za zaštitu tržišnog natjecanja, AZTN) a Glas Slavonije, a Novi list, a Glas Istre és a Zadarski List tulajdonjogának koncentrációjával kapcsolatban. Az újságírószövetség közlésének értelmében a versenyhivatal válaszolt az Istra24 portál megkeresésére, miszerint augusztus 4-én értesítést kaptak a vállalkozások összefonódásának megvalósítására irányuló szándékról, és felkérték a Media Solutionst, hogy egészítse ki a bejelentést, amelyet még nem nyújtottak be az AZTN-hez szeptember 18-án, amikor a regionális napilapok tulajdonjogának konszolidációjáról szóló szöveget közzétették”.
Mi itt a gond voltaképpen?
A Horvát Újságíró Egyesületet egyrészt a Media Solutions tulajdonosi szerkezete aggasztja – a tulajdonosok egyértelműen a kormánypárthoz kötődnek – másrészt az a tény, hogy annak ellenére, hogy a vállalat pénzügyi nehézségekkel küzd, ezért a Glas Slavonije dolgozóinak fizetése hónapokat késik, és a számlájuk blokkolva van -, most hirtelen terjeszkedésbe kezd.
Ez a horvát kollégák szerint politikai konnotációt kölcsönöz ennek az üzleti tranzakciónak. Arról nem is beszélve, hogy a fúziót a 2024-es szuperválasztási év előtt hajtják végre, amikor megválasztják a kormányt, a köztársasági elnököt és az európai parlamenti képviselőket.
Az eszéki Media Solutions többségi tulajdonosa, Oleg Uskoković kifejezetten erős HDZ-s kapcsolatairól ismert (Forrás: LiderMedia)
Gyors vizsgálódásunk eredményeként kiderítettük, hogy az eszéki Media Solutions többségi tulajdonosai Oleg Uskoković kifejezetten erős HDZ-s kapcsolatairól ismert dubrovniki ügyvéd/üzletember és Bojan Divjak, aki annyit tett az emberiségért, hogy a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) egyik alapító tagjának, Vladimir Šeksnek az unokaöccseként látta meg a világot.
A képet – nyilván szándékosan -, még egy kicsit homályosabbá teszi, hogy az üzletben társként rész vesz a szlovák JOJ Media House médiaholding is.
Persze, amíg a Horvát Újságíró egyesület sötét ármányt és cselszövést lát a dologban, Oleg Uskoković a Media Solutions vezérigazgatója egészen másként vélekedik.
Szerinte, a Media Solutions csupa szívjóságból és a polgárok minőségibb tájékoztatását szem előtt tartva vállalkozott a fúzióra.
Oleg Uskoković szerint az akvizíció és a Glas Slavonijevel való jövőbeli egyesülés célja, hogy konszolidálja a regionális napilapokat, miután az elmúlt években számos olyan válsághelyzeten mentek keresztül, amelyek erősen befolyásolták üzleti tevékenységüket, mint például a 2020-as Covid-válság, a papír árának 2021-es rendkívüli emelkedése, és végül az energiaárak 2022-es erőteljes növekedése kétségessé tette fennmaradásukat.
A Media Solutions vezetője valahol július végén, amikor a tranzakcióra sor került, és azt bejelentették a horvát Gazdasági Versenyhivatalnál, hangsúlyozta, hogy a fúzió lehetővé teszi a napilapok számára a gazdasági jövőt egy rendkívül versenyképes környezetben.
Bojan Divjak, aki annyit tett az emberiségért, hogy a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) egyik alapító tagjának az unokaöccseként látta meg a világot
Spekuláljunk egy kicsit horvát fejjel!
Minden esetleges félreértés elkerülése végett, a következőket nem tudjuk semmilyen dokumentummal vagy egyéb bizonyítékkal alátámasztani, így akár népmesének is felfogható, amit most mondunk, viszont egyike a valószínű forgatókönyveknek, amelyek szerint az egész lejátszódott.
Az írott sajtót sújtó válságok miatt a regionális lapok igencsak lerongyolódott állapotban voltak, így a választások előtt remek ötletnek tűnt ezek aprópénzért történő felvásárlása.
Erre bármely politikai párt szívesen vállalkozott volna, de Horvátországban az ilyesmit kizárólag csak a kormánypárt tudja végrehajtani.
Kapcsolódó cikk
SAJTÓSZABADSÁG: Határon innen, határon túl, avagy hogyan bontsuk kívülről a rendszert?
Természetesen az ügylethez szükséges tőke semmiképpen sem követhető vissza a HDZ-hez, kis millió módja van annak, hogyan lehet pénzt juttatni valakinek akár az állami költségvetésből is, nem beszélve a szövevényes kompenzációkról, ahol valaki megelőlegezi a szükséges pénzt saját számlájáról, hogy máshol igen kedvező feltételek mellett kössön üzletet.
Meg aztán létezik burkolt, vagy szimpla zsarolás, donorhálózat, ígérgetés, fenyegetés, hogy ne soroljuk már tovább a politika eszköztárát.
Akárhogy is volt, az anyagi nehézségekkel küszködő Media Solutions egy pillanat alatt megtáltosodott, és elindult megmenteni – külföldi (szlovák) partnerével közösen :o) – a tönk szélén álló horvát regionális lapokat.
A kérdés most csak az, és lényegében ez áll a Horvát Újságíró Egyesület aggodalmának hátterében, hogy milyen sors vár a most “kézhez vett” regionális sajtóra.
A legjobb esetben hasznos kis fogaskeréknek bizonyulnak, ha a kormánypárt továbbélteti őket némi állami segéllyel, viszont az is előfordulhat, hogy a választások után a felszámolás vár rájuk, bár ez nem lenne bölcs dolog, lévén, hogy ezúton olyan területekre sikerült a kormánypártnak betörnie a Glas Istre és a Novi list révén, mint Fiume, vagy Isztria, ahol az ellenzék volt és van hatalmon.
-
Koszovó13 óra telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia4 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?