A szépség és a zongora, ragyogó lábjátékkal (Lola + Stjepan gyorsportréja scherzo módban)

Próbáljunk picit lazítani, ne mindig a háborús témákkal nyomasztani magunkat, de ne is szálljunk el valószerűtlenül messzire. Nos, képzeljük el e sorok íróját zongorázni. Illetve jobb, ha nem, mert azt igazából még elképzelni sem lehet hahotázás nélkül, ellenben az itt olvasható írásunk vizuális horizontján elsőre megjelenő hölgyet igen. Méghozzá játszi könnyedséggel, mert ő lábbal is jobban csinálja, de maradjunk a kéznél. A művésznő több ragyogó felvétele utolérhető a You Tube-on. Például ahogy Chopint játszik egymagában, vagy Beethovent az ugyancsak népszerű horvát csellóssal, Stjepan Hauserrel. – Itt persze, a művésznővel nyitunk, s lényegesen több teret is szentelünk neki.

Szikár életrajzi adatai szerint Lola Astanova a nyolcvanas évek derekán született a volt Szovjetunióban, az üzbég Taskentben. Olvasható róla a neten, hogy már alig pár évesen, tehát nagyon korán elindult a muzsikálás útján. Szülővárosában a kivételes zenei tehetségű gyermekek számára nyitott suliba járt, később Moszkvában az állami Csajkovszkij-konzervatóriumba. Híres professzora, Lev Naumov valósággal csodálta azt a módot, ahogy a kis Lola Chopint játszott, és őszinte csodálatának, ahányszor csak tehette, hangot is adott. Így tanítványa már nagyon korán elkezdett turnézni a világban. Járt Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban stb. Közben mintegy mellékesen Moszkvában megnyerte a fiatal zongoristák Chopin személyének és művének szentelt versenyét, továbbá szerepelt a huszadik század csodagyerekeiről szóló filmben, amely az UNESCO védnöksége alatt készült.

2003-ban Astanova kisasszony kinn maradt az Egyesült Államokban. Ott folytatta a maga bámulatos sikersorozatát. Vladimir Horowitz emlékére príma koncertet adott a New York-i Carnagie Hallban Horowitz Steinway zongoráján, játszott a Miami Szimfonikus Zenekarral, majd a Palm Beach-i szimfonikusokkal és Gerard Schwartz Csupacsillag Csapatával, akikkel Gershwin Kék Rapszódiáját adta elő. Mindeközben számos szólóestjén játszott Lisztet és Rahmanyinovot az elragadtatott közönségnek. 2016-ban Emmy-díjat kapott, hogy utána Andrea Bocellivel turnézzon egy ideig. Már a Carnagie Hall-i jelenése felkeltette Donald Trump figyelmét, hogy később személyesen is összeismerkedjenek. Ebben nagymértékben az ugyancsak keleti széllel érkező Csudálatos Mary segített neki, azaz Julie Andrews színésznő, aki időnként műsort vezetett a Carnagie-ban. Több fénykép készült hármasukról, még több olyan, amelyen Astanova Trumppal látható kettesben. Igazából nem sokat tudunk kapcsolatuk netán mélyebb mivoltáról, ám nem is feltétlenül az lenne a célunk: szemrebbenés nélkül rákanyarodni itt a bulvárra. Bár veszélyesen közel vagyunk hozzá, be kell vallani.

Vagy lennénk főleg akkor, ha próbálnánk górcső alatt részletesen megvizsgálni a művésznő szabad szemmel alig látható szoknyácskáit, fantasztikusan magas sarkú cipőcskéit és a többit. – Ezekről egyébként nem egyszer faggatták újságírók, hogy szerinte hogyan férnek össze a klasszikus zenével, Lola válasza pedig rendre úgy hangzott, hogy szóban forgó területen is ki kellene iktatni az ósdiságokat, a betokosodottságokat, a dögunalmas beidegződéseket, mert a jövő távlataiban csak úgy lehet megtartani a közönséget. És ha a klasszikusok tolmácsolásában új utakat lehet keresni, akkor miért ne lehetne a fellépők öltözékében, megjelenési formáiban is hasonlót tenni. Főleg ha úgy jobban érzik magukat a sorsdöntő pillanatokban.

Nyilvánvaló, hogy Lola Astanova kisasszony tisztában van a maga esztétikai pluszpontjaival, és ezt ugyebár nem is rejti véka alá. Ennek értelmében már többször felhívta a figyelmet arra, nagyon is tudja, hogy az idő gyorsan elszáll. Mintegy elszelel, akár a szibériai pipából a füst, ezért élni kell az adottságokkal és lehetőségekkel.

Item. A népszerű You Tube galaxisában egyebek között megkereshető egy felvétel, amelyen Lola a horvát Stjepan Hauserrel Beethoven Holdfény szonátáját adja elő sejtelmes kék fényben (meg egyebeket is játszik, persze,), általában minimálisnál is minimálisabb szerelésben, miközben maximálisan rájátszanak arra mindketten, hogy játék közben is mennyire vonzzák egymást. Hogy erősen működik a kémia. Olyannyira, hogy ezzel is a kíváncsi riporterek kereszttüzébe került nem egyszer Lola, azonban mindannyiszor tagadó választ adott. Értsd: szerinte tisztára a show business része az egész, és nekik amúgy nincs sok közük egymáshoz. Még ha ajkuk össze is ér némely jelenetben. Mert hát a színészek is mit csinálnak? Aztán még se lesz a dologból örökké párkapcsolat, bár megesik…

– Kétségtelenül igaz, bólinthatunk rá, ugyanakkor az, ami itt tényleg érdekes – a közös vonás kettejükben –, hogy az elitkultúra felől tudnak kiruccanni a popkultúrába úgy, hogy nem éreznek a kettő között áthághatatlan akadályt. A popzene jelentős része a repertoárjuknak. Vannak kedvenc rock számaik, s nem is ódzkodnak a saját értelmezésükben eljátszani azokat.

Ebben Stjepan Hauser jeleskedik igazából, aki úgyszintén bezsebelt már rakás sikert a világ komolyzenei színterén. Nem férne ide felsorolni mindet, helyette végezetül említsük meg, hogy Hauser már rég egy másik duóban is tündököl. Nevezetesen a Luka Šulićtyal alapított 2CELLOS kettősben, amelyben príma Led Zeppelint húznak-vonnak többek közt (esetenként dobkísérettel). Nem mellesleg Hauser a beharangozás szerint ez év december 22. napján ad koncertet Budapesten. Jegyek már kaphatók. (Hm… ez itt a reklám helye?)