Connect with us

Görögország

ERDOĞAN ÜZENT: A görögök nyugodjanak le, különben meg fogják bánni

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

gorog torok
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Komoly riadalom söpört végig a görög sajtón – s persze, ez a diplomáciai apparátust is mozgásba hozta, és már megindult a szövetségesek tájékoztatása a fokozódó helyzetről – miután Recep Tayyip Erdoğan a görög szigetek felfegyverzése kapcsán kijelentette, hogy Athén tartózkodjon az olyan álmoktól és kijelentésektől, amelyeket később meg fog bánni, ahogy az száz évvel ezelőtt is történt. Ezzel az elnök pikírten utalt az 1919-1922-es háborúra, amely a két nép élethalálharcát jelentette, s voltaképp a törökök úgy élték meg, mint napjainkban az ukránok az oroszok elleni háborút.

Persze, az erőviszonyok száz évvel ezelőtt mások voltak Anatóliában, mint a Fekete-tenger északi partján; de akkor egy belső válságba került, a világháborúban kimerült Oszmán Birodalom találta magát szemben egy kis ország jól szervezett hadseregével, amelyet ráadásul többnyire a kor nyugati hatalmai is támogattak. A görögök gyorsan el is foglalták Izmirt, mélyen benyomultak Anatóliába, s Atatürknek és az őt követő későbbi államfőnek, İsmet İnönünek Ankara előteréből kellett visszavernie őket.

A többi már történelem: végül a görög csapatokat az Égei-tengerbe szorították , majd pedig a görög-török lakosságcserének eredményeképp kb. két millió ortodoxot küldenek a tenger túloldalára, miközben pár százezer muszlim kerül Anatóliába.

Persze, a két ország közötti vitás kérdések sora számtalan, de a könnyebb láthatóság kedvéért öt nagy csoportba lehet szedni:

1) Komoly történelmi tehertételek és egymás ellen irányuló nemzetépítés

Ugyan ez a tétel nem újdonság a Balkánon, elég csak a horvát-szerb, albán-szerb vagy épp magyar-román viszonyra gondolni, amelyek tekintetében nem kell történészprofesszori magasságokba emelkednie egyik politikusnak sem, hogy oda tudjon szúrni a másiknak, lásd a száz évvel ezelőtt vívott háborút.

A görög-török viszony a balkáni sorstársakhoz képest annyiban más, hogy az első komoly kapcsolatfelvétel egy görög (bizánci) vereséggel kezdődött a mai Kelet- Törökországban 1071-ben, Manzikertnél, ami az utóbbi években állandó emlékünnep helyszíne és fricska Athénnak. De ott van Konstantinápoly 1453-as elfoglalása is, ami 1953 óta egyfajta isztambuli ünnep, s az utóbbi években Erdogannak különösen kedves dolog.

Ne felejtsük! A Török Köztársaság 2023-ban ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját, azonban Isztambul elfoglalásának 570. évfordulóját is, kerek évszám esetén nagy ünnepség várható. S ott van a Hagia Sophia (azaz Ayasofya), amit két éve alakítottak múzeumból újra dzsámivá, amire a görögök külön harangzúgással reagáltak. Egyik birodalmat végül lenyomta egy másik, s noha a görögöknek a 19. században sikerült kiharcolniuk egy független államot, amely a göröglakta területek jelentős részét megszerezte (Megali Idea), de végül az 1919-22-es háborúban vereséget szenvedett végérvényesen.

2) Az Égei-tenger

A mostani hangzatos szóvihart is az égei-tengeri problémák váltották ki. Itt viszont nem egy kérdés, de rögtön három van. Úgymint a tengeri határok delimitációja – a görög fél szeretné jóval 12 tengeri mérföldre növelni a jelenlegi hatról a felségvizeit, ami gyakorlatilag meggátolná a török flottát, hogy például Isztambultól Antalyáig lehajózzon a görögök engedélye nélkül, ami erősen bosszantja őket.

Ugyanígy vita van a légtér kapcsán, ami rendszeres berepüléseket eredményez; az Anatólia előterében lévő görög szigetek demilitarizálása kapcsán és néhány nagyobb zátony, szigetecske hovatartozása kapcsán. Ezek pedig nem játékok: 1996-ban az egyik ilyen kapcsán majdnem fegyveres konflikuts alakult ki a két NATO-tagállam között, csak Bill Clinton akkori amerikai elnök beavatkozása intette nyugalomra őket. Ez annak fényében volt különösen pikáns, hogy 1995-ben a török parlament megszavazta, hogy fegyveresen felléphet a görögök ellen, amennyiben azok érvényesíteni akarnák a 12 mérföldet.

3) Kisebbségi kérdés

Ez inkább a törököknek érdekes, mivel Nyugat- Thrákiában még él egy pár tízezres török kisebbség, akiket az államfő előszeretettel látogat meg – ezzel szemben az isztambuli görögök döntő többsége viszont még 1955-ben, egy akkori pogrom után elmenekült.

4) Ciprus

A görög többségű sziget státusza, esetleges egyesülése (enosis) már az 1950-es évek eleje óta vitát generált Törökország és Görögország között. Az 1974-es török katonai intervenció pedig a sziget megosztásához vezetett, s tovább fokozta a két ország közötti kiélezett viszonyt. Athén Nicosia mellett áll, támogatta annak 2004-es uniós csatlakozását, s a ciprusi görög-török vitában folyamatosan támogatja azóta is.

5) Kelet- Mediterráneum

A ciprusi kérdést leszámítva ugyan nem volt különösebb konfliktus, egészen 2019-ig, amíg a törökök nem írtak alá egy megegyezést a Tripoliban lévő líbiai egységkormánnyal, amellyel a görög és ciprusi felségvizeket és kizárólagos gazdasági övezetet „törökösítettek”, hatalmas felháborodást kiváltva Nicosiában és Athénban. A fegyveres konfliktust éppen ugyan sikerült elkerülni 2020-ban, s azóta ez a kérdés nyugvóponton van, bár inkább a hamu alatt izzik a parázs.

A paprikás hangulat tehát adott, s a közeljövő is újabb pengeváltásokat fog hozni a törökök és a görögök között.

Görögország

A görögök szavaztak, hogy újra voksoljanak, addig ügyvivő kormány irányít

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

görög
Mindhárman visszautasították a kormányalakítási megbízást
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Kiriákosz Micotákisz jelenlegi miniszterelnök jobbközép pártja, az Új Demokrácia (ND) a szavazatok 40,8 százalékát szerezte meg a hétvégi görög parlamenti választásokon, így 146 fővel a legnagyobb frakciót alakíthatja meg a 300 fős törvényhozásban. Noha az ND megőrizte primátusát, 12 hellyel kevesebbet szerzett, mint 2019-ben, ezzel pedig lemaradt a többségről. A miniszterelnök jelezte is, hogy nem kíván gyenge kormánykoalíciót összekovácsolni – a parlamenti arányok ismeretében ez azt jelenti, hogy ő maga új választás mellett tette le a voksát.

Még egyszer szavaznak

A baloldali pártok messze kevesebb szavazatot tudtak szerezni, az ND legnagyobb kihívója, a korábbi miniszterelnök, Aléxisz Cíprasz pártja, a Sziriza csak 20 százalékot (71 mandátumot) kapott, ami több mint 11 százalékpontos visszaesés az előző választáshoz képest, így nyugodtan kijelenthető, hogy a mostani választás legnagyobb vesztese. Különösen annak a fényében, hogy a közvéleménykutatások a korábbi hetekben pártját 30 százalék körülre mérték, az Új Demokráciát is inkább 40 százalék alá, így a Sziriza mindenképp csalódott lehet.

Jánisz Varufákisz, a Cíprasz korábbi, nemzetközi szinten is feltűnést keltő gazdasági elveket valló pénzügyminisztere által létrehozott megszorításellenes MeRA25 nem tudta átlépni a három százalékos parlamenti küszöböt, így kikerült a törvényhozásból.

A többi, parlamentbe jutó baloldali párt 2019-hez képest kissé jobban szerepelt: így az egykoron szebb napokat látott szocialista PASOK (11,5 százalékkal 41 mandátumot), a kommunistákat tömörítő KKE 7,2 százalékot (26 helyet) szerzett, így együttesen sem tudnak kormányt alakítani – Cíprasz vissza is adta a kormányalakítás lehetőségét az államfőnek.

görög választások, görög

Miután a harmadik legnagyobb frakcióval rendelkező PASOK is megkapta az elnök felkérését, de szintén visszautasította a lehetőséget, így ügyvivő kormány alakul, amelyet Joannisz Szarmasz, a görög számvevőszék elnöke vezet. Ez a kormány a június 25-én tartandó választásokig irányítja az országot.

A parlamentben további frakciót alakíthat a nemzeti radikális Görög Megoldás párt, amely 4,5 százalékot kapott, ez 16 képviselői helyre volt elegendő.

A választás előtt pár hónappal elfogadott új szabályozásnak köszönhetően ráadásul több kisebb, jellemzően nemzeti radikális párt maradt ki a választási versenyből, mivel kizárták azokat a szervezeteket, akiket elítéltek vezetnek – ezáltal az Arany Hajnal vitorlájából fogták ki a görög honatyák a szelet, vagy inkább vették el a vitorlákat, nehogy véletlenül kihajózzon.

Miért nem alakítanak kormányt?

Micotákisz döntését a kormányalakítás visszautasításával kapcsolatban az is indokolta, hogy a június 25-én tartandó választáson már várhatóan más lesz a mandátumkiosztás.

Az utóbbi pár évben számos alkalommal módosították a választási törvényt.

A Cíprasz-kormány alatt, 2016-ban elfogadott módosításoknak köszönhetően a korábban alkalmazott, a legerősebb pártnak vagy pártszövetségnek járó 50 mandátumos többségi prémiumot ezen a voksoláson nem alkalmazták: a korábbi rendszerben ezek a plusz parlamenti helyek garantálták a kormánytöbbséget, miáltal stabilabb kormányzást tettek lehetővé, akár már a szavazatok 40 százalékának megszerzésével is.

görög, görög választások

Joannisz Szarmasz, ideiglenesen ő kormányoz

A prémium nélkül az Új Demokrácia többségi mandátum nélkül maradt, így viszont a 146 helyet szerző párt nem tudott kormányt alakítani – vagyis inkább nem akart. Az abszolút többség megszerzéséhez még öt szavazatra lett volna szükség a 300 tagú parlamentben.

A Micotákisz-kormány 2020-ban módosította a választási törvényt, így a következő, eredetileg 2027-ben tartandó, de a júniusra előre hozott választáson megint változik a parlamenti helyek kiosztása.

A három évvel ezelőtti változtatások szerint a győztes pártkoalíció további 20 parlamenti helyet fog kapni automatikusan a hagyományos bónuszrendszerben; a fennmaradó 30 hely pedig a legtöbb szavazatot kapó pártnak vagy koalíciónak jár 25 és 40 százalék közötti eredménynél számolva, fél százalékonként egy mandátum.

Amennyiben ezen rendszer szerint tartották volna a választásokat, a ND mind az 50 extra mandátumot bezsebelte volna, ami kényelmes többséget jelentene.

A jobbközép kormány választási sikere – noha szerény mértékben elmarad a négy évvel ezelőttitől – mutatja, hogy az emberek többsége díjazta a relatíve magas gazdasági növekedést, a már lefelé tartó inflációt (az előző év azonos időszakához képest immár 3 százalék), a migránsokkal szembeni határozott fellépést, amit a 2020-as görög-török menekültválság idején láthattak a televíziónézők. (A szorgalmasabbak értesülhettek róla a BALK-ról is.)

A határozott fellépés mit sem változott, legalábbis a török partok felől módon érkezők az Égei-tengeren zajló folyamatos visszaküldését illeti.

Noha nem oldódtak meg a gazdasági problémák, de bő tíz évvel az euróválság után úgy tűnik, Görögország tartós növekedési pályára állt. Mindezt úgy, hogy válságokból kijutott az elmúlt négy évre is: a koronavírusjárvány okozta nehézségek, majd pedig az év elején történt szerencsétlen vonatbaleset, amiben 57 ember veszítette életét, ez masszív tüntetéseket generált Athénban – ám a Micotakisz-kormány népszerűsége nem esett vissza érdemben.

Még úgysem, hogy a miniszterelnök lehallgatási botrányba is keveredett, miután kiderült, hogy a szolgálatokat alkalmazva lehallgattak ellenzéki és katonai vezetőket, újságírókat.

A tavaly nyár óta dagadó ügy végül januárban egy bizalmatlansági indítványban csúcsosodott ki, viszont parlamenti többségét kihasználva az erről szóló szavazást nyerte a kormánypárt.

Összeségében Micotakisz optimistán tekinthet a bő egy hónap múlva tartandó választásra: amennyiben nem történik egy kellemetlen botrány, akkor az életbe lépő modósításoknak köszönhetően kényelmes többsége, várhatóan mintegy 160 mandátuma lesz az Új Demokráciának a parlamentben.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava