Connect with us

Horvátország

HORVÁT ELNÖKI ÖNTUDAT: Feldughatja a piszkos pénzét, tisztelt Svéd Úr!

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

milanovic sved
Olvasási idő: 2 perc

A Zoran -féle monkey-business sehogy sem akar kifulladni, a horvát köztársasági elnök szinte naponta osztja az észt, támad, sérteget, fenyegetőzik. Bár mindenki számára világosnak kellene lenni, hogy Svédország és NATO-csatlakozása nem Milanovićon, hanem a horvát kormányon, illetve a parlamenten múlik, ahol a kormánypárt tudhatja magáénak a szavazatok többségét. A horvát politikai thrillerben már elérkeztünk arra a pontra, hogy Milanović nemcsak a környező országok médiaterében nyer teret, hanem a nyugati országokban is.

A vétónak két vége van

Az „apró zöldbab” kategóriába tartozó politikusok természetes ösztöneiknek köszönhetően megérzik a szereplési alkalmat, így Charlie Weimers svéd EP-képviselő érdemesnek találta felkapni a vizet, és egy „twitter-schnecliben” emlékeztetni Zoki Bondot arra, hogy a vétó az a játék, amelyik kétirányú, és hogy Horvátország például szép pénzeket gyűjt be az európai alapokból. Ugyanez vonatkozik Krešimir Beljakra, a Horvát Parasztpárt elnökére, illetve Nino Raspudićra a Most (Híd) képviselőjére is, akik támogatják a köztársasági elnök „nemzetmentő” politikáját.

Mint az életben legtöbbször, itt is rendkívül egyszerű a játékszabály.

Milanović arra játszik, hogy

  • a) külpolitikai szinten a lehető legjobban megkeserítse Plenković miniszterelnök életét,
  • b) hogy belpolitikai téren felkorbácsolja a közvéleményt, vagyis hogy megszerezze a kormánypárt Plenković által margóra szorított jobboldali „kemény magjának” támogatását.

  • Egy kis szerencsével mozgósíthatja a padlón heverő, letargikus ellenzéket is, és ezáltal a parlamentben is megszorongathatja a kormányt. Valamilyen hihetetlen fordulattal akár „palotaforradalmat” is kiválthat a kormánypárt köreiben, de ez csak elméletileg lehetséges.

    Itt persze, nem arról van szó, hogy a HDZ-n belül idilli hangulat uralkodna – elégetlenkedők mindig, mindenhol vannak -, hanem csak arról, hogy a politikai légkör pillanatnyilag nem olyan, hogy bárki is megkockáztatna valamilyen belső, Plenković elmozdítására irányuló puccsot.

    A számítás alapvető hibája abban rejlik, hogy a bosznia-hercegovinai horvátok sorsa közel sem érdekli annyira az anyaország polgárait, mint azt Milanović és a jobboldali kisinasok szeretnék.

    Ezt a magyarok kiválóan értik, de most nem rólunk van szó. Plusz még azt is hozzá kell számolni, hogy nyakunkon a nyár, nyáron pedig Horvátországban a fű sem nő, legfeljebb kiég, így mindennemű politizálás kudarcra van ítélve.

    Plenkovićot viszont most már szerfelett idegesíti a köztársasági elnök szó- és agymenése, olyannyira, hogy már nem állja meg szó nélkül, igyekszik visszatromfolni, csak ez nem igazán sikerül neki, mert – Milanovićtyal szemben – Plenković nem a csapszéki bunyók embere.

    A miniszterelnök abba a helyzetbe került, hogy muszáj reagálnia a köztársasági elnök brutális kampányára.

    Ha szó nélkül hagyja, egyes gyengébb elmékben felüti fejét a gyanú, hogy azért hallgat, mert Milanovićnak igaza van, ha meg odaáll leleplezni az oltári nagy demagógiát, ismét veszít, mert egyszerűen nem szokta meg, és valószínűleg nem is ismeri annyira az utcai szlenget, mint a köztársasági elnök.

    Helyzet van, vagy nincs helyzet?

    Tulajdonképpen nincs helyzet – hiába tűnik a kívülállók számára, hogy itt valamilyen csetepaté folyik – csak „felütötte a fejét” a kakofónia, és mint sok egyéb más ügy Horvátországban, ez is minden következmény nélkül múlik el, szívódik fel, mint egy vakbéltünet.

    Egy szép napon Zoki Bond is lekerül a színpadról, és emlékét lassan elmossa az idő, és a hetes eső.

    Így élvezzük, amíg lehet, hogy ilyen figurát sodort elébünk az élet.

    A legújabb fejlemény, hogy Bond Bondovics válaszolt az uniós pénzek Horvátországtól történő megvonásával fenyegetődző svéd képviselőnek, akinek nyilván fogalma sem volt arról, hogy kivel áll szemben.

    Mi tudjuk, hogy ő Bond, Zoki Bond, a pimaszság ólomsúlyú világbajnoka, aki „iszlamofób svéd fasisztának bélyegezte meg Charlie Weimers urat”, aki a horvát elnök szerint „feldughatja a piszkos pénzét, hogy ne mondjam hova”.

    Aranyos, nem?

    ?c=28513&m=1380644&a=438898&r=&t=html




Montenegró

Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Petrovac, Montenegrói tengerpart
Petrovaci tengerpart, ahol a jelek szerint egyre kevesebb a turista (Forrás: Internet)
Olvasási idő: 2 perc

A montenegrói tengerparton arra panaszkodnak, hogy hiányzik a munkaerő, mert a helyiek átmennek Horvátországba dolgozni, ahol többet tudnak keresni, és ahol a jobban fizető vendégek dominálnak. A délszláv nyelvek hasonlósága miatt nincsenek megértésbeli akadályok a montenegrói munkaerő és a horvát munkáltatók között.

Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton

Mindjárt itt a nyári turisztikai szezon, Montenegróban azonban a turizmusban szervezési problémákkal küzdenek, a dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis nem lesz elegendő ember, aki ellássa a vendégeket.

Ilija Armenko, turisztikai szakember a podgoricai Dan hírportálnak nyilatkozva rámutatott, hogy a helyzet rendkívül összetett, mert Montenegró, bár vonzó úti célként ismert, kezdi elveszteni a lépést a régióval.

Mindenki panaszkodik, hogy munkaerőhiány van, mert Horvátországba magasabbak a bérek, és ott a jobban fizető vendégek dominálnak. A helyzet az, hogy még a vendéglők kinyitásához sincs elegendő munkaerő

– jelentette ki Armenko, aki szerint hiába emelik a montenegrói vendéglősök a béreket, amikor a szomszédos Horvátországban akár 3500 eurót is kereshet egy főszakács.

Nálunk 30-40 százalékkal magasabbak a fizetések, mint korábban, így egy főszakács fizetése 2000 euró, Horvátországban viszont a főszakácsok 3500 eurót is megkeresnek, ezért a legtöbben oda mennek. A munkaerő odamegy, ahol jobbak a feltételek

– mondta a turisztikai szakember, aki szerint az is problémát jelent, hogy rövid a szezon, amely körülbelül július elsején kezdődik, és mintegy 40 napig tart. Legalábbis ez vonatkozik a montenegrói tengerparton lévő Petrovacra, ahol ő dolgozik.

Nagyok az adóterhek

A Dan informátora szerint Montenegróban a turizmus nyugati szemmel nézve a szociális ellátás szintjére szállt le, mivel egy félpanzió napi 30-40 euróba kerül, ami azt jelenti, hogy a nyugatiaknak jobban kifizetődik Montenegróban nyaralni, mint otthon maradni.

Egy haltálért nálunk körülbelül 33 euró kell fizetni, miközben Dubrovnikban ugyanez 120 euróba kerül. Ugyanakkor a vállalkozók terhei egyre nagyobbak, és már veszélyezbe sodorják a működést

Petrovac, Montenegrói tengerpart

– vázolta fel a helyzetet Ilija Armenko, aki szerint a szolgáltatások ára ezért legalább 30 százalékkal emelkedik a nyáron, mivel magasabbak az „inputok”.

Emelnünk kell a túlélés érdekében, ez egy lehetetlen küldetés, ami még inkább befolyásolja a szezont

– jegyezte meg a turisztika szakértő, aki szerint tükörbe kellene néznie, és mérlegelni kellene, hogy hogyan tovább, mert Montenegró egyre kevésbé versenyképes a turizmus terén a régió más országaival szemben.

A szakember úgy fogalmazott, hogy a turizmus mindenhol fejlődik, viszont Montenegróban semmi sem történik, a kilátástalanságot pedig növeli, hogy nemigen vannak foglalások, ami nem jó jel a közelgő szezont illetően.

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

Vámos Miklós: Visz a vonat

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: