Connect with us

Albánia

VÁRHELYI CSALÓDOTT: Bulgária nem enged a vétóból, Albánia júniusig vár

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

FRWfR YXEAEFer9
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 3 perc

Bulgária nem vonja vissza vétóját Észak- Macedóniával kapcsolatban, és ezzel akadályozza az albán csatlakozási tárgyalások megkezdését is az Európai Unióval. Bolgár médiajelentések szerint Teodora Gencsovszka külügyminiszter azt mondta, hogy továbbra is igényt támasztanak arra, hogy Észak- Macedónia ismerje el a bolgár gyökereket. Gencsovszka közben revolverezett is egy kicsit.

Van ilyen vétó

A balkáni országok uniós csatlakozási folyamata a szakadék szélére érkezett, ennél csak az lenne rosszabb, ha egy lépéssel előrébb tartanának. Az érintett országok nem csak önerőből hozták magukat ilyen lehetetlen helyzetbe, Brüsszel is bele-bele piszkált a folyamatokba, nem lökte ugyan a szakadékba őket, de nem is dobott nekik mentőövet.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy Ana Pisonero, uniós bővítési és szomszédsági szóvivő szerint Albánia és Észak- Macedónia uniós csatlakozásának folyamata nem választható szét. Ezzel pedig Albánia EU-csatlakozása mattot kapott, és csak akkor lesz “új sakktábla”, ha a régit felborítják.

Várhelyi Olivér bővítési biztos a Balkánon “turnézik”, amelynek csatlakozásával kapcsolatban igyekszik világos álláspontot képviselni, a szálakat azonban nem ő mozgatja, miközben Európa szerencsésebb oldalán sokkal diverzifikáltabbak az elképzelések a Balkánt illetően, mint Európa szerencsétlenebb felén.

Várhelyi mostani turnéja során Bulgáriában találkozott Rumen Radev államfővel, Kiril Petkov miniszterelnökkel és Teodora Gencsovszka külügyminiszterrel, hogy megvitassa velük a nyugat-balkáni országok igencsak kilátástalannak tűnő európai perspektíváját, miközben most mindenki az ukrajnai háborúval van elfoglalva.

Bulgária uniós tagként kényelmes pozícióban van, belülről lökdösheti vissza azokat, akik nem tetszenek neki, és nem is hátrált meg korábbi véleményéhez képest, miközben Várhelyi a saját kitartását hangsúlyozta, mintha a személye valamit is nyomna a latban.

– Annyiszor eljövök Szófiába, ahányszor csak szükséges, hogy június végéig döntés szülessen (a bolgár vétó feloldásáról Észak- Macedónia EU-tagságával kapcsolatban), nincs időnk, a Covid és a háború megmutatta, hogy mennyire fontos az európai integráció

– mondta Várhelyi, aki akár Szófiába is költözhetne, az sem igen csökkentené a bolgárok makacsságát.

– Csalódott vagyok, el kellett volna indulnia a folyamatnak…. abban reménykedtem, hogy Albánia és Észak- Macedónia integrációs folyamatában történik előrelépés

– nyilatkoztatta Várhelyi, aki ezzel kapcsolatban nyilván nem a szakadékra gondolt.

Az utóbbi hetekben Szófiában elterjedt, hogy a bolgár kormány még a francia elnökség júniusi lejárta előtt feloldja az Észak- Macedónia elleni vétót, a miniszterelnök és a kormánykoalíció képviselői azonban cáfolták ezt az információt.

Ennek adott nyomatékot a “Van ilyen nép” tagjaként politizáló Gencsovszka külügyminiszter asszony, aki szerint az ő vörös vonaluk Észak- Macedónia, és kilépnek a koalícióból, ha Bulgária feloldja a vétót, mielőtt a nemzetgyűlési nyilatkozatban meghatározott feltételek teljesülnének. Ez nem is nyomaték volt, hanem egyenesen revolverezés.

Az viszont biztos, hogy nem a franciák lesznek azok, akik számon kérik Bulgárián, hogy miért nem teljesítette az előbb említett ígéretet, ha egyáltalán volt ilyen ígéret, vagy csak valaki felengedett egy lufit.

Macedón-albán kényszerházasság

A bővítési biztos hálátlan feladatát ellátó Várhelyi ilyen előzményeket követően utazott Szkopjéba és Tiranába, az utóbbi helyen nem régiben lebegtették meg, hogy “követelik a leválást” Észak- Macedóniáról, ha a bolgárok tovább akadékoskodnak.

Várhelyi Szkopjéban felkereste Teréz anya képét, amelynek kiakasztásával Bujar Osmani észak-macedóniai külügyminiszter a maga albán származását kívánja a metakommunikáció szintjén kifejezni. A magyar biztos szerint Albánia és Észak- Macedónia számára most az a legfontosabb kérdés, hogy mikor kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat, de ebben a kérdésben Teréz anya nem segít.

A macedón fővárosban a bővítési biztos találkozott Dimitar Kovacsevszki miniszterelnökkel is, aki kijelentette, hogy elengedhetetlen az európai integráció blokádjának feloldása, és ennek most jött el a pillanata. Bár nem úgy tűnik, hogy valaki felborította volna a sakktáblát.

A macedón miniszterelnök maga is tudja, hogy itt nem patt-, hanem matthelyzet van, miután a bolgár pártok közötti belpolitikai csatározások miatt Szófia biztosan nem vonja vissza a vétót, mert – mint láttuk – nem a sakktábla borulna fel, hanem az igencsak instabil bolgár kormánykoalíció.

– A szomszédos országban, az Európai Unió egyik tagállamában zajló belpolitikai háború és a populista-nacionalista retorika nem lehet akadálya annak, hogy sorra kerüljön az első kormányközi konferencia Észak- Macedóniával

– mondta méltatlankodva Kovacsevszki, akinek Szófiában elvitatják az általa beszélt macedón nyelvet és az általa vallott macedón identitását.

Várhelyi ezt követően ellátogatott Albániába is, ahol Edi Rama személyesen is elmondta neki, hogy Albánia szeretne kilépni az Észak- Macedóniával fennálló kényszerházasságból, amelybe az Európai Unió kényszerítette. Rama közölte, hogy Albánia júniusig vár, mielőtt “irányt változtatna”, mivelhogy nem akar a végtelenségig asszisztálni a bolgárok magatartásához.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava