Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Egy amerikai diplomata szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök nem elégszik meg Ukrajna bekebelezésével, és más országok elfoglalását is megkísérli. W. Robert Pearson, az Egyesült Államok volt törökországi nagykövete a befolyásos amerikai The Hill napilap számára írt cikkében nem zárta ki, hogy Putyin NATO-tagországokra is kiterjesztheti a háborút, illetve az „orosz birodalmat”. A vélemény nem feltétlenül tükrözi a BALK álláspontját.

Birodalmi törekvések

W. Robert Pearson a washingtoni lap internetes kiadásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az orosz elnök a Szentpétervártól a Duna torkolatáig ívesen elterülő területekre vetett szemet.

– Ez az a terület, amelyet Putyin vissza akar kapni a birodalmi Oroszországnak: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária, valamint a Nyugat felé törekvő Moldova, amely nem NATO-tag, de mégis Putyin listáján szerepel

– vázolta fel Pearson az orosz terjeszkedés irányát, miközben idéz egy fontos beosztású német diplomatát. Thomas Baggerről van szó, aki 2017 és 2022 között Frank-Walter Steinmeier német államfő külpolitikai tanácsadója volt, jelenleg Németország kijelölt varsói nagykövete.

– Nem vettük észre, hogy Putyin egy történelmi mitológiába pörgött bele, és egy ezer éves birodalom kategóriájában gondolkodik. Az ilyen embereket szankciókkal nem lehet elriasztani.

Ezt a baggeri idézetet követi azoknak a területeknek a felsorolása, amelyekre az orosz elnök igényt tarthat.

Putyin előrenyomulása Nyugat felé

Pearson azt írja, hogy a NATO-nak most „többet kell tennie annál, mint hogy az ukránok megsegítésére és a NATO-területek minden hüvelykjének védelmére fokuszál”.

– Most meg kell mondania, mire van szükség az európai biztonság megteremtéséhez az ukrajnai háború után. Ha ezt nem teszi meg, akkor megnyitja a kaput az olyan orosz erőfeszítések előtt, amelyek a NATO összes frontállamának, valamint Moldovának a megfélemlítésére és fenyegetésére irányulnak

– írja Pearson, aki azonban egyúttal megjegyzi, hogy sem az Egyesült Államok, sem a NATO nem kíván nagyobb befolyási övezetet biztosítani Oroszországnak.

– A Szövetségnek nem áll szándékában Putyint jutalmazni (…) azért, mert brutális kísérletet tett arra, hogy magához ölelje Ukrajnát

– olvasható a cikkben, amely szerint ha az orosz elnököt Ukrajnában nem fosztják az aurájától, akkor minden tőle telhetőt meg fogni tenni azért, hogy addig nyomuljon be nyugati irányba, amennyire csak tud. Fehéroroszországot az eddiginél is nagyobb alárendeltségbe kényszeríti, és szinte állandóvá teszi az orosz csapatok ottani jelenlétét, mint Szíriában és Kazahsztánban.

Az amerikai diplomata szerint Putyin ezzel párhuzamosan fokozza tevékenységét Königsbergben (oroszul Kalinyingrád) és Oroszország balti határai mentén, hogy ezzel félemlítse meg a NATO-hoz tartozó balti államokat, valamint Lengyelországot és Németországot.

A szerző ehhez még hozzáteszi, hogy miközben 2021 decemberében a NATO és az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyta az orosz fenyegetést, Putyin nem csak annak garantálásához ragaszkodott, hogy sem Ukrajna, sem más volt szovjet tagállamok ne csatlakozzanak a NATO-hoz, hanem azt is követelte, hogy a Szövetség szüntesse meg katonai jelenlétét a kelet-európai országokban, például Lengyelországban és Romániában, valamint a balti államokban, és mondjon le minden olyan Nyugat- Európán kívüli terjeszkedésről, amelyet Oroszország fenyegetésnek ítél meg biztonsága szempontjából.

– A modern európai történelem egyik legkézenfekvőbb tanulsága, hogy a demokratikus országok vezetőinek hinniük kell a diktátoroknak és az autokratáknak, amikor azok arról beszélnek, hogy mit akarnak tenni

– jegyezte meg Pearson, aki szerint Putyin defenzív taktikájával, vagyis az ukrán városok bombázásának és ágyúzásának folytatásával, újabb befagyott konfliktust teremt. Létrehozta a körülményeket ahhoz, hogy kikiáltsa a győzelmet a két újonnan elismert (kelet-ukrajnai) „független köztársaság” esetében, diplomáciai győzelme pedig abból fakadhat, hogy Ukrajna végül hajlandó lesz elfogadni az orosz feltételeket, hogy elkerülje a véget nem érő háborút.

A cikkíró szerint a szankciók ugyan uralják a főcímeket, de nem érhető el velük az oroszok kivonulása Ukrajnából, és nem jelentik az Egyesült Államok vagy a NATO győzelmét. Sőt, Putyin az ukrajnai háború befejezésével összefüggésben azt mondhatja, hogy most lenne itt az ideje a bizalomépítő intézkedések meghozásának. Ezzel megpróbálná befagyasztani a diplomáciai vonalakat, mint ahogy azt a katonai vonalak esetében teszi, miközben a Nyugatot hibáztatná az örök idők óta tartó háborúért.

És mi a feladat?

A szerző úgy véli, hogy ezért a Nyugat részéréről kevés, hogy ha csak védekezik.

– A NATO-nak és az Európai Uniónak az feladata, hogy újra felerősítse azt az ígéretet, amely az amerikai diplomáciát a hidegháború befejezésére, valamint az egységes és szabad Európa felépítésére ösztönözte. Most érkeztünk el ahhoz ponthoz, amikor szembe kell fordítani a történelem irányát a birodalmi gyarmatosítás új hullámával

– írja a The Hill című napilapban az amerikai diplomata, aki szerint a NATO következő csúcstalálkozóján egyértelműen ki kell jelentenie, hogy „Európa demokratikus és gazdaságilag virágzó jövője” elképzelhetetlen a tagállamok biztonsága nélkül.

Pearson szerint minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy politikai, katonai vagy egyéb módszerekkel aláássa, megfélemlítse vagy veszélyeztesse ezt az elköteleződést, fenyegetést jelent a Szövetségre nézve.

– Ismerjük fel, hogy új célt tűztünk ki magunk elé, és ismerjük fel annak globális hatását, hogy sikere visszük a fényesebb jövő vízióját

– szólít fel cikke végén az amerikai diplomata a NATO júniusra tervezett újabb csúcstalálkozója előtt, bár a vízióval kapcsolatban maga sem fogalmazott meg további konkrétumokat.