ATOMHÁBORÚ: Miért sietnek az oroszok az atomerőművek elfoglalásával?

A cikk meghallgatása

Nem sikerült teljesen kizárni a nyugati közösségi médiából, mindenekelőtt a Facebookról és a YouTube-ról a Szputnyik hírügynökséget és a Russia Today televíziós csatornát, VPN segítségével mindkettő elérhető, az egyik szkopljei, vagyis macedón, a másik pedig kisinyovi (Chişinău), vagyis moldovai IP-címről. Tehát egy kis utánajárással és némi aprópénz ráfordításával a Szputnyik & RT-fanok továbbra is belőhetik magukat az orosz propagandával, ami semmivel sem üdítőbb, mint a nyugati mainstream média, sőt. Ez természetesen azt jelenti, hogy az államvezetésnek álcázott orosz hadigépezet továbbra is ontja a híreket a két csatornán, annyi változás történt csak, hogy most nem kapja mindenki & bárki direkt a képébe a sz*rt a Facebook közvetítésével, hanem házhoz kell menni érte, legalábbis itt, a háborúval fenyegetett Európában.

Fóbia vagy valóság?

A háborúhoz szokott lelkeknek is meglepő lehetett, hogy az orosz hadúr már az Ukrajna elleni agresszió első napjaiban előhúzta az atomfegyvert, mint annak idején egyik elődje “a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit” (Petri György: Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére), amiből aztán lett is riadalom, mivelhogy a világ nincs hozzászokva, hogy valaki rögtön a játszma elején kivágja az asztalra az aduászt.

Ahogy az oroszok & ukránok + a világ = amerikaiak képlet alapján egyre inkább “szépecskén fejlődött a háború”, kezdett kirajzolódni az is, hogy az oroszok leginkább az atomerőművekre hajtanak, de vajon miért tekintik az oroszok az atomerőműveket a legfontosabb stratégiai célpontoknak, mert az “ellenséges áramszolgáltatás” megszüntetéséhez elég néhány kulcsfontosságú elosztóállomást kiiktatni, és slussz-passz, lőn sötétség, ehhez viszont jóformán oda sem kell menni.

A Szputnyik hírügynökség vasárnap erre is megadta a választ, a nem túl hosszú cikkből kiderül, hogy milyen fóbiától üldöztetve éli napjait minden oroszok elnöke és hadvezére, aminek persze, az a vége, hogy azok a “qrva amerikaiak”, de ne szaladjunk az atomsorompó elé!

Ha eltekintünk minden propaganda-szándéktól, vagyis attól a könnyen valószínűsíthető konstellációtól, hogy az orosz hírügynökség írásának 90%-a százaléka szépen kicsontozott színtiszta hazugság, akkor is marad nehezen emészthető cupák a történetben.

A Szputnyik hírügynökség angolul és az összes csatolt baráti nyelven leplezetlen szándékossággal ugyanis megadta a koordinátáit annak, hogy miért került azonnal az asztalra a “Nagy Októberi”.

Lesz-e atomháború?

A szóhasználat bizonyára már senkit sem lep meg, és a fegyver- & nácimentesítésre vonatkozó érvek is ismerősek lehetnek, felmerült azonban egy eddig ismeretlen és az orosz propagandisták által még nem igen kommunikált vád, miszerint Ukrajna és az Egyesült Államok atomfegyver előállításán dolgozott, aminek az a végkicsengése, hogy az Egyesült Államok atomfegyverhez akarta juttatni Ukrajnát.

A hír pedig így szól, szerkesztve ugyan, de nem átköltve:

– Ukrajna már korábban atomfegyver előállításra alkalmas minőségtű plutóniumot kapott külföldről, és okkal feltételezhető, hogy ez nem történhetett volna meg az Egyesült Államok közreműködése nélkül

– közölte a Szputnyikkal Oroszország egyik arra illetékes osztályának képviselője.

A putyini szócsőnek számító Szputnyik a továbbiakban azt írja, hogy a tudományos kutatások és a fejlesztési munkák felgyorsítása érdekében a kezdeti fázisban (az ukránok) külföldről szerezték be a megfelelő minőségű plutóniumot. A rendelkezésre álló információk szerint az Egyesült Államok már átadta ezt az anyagot partnereinek. A Szputnyik forrásai szerint a nukleáris robbanószerkezet elkészítésében a kulcsszerepet a harkovi Fizikai és Technológiai Intézet Nemzeti Tudományos Központja kapta.

– Az ott létező kísérleti bázis sokféle kutatást tesz lehetővé a nukleáris anyagok tanulmányozásával kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg az említett központ neutronfizikai osztálya számításokat végzett az atomreaktorokra vonatkozóan, amelyek az atomfegyverek területén is alkalmazhatók

– jegyezte meg a meg nem nevezett forrás, aki lehetett akár maga az orosz hadúr is, miközben néha-néha rápillantott a “Nagy Októberinek” köszönhetően majdnem egy évszázadig fennálló birodalmi tákolmányra. De maradjunk az objektivitásnál, és folytassuk “sugárhajtású utunkat” a Szputyikkal, amely hozzáteszi, hogy az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia szakosodott szervezetei, különösen a kijevi Atommagkutató Intézet és Szerves Kémiai Intézet segítséget nyújtottak a harkovi Nemzeti Központnak a nukleáris anyagok izotópjainak szétválasztására szolgáló módszerek kidolgozásában.

– Az illetékes orosz hatóságok tájékoztatása szerint a munkálatokban részt vett a csernobili atomerőmű Biztonsági Problémafeltáró Intézete, Kijevből az Állami Nukleáris Biztonsági és Sugárzási Tudományos és Műszaki Központ, valamint a Lviv-i Kondenzált Anyagfizikai Intézet is. Korábban Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök a müncheni biztonsági konferencián azt mondta, fennáll annak a lehetősége, hogy Kijev felülvizsgálja a Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségeit, amely biztonsági garanciák fejében az atomfegyverről történő lemondást irányozza elő

– írta a Szputnyik, amely arról tájékoztatta igencsak megcsappant olvasótáborát, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok annak ellenére atomfegyver létrehozásán dolgozik/dolgozott, hogy aláírta a Budapesti Memorandumot, amely biztonsági garanciákat nyújtott számára azért cserébe, hogy lemondott a birtokában lévő atomfegyverekről. A biztonsági garanciákat vállaló országok között azonban természetesen ott volt Oroszország is, amely most agressziót hajtott végre Ukrajnával szemben.

Ezek után egyetlen kérdés marad: ki szegte meg előbb a Budapesti Memorandumot: Oroszország, amely galád módon megtámadta Ukrajnát, vagy az Egyesült Államok, amely ravaszul atombomba előállításához akarta hozzásegíteni Ukrajnát, és melyik propagandának lehet hinni, vagy éppen nem hinni?

Ami pedig az atomerőművek békés és katonai célú felhasználása közötti összefüggéseket illeti Ukrajna esetében, arról az oroszok tudhatnak a legtöbbet, hiszen ők építették az ottani atomlétesítményeket, és nem lehet véletlen, hogy most sietnek azokat saját ellenőrzésük alá vonni, miközben a világhálón élőben közvetített háború erőteljes érzelmi töltést visz a történetbe.