BÖRTÖNBŐL A PARLAMENTBE: Biztonsági tanácsok tapasztalt politikusok, kezdő bűnözők & visszaesők részére

A még mindig gyűrűző horvátországi miniszteri botrány, amely valószínűleg kormányátalakítással zárul, jelenleg abban a fázisban van, hogy bár több részletet tudunk, mint eleddig, ám továbbra sem lehet megjósolni a végkifejletet. Darko Horvat volt területrendezési és építőügyi miniszter letartóztatására ugyanis azután került sor, hogy a jobbára már elfelejtett Rimac-ügyben kihallgatott Ana Mandac – aki 2018-ban az akkor még gazdasági miniszter funkcióját betöltő Horvat segédje volt -, bemószerolt mindenkit, akit csak tudott. Szavait SMS-üzenetekkel támasztotta alá, ami elegendő volt az ügyészségnek és a rendőrségnek, hogy szombaton reggel házkutatást tartsanak, majd a délelőtt folyamán őrizetbe vegyék Darko Horvatot.

Börtönből a parlamentbe

A most már csak volt miniszter – akinek a lemondását Andrej Plenković miniszterelnök elfogadta, és Dunja Magaš államtitkárt nevezte ki a minisztérium megbízott vezetőjének – egy hónap vizsgálati fogságot kapott, de “croatian style”, már bejelentette, hogy aktiválni szeretné parlamenti képviselői státusát.

Szóval, a helyzet az, hogy egyetlen egy szem magát mentő tanú és valamilyen régi telefonos üzenetek alapján kell majd bebizonyítani, hogy Darko Horvat visszaélt hivatalával, és állami támogatásban részesített néhány céget, akik erre nem lettek volna jogosultak.

Az állami támogatások odaítélésben állítólag közbenjárt Tomislav Tolušić volt mezőgazdasági miniszter, valamint Boris Milošević, a kormány tárca nélküli alelnöke is. Nyilván ez már túl sok lett volna az ügyészségnek is, és a kormánynak is, mivel Milošević a kormány szerb nemzetiségű alelnöke, így a jelenlegi helyzet az, hogy egyszer csak majd őket is kihallgatják, ami persze, kormányátalakítás híján, ismét megrengeti a kabinetet.

Hogy az ügy mennyire üveglábakon áll, arra hívja fel a figyelmet az egyik állítólagosan kedvezményezett vállalkozó, Nenad Pavić, a negoslavci Nele-turbo servis lakatosipari létesítmény tulajdonosa, aki bejelentette, hogy “ügyvédet fogad, és mindenkit perelni fog”. (Láttunk már ilyet.)

Pavić nyilatkozata értelmében, nem ismer senkit sem a politikusok közül, soha nem volt kapcsolatban senkivel sem, a támogatást pedig úgy kapta meg, hogy beadta a papírokat a minisztérium által kiírt pályázatra, és bizonyos idő után utalták neki a pénzt. Tehát a talpig becsületes vállalkozó mintapéldánya.

Most úgy tűnik, hogy ismét akár egy évtizedre is elhúzódó tárgyalásra lehet számítani, ami Horvátországban inkább szabály, mint kivétel.

A miniszterelnök – aki még az időközben elhalálozott édesapját sem gyászolhatta meg tisztességesen a sok hétvégi politikai ügy miatt – időközben majd eldönti, hogyan tovább, mi pedig a címben beígért biztonsági gyorstalpalóval folytatjuk cikkecskénket.

Biztonsági ABC kezdőknek, haladóknak & visszaesőknek

Előre bocsátjuk: sokat elmond a horvát állami tisztségviselőkről, hogy érinthetetlennek érzik magukat, ezért figyelmen kívül hagyják azt az opciót, hogy valaki lehallgatja őket, vagy az üzeneteik között mazsolázik, ezért kezdjük az elején.

Mi, szocializmusban felcseperedő, és lassan kihalóban lévő példányok, pláne ha újságírással, vagy egyéb gyanús dologgal foglalkoztunk, akarva-akaratlan megtanultuk, hogy az oroszoknak igazuk van. Az orosz túlélési iskola alaptétele ugyanis az, hogy valaki mindig figyel. Ezért nem dumálunk össze-vissza a telefonban, nem mondunk el bizalmas dolgokat senkinek, pláne nem barátságos idegeneknek.

Időközben a helyzet csak romlott, így ma már tekintettel kell lenni a különböző elektronikus kütyükre, és az azokban megbúvó kis kínaiakra vagy nagy amerikaiakra, vagyis az eleve beépített vagy később feltelepülő figyelőrendszerekre. Szóval, ha ne adj isten, tilosban járunk, ilyet persze, nem feltételezünk senkiről sem, gondoskodjunk arról, hogy a málnásban történő csámborgásunknak ne maradjon nyoma.

Okulásként tessék megnézni a Snowden című filmet, és a végén tessék belegondolni abba, amit egy közkeletű szlogennel tudunk a leplasztikusabban megfogalmazni, hogy az idő közben előre ment, és nem hátra.

Ha valakinek mindenáron üzennünk kell valamit, azt legjobb egy kis ártatlan cédulára felírni, a számítógép, telefon és egyéb kamerák látóterén kívül. Ha valamit élesben kell megbeszélnünk, például, hogy mennyi is az annyi, azt legjobb valamilyen tágas téren sétálva megtenni, de akkor is ajánlatos letakarni a szánkat, mint a focisták, amikor anyáznak.

Elképesztő, hogy mi mindenre képesek az ellenséges vagy baráti algoritmusok, nem beszélve a szájról olvasó egyénekről, akiket tehetősebb bulvárlapok és mindenféle szolgálatok alkalmaznak. Ha sok pénzt szereztünk, gyakoroljunk önmegtartóztatást, és ne furikázzunk Maybachhal, illetve ne vásároljunk a szeretőnknek márványpalotát.

A pénzt legbiztosabb aranyba fektetni, és a rudakat a svájci anonymus földalatti silókban tárolni. Ezek üzemeltetőit semmilyen törvény nem kötelezi semmire, így nem fognak fecsegni, és a nehezen összelopott vagyonunkat sem adják ki senkinek. Persze, a legbiztonságosabb, ha nem követünk el semmilyen disznóságot, mert hosszú távon még a legóvatosabb gazemberek is lebuknak.

Lásd Al Capone szomorú, ám rendkívül tanulságos történetét.