Horvátország
KONCEPCIÓ: Milyen lesz a chipgyártással megspékelt horvát hidrogénalapú gazdaság?
A napokban először állt forgalomba hidrogén meghajtású autóbusz Magyarországon. Az illetékes államtitkár szerint Magyarország jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy komoly szereplő lehessen a hidrogéntechnológia piacán. Ha viszont átkukkantunk a szomszédba, akkor azonnal kiderül, hogy az INÁ-n keresztül Magyarország a horvátországi fejlesztésekben is érdekelt lehet. A horvátok azonban abban járhatnak előttünk, hogy dézsaszám öntik nekik az uniós pénzeket, így mindenféle fejlesztésekre jut, például a chippgyártás terén is. Ezzel a két témával foglalkozunk az alábbi cikkben.
Hogy kerül a chipp az asztalra?
A horvátok nagyon belejöttek az EU-s pénzek költésébe: ahol csak tehetik, lecsippentenek az EU-alapokból valamicskét.
Ez történt például a múlt héten nagy pompával bejelentett EU-s csippgyártás stratégiai tervével is, miután az eszéki Orqa aláírta a zágrábi és eszéki Elektrotechnikai Karral a drónokban és egyéb járművekben használatos chipek közös fejlesztéséről szóló megállapodást. (Az elkövetkező években, pontosabban 2030-ig az EU 43 milliárd euró támogatást irányzott elő a chipgyártás felfuttatására, azzal a céllal, hogy 2030-ig a kontinens országaiból származzon a világ chipgyártásának 20 százaléka.)
A felfutóban lévő eszéki cég tessék-lássék befektet majd némi saját tőkét is, de a pénz oroszlánrésze az EU-s fejlesztési alapokból származik majd.
Ennek jelentőségét nem kívánom elmagyarázni, mindenki tudja mennyire fontos bekapcsolódni a chipbizniszbe még akkor is, ha Horvátországban valószínűleg sohasem fognak egy fél darabot sem gyártani belőle. Viszont tervezni, fejleszteni bárhol lehet, ha az ember tudja, hogy mit csinál. Lásd a brit Arm példáját.
A világon évente lőtt 1500 milliárd szelfi és fénykép körülbelül 93 százaléka Arm-alapú okostelefonokon és táblagépeken készül, a fennmaradó 7 százalékot pedig nagyrészt Arm processzorral felszerelt digitális fényképezőgépek hozzák össze.
Ez a chip-dolog tehát igencsak fontos. Jelenleg az a helyzet, hogy válság van, mert nincs belőlük elegendő – a chipeket szinte mindenhová beépítik, nemcsak a számítógépekbe, telefonokba – így akadozik például az európai autógyártás (is).
Ha még mindig nem győztem meg a műszaki antitálentumokat, röviden: a föld minden egyes lakosára átlagban 130 chip jut, és ez a szám óránként, percenként növekszik, ezért lehet azon keresni, hogy a horvátok európai pénzeket chippentenek le, amivel chipeznek egy kicsit.
Hidrogénvölgyek és a színskála
A horvát kormány a minap mutatta be a hidrogéneken alapuló gazdaság nemzeti fejlesztési stratégiáját, amelynek az INA közvetítésével némi magyar vonzata is van, vagyis jöjjön az, amire annyira várunk: a hidrogén alapú társadalom.
A hidrogén sztori olyan mint a búvópatak, nagyobb teret először az Obama-adminisztráció alatt nyert az éppen aktuális amerikai erőfitogtatás & hisztéria mellet, amit akkor Arab-tavasznak hívtak, és aminek azóta is isszuk a levét.
Körülbelül tíz évvel ezelőtt, vagy talán több is, hogy elkezdtünk hidrogén alapú gazdaságról beszélni, de valójában sehol sem vert úgy istenigazából gyökeret. Ennek oka elsősorban az, hogy minden, aminek köze van a hidrogénhez, megveszekedetten drága, illetve nem is x, hanem z számú műszaki akadály fekszik a zéró karbon energiahordozó tömeges használatának útjában.
Mindazonáltal, a hidrogén-lobby igen erős, ugyanis a kőolajipar ebben látja esélyét a túlélésre, illetve a klasszikus üzleti modell átmentésére. Töltőállomások, hidrogénvezetékek, hidrogén előállító telepek, mind valami olyasmi, ami emlékeztet a régi szép világra. Nem beszélve arról, hogy a kőolajfinomítókban jelenleg is hasznosítják a hidrogént ammónia előállítása során.
A zöld energiahordozónak számító hidrogén azonban csak akkor zöld, ha elektrolízissel állítják elő, és az áram megújuló forrásokból származik. Ezen a téren fejlődés tapasztalható, a laboratóriumok világszerte új eljárásokról, katalizátorokról adnak hírt, de a reális helyzet az, hogy a hidrogént olcsóbb más, nem egészen természetbarát módszerekkel előállítani.
Ezek közül legismertebb az ún. kék hidrogén, amit úgy “gyártanak le”, hogy a metánt magas hő és nyomás alá helyezik, és gőznek is kiteszik, azzal a céllal, hogy szétbontsák a molekulát. Egyes meglátások szerint a kék hidrogén még a szénnél is rosszabb a klímaváltozás szempontjából, de ezzel most nem foglalkozunk.
Ezen kívül létezik még szürke, barna és fekete hidrogén is, attól függően, hogy a metán feldolgozása során széndioxid szabadul-e fel, vagy sem, illetve, hogy szénből, fahulladékból, egyéb alapanyagból nyerik-e ki. A vicc kedvéért, létezik sárga hidrogén is, amely a vegyi folyamatok melléktermékeként jelentkezik.
Akárhogy is van, mindenki azért lát fantáziát a hidrogénben, mert használata folyamán nem szennyezi a környezetet, és hogy bárhol kitermelhető, ahol elegendő energia áll rendelkezésre. Ez a jelenlegi gázválság idején felettébb kecsegtetőnek tűnik, így az EU, és ezen belül a tagországok is – legalábbis papíron – foglalkoznak a hidrogénre való átállás gondolatával.
Az ügyes horvátok itt is gyakorlatiasnak bizonyultak, sikerült ugyanis csatlakozniuk az Észak- Adriai Hidrogénvölgy projektjéhez az olasz Friuli- Venezia- Giulia régióval és Szlovéniával közösen. A viszonylag új fogalom itt a hidrogénvölgy, amit a szilíciumvölgy analógiájára alkottak meg. A világon jelenleg 36 hidrogénvölgy van, ezek zöme az EU-ban, de létezik ilyen Amerikában, Ázsiában és Afrikában is.
Az észak-adriaihoz a horvátok hat töltőállomással, illetve a fiumei finomítóban folyó hidrogén-előállítással járulnak majd hozzá. A hosszú lejáratú stratégia terv (2050-ig) négy fejlesztési irányt jelölt ki, a hidrogén előállítását, tárolását, felhasználását és az ezzel kapcsolatos képzést és kutatást.
Az elképzelések szerint a hidrogénvölgy felállításával a három résztvevő ország vezető szerepre tehet szert Délkelet- Európában, míg Horvátország abban reménykedik, hogy a meglévő infrastruktúra felhasználásával távlatilag akár hidrogén-exportőrré is válhat. Ebben az INA is részesedni fog, lévén hogy a nevezett infrastruktúra legnagyobb része a vállalat tulajdonában van.
Ezen felül az INA – mint már erről beszámoltuk – részt vesz az ország megújuló energiaforrásainak fejlesztésében is, de a specifikus szaktudását is hasznosítani szeretné, a széndioxid, a kimerített gáz- és kőolajforrásokba történő tárolásának projektjeivel. Az INA – mint ahogy Hrvoje Glavaš, a cég stratégiai üzletvitel foglalkozó igazgatója a Jutarnji listnek adott interjúban elmondta – részt fog venni a zágrábi tömegközlekedés hidrogénre való átállításának projektjében is.
Tehát nem csak Budapesten, hanem Zágrábban is hidrogénbuszok járhatnak, így továbbra is lesz miért szidni a magyarokat.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac4 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Jézus sírjánál imádkozott a legfőbb szerb titkosszolga, miközben Koszovóban dúl a válság