A napokban először állt forgalomba hidrogén meghajtású autóbusz Magyarországon. Az illetékes államtitkár szerint Magyarország jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy komoly szereplő lehessen a hidrogéntechnológia piacán. Ha viszont átkukkantunk a szomszédba, akkor azonnal kiderül, hogy az INÁ-n keresztül Magyarország a horvátországi fejlesztésekben is érdekelt lehet. A horvátok azonban abban járhatnak előttünk, hogy dézsaszám öntik nekik az uniós pénzeket, így mindenféle fejlesztésekre jut, például a csipgyártás terén is. Ezzel a két témával foglalkozunk az alábbi cikkben.

Hogy kerül a csip az asztalra?

A horvátok nagyon belejöttek az EU-s pénzek költésébe: ahol csak tehetik, lecsippentenek az EU-alapokból valamicskét.

Ez történt például a múlt héten nagy pompával bejelentett EU-s csipgyártás stratégiai tervével is, miután az eszéki Orqa aláírta a zágrábi és eszéki Elektrotechnikai Karral a drónokban és egyéb járművekben használatos csipek közös fejlesztéséről szóló megállapodást. (Az elkövetkező években, pontosabban 2030-ig az EU 43 milliárd euró támogatást irányzott elő a csipgyártás felfuttatására, azzal a céllal, hogy 2030-ig a kontinens országaiból származzon a világ csipgyártásának 20 százaléka.)

A felfutóban lévő eszéki cég tessék-lássék befektet majd némi saját tőkét is, de a pénz oroszlánrésze az EU-s fejlesztési alapokból származik majd.

Ennek jelentőségét nem kívánom elmagyarázni, mindenki tudja mennyire fontos bekapcsolódni a csipbizniszbe még akkor is, ha Horvátországban valószínűleg sohasem fognak egy fél darabot sem gyártani belőle. Viszont tervezni, fejleszteni bárhol lehet, ha az ember tudja, hogy mit csinál. Lásd a brit Arm példáját.

A világon évente lőtt 1500 milliárd szelfi és fénykép körülbelül 93 százaléka Arm-alapú okostelefonokon és táblagépeken készül, a fennmaradó 7 százalékot pedig nagyrészt Arm processzorral felszerelt digitális fényképezőgépek hozzák össze.

Ez a csip-dolog tehát igencsak fontos. Jelenleg az a helyzet, hogy válság van, mert nincs belőlük elegendő – a csipeket szinte mindenhová beépítik, nemcsak a számítógépekbe, telefonokba – így akadozik például az európai autógyártás (is).

Ha még mindig nem győztem meg a műszaki antitálentumokat, röviden: a föld minden egyes lakosára átlagban 130 csip jut, és ez a szám óránként, percenként növekszik, ezért lehet azon keresni, hogy a horvátok európai pénzeket csippentenek le, amivel csipeznek egy kicsit.

Hidrogénvölgyek és a színskála

A horvát kormány a minap mutatta be a hidrogéneken alapuló gazdaság nemzeti fejlesztési stratégiáját, amelynek az INA közvetítésével némi magyar vonzata is van, vagyis jöjjön az, amire annyira várunk: a hidrogén alapú társadalom.

A hidrogén sztori olyan mint a búvópatak, nagyobb teret először az Obama-adminisztráció alatt nyert az éppen aktuális amerikai erőfitogtatás & hisztéria mellet, amit akkor Arab-tavasznak hívtak, és aminek azóta is isszuk a levét.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt, vagy talán több is, hogy elkezdtünk hidrogén alapú gazdaságról beszélni, de valójában sehol sem vert úgy istenigazából gyökeret. Ennek oka elsősorban az, hogy minden, aminek köze van a hidrogénhez, megveszekedetten drága, illetve nem is x, hanem z számú műszaki akadály fekszik a zéró karbon energiahordozó tömeges használatának útjában.

Mindazonáltal, a hidrogén-lobby igen erős, ugyanis a kőolajipar ebben látja esélyét a túlélésre, illetve a klasszikus üzleti modell átmentésére. Töltőállomások, hidrogénvezetékek, hidrogén előállító telepek, mind valami olyasmi, ami emlékeztet a régi szép világra. Nem beszélve arról, hogy a kőolajfinomítókban jelenleg is hasznosítják a hidrogént ammónia előállítása során.

A zöld energiahordozónak számító hidrogén azonban csak akkor zöld, ha elektrolízissel állítják elő, és az áram megújuló forrásokból származik. Ezen a téren fejlődés tapasztalható, a laboratóriumok világszerte új eljárásokról, katalizátorokról adnak hírt, de a reális helyzet az, hogy a hidrogént olcsóbb más, nem egészen természetbarát módszerekkel előállítani.

Ezek közül legismertebb az ún. kék hidrogén, amit úgy „gyártanak le”, hogy a metánt magas hő és nyomás alá helyezik, és gőznek is kiteszik, azzal a céllal, hogy szétbontsák a molekulát. Egyes meglátások szerint a kék hidrogén még a szénnél is rosszabb a klímaváltozás szempontjából, de ezzel most nem foglalkozunk.

Ezen kívül létezik még szürke, barna és fekete hidrogén is, attól függően, hogy a metán feldolgozása során széndioxid szabadul-e fel, vagy sem, illetve, hogy szénből, fahulladékból, egyéb alapanyagból nyerik-e ki. A vicc kedvéért, létezik sárga hidrogén is, amely a vegyi folyamatok melléktermékeként jelentkezik.

Akárhogy is van, mindenki azért lát fantáziát a hidrogénben, mert használata folyamán nem szennyezi a környezetet, és hogy bárhol kitermelhető, ahol elegendő energia áll rendelkezésre. Ez a jelenlegi gázválság idején felettébb kecsegtetőnek tűnik, így az EU, és ezen belül a tagországok is – legalábbis papíron – foglalkoznak a hidrogénre való átállás gondolatával.

Az ügyes horvátok itt is gyakorlatiasnak bizonyultak, sikerült ugyanis csatlakozniuk az Észak-Adriai Hidrogénvölgy projektjéhez az olasz Friuli-Venezia-Giulia régióval és Szlovéniával közösen. A viszonylag új fogalom itt a hidrogénvölgy, amit a szilíciumvölgy analógiájára alkottak meg. A világon jelenleg 36 hidrogénvölgy van, ezek zöme az EU-ban, de létezik ilyen Amerikában, Ázsiában és Afrikában is.

Az észak-adriaihoz a horvátok hat töltőállomással, illetve a fiumei finomítóban folyó hidrogén-előállítással járulnak majd hozzá. A hosszú lejáratú stratégia terv (2050-ig) négy fejlesztési irányt jelölt ki, a hidrogén előállítását, tárolását, felhasználását és az ezzel kapcsolatos képzést és kutatást.

Az elképzelések szerint a hidrogénvölgy felállításával a három résztvevő ország vezető szerepre tehet szert Délkelet-Európában, míg Horvátország abban reménykedik, hogy a meglévő infrastruktúra felhasználásával távlatilag akár hidrogén-exportőrré is válhat. Ebben az INA is részesedni fog, lévén hogy a nevezett infrastruktúra legnagyobb része a vállalat tulajdonában van.

Ezen felül az INA – mint már erről beszámoltuk – részt vesz az ország megújuló energiaforrásainak fejlesztésében is, de a specifikus szaktudását is hasznosítani szeretné, a széndioxid, a kimerített gáz- és kőolajforrásokba történő tárolásának projektjeivel. Az INA – mint ahogy Hrvoje Glavaš, a cég stratégiai üzletvitel foglalkozó igazgatója a Jutarnji listnek adott interjúban elmondta – részt fog venni a zágrábi tömegközlekedés hidrogénre való átállításának projektjében is.

Tehát nem csak Budapesten, hanem Zágrábban is hidrogénbuszok járhatnak, így továbbra is lesz miért szidni a magyarokat.