Február elején megtartotta első ülését a bolgár-macedón gazdasági együttműködéssel, külkereskedelemmel és az innovációval foglalkozó munkacsoport. Még a Nyugat-Balkán ezen szegletén sem ez lenne a hónap híre, ha a tanácskozás nem mutatná azt, hogy valóban megkezdődött a két ország közötti viszony rendezése. A lendületet főként az adta, hogy mindkét országban új miniszterelnök került a kormány élére.
Csúcstalálkozók futószalagon
Előbb Szkopjéban, egy héttel később pedig Szófiában találkozott egymással Kiril Petkov bolgár kormányfő és Dimitar Kovacsevszki, Észak-Macedónia miniszterelnöke, s úgy tűnik, hogy a két politikus komolyan gondolja, hogy rendezné a két ország viszonyát.
Petkov arról beszélt, hogy a két ország vezetői komoly lelkesedéssel vetik bele magukat a párbeszédbe, míg Kovacsevszki azt hangsúlyozta, a cél az, hogy újrainduljon a párbeszéd, melynek végén a volt jugoszláv tagköztársaság csatlakozhat az EU-hoz.
A nézeteltérések nem annyira súlyosok, hogy a jószándék megléte esetén ne lehetne megoldani azokat. A vita elsősorban amiatt dúl már évek óta a két ország között, hogy a korábbi szófiai kormányok nem ismerték el önálló nemzetként a macedónokat – azt állították, hogy a szomszédos ország polgárai a valóságban bolgárok – és egyben azzal is vádolták Szkopjét, hogy megsérti a köztársaság területén élő, magukat bolgárnak valló emberek kisebbségi jogait.
A korábbi szófiai miniszterelnök, Bojko Boriszov többször azzal is előállt, hogy Szkopje szerinte igényt tart a történelmi Makedónia Bulgáriához került kis részéhez, a Pirini Makedóniára.
Közel, s mégis távol
A haragszomrád következménye az, hogy nincs állandó légi összeköttetés a két balkáni állam között, s vasút sem vezet az egyik fővárosból a másikba. 2020-ban pedig azzal súlyosbodott a vita, hogy Szófia – a történelmi kérdésekben kialakult nézeteltérések miatt – úgy döntött, megvétózza a Brüsszel és Szkopje közötti csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló megállapodást.
Részben a bolgár álláspont következménye lett az, hogy Kovacsevszki elődje, Zoran Zaev az év elején lemondott tisztségről.
A döntéshez persze az is kellett, hogy Bulgária előtt több EU-tagállam – Franciaország, Dánia és Hollandia – leállítsa Észak-Macedónia és Albánia integrációját, arra hivatkozva, hogy a két ország még a csatlakozási folyamat megkezdésére sincs felkészülve, a különben is, meg kell változtatni a tagfelvételi folyamatot.
Bár Emmanuel Macron francia államfő és szövetségesei 2020 elején visszavonták a 2019 őszén hozott döntésüket, a tagállamok viselkedése joggal keserítette el a macedónókat és személy szerint Zaevet.
Magára hagyott Szkopje
Zaev volt ugyanis az, aki miniszterelnökként áterőltette, hogy az 1990-es évek óta tartó görög bojkott feloldása érdekében az országot Macedóniáról Észak-Macedóniára nevezzék át. Athén szerint ugyanis a Macedónia név arra utalt, hogy Szkopjénak területi követelései vannak Görögországgal szemben, és igényt tart a görög területén lévő Makedónia térségre. Athén állta is a szavát, amint megtörtént a névváltoztatás, felhagyott a macedón NATO- és EU-csatlakozás akadályozásával.
Zaev egyben véget vetett a szinte már nevetséges macedóniai történelemhamisításnak: a jogerős bírósági elől Magyarországra szökött és jelenleg is Orbán Viktor vendégszeretetét élvező Nikola Gruevszki ex-miniszterelnök országlásának éveiben szinte minden közintézményt Nagy Sándor makedón uralkodóról, illetve apjáról, II. Filipposzról neveztek el, s az egész országot teleszórták az ókori hellén kultúrára emlékeztető szobrokkal.
Zaev ugyan leállította a Gruevski által indított projekteket, de már egy kicsit későn: Szkopje belvárosa valószínűleg még évtizedeken át kénytelen lesz együtt élni a Gruevszki-korszakban emelt álhellenisztikus épületekkel és köztéri műalkotásokkal.
Szkopje és Szófia már tett is annak érdekében, hogy a két kormány megmutassa, komolyan gondolja a megbékélést: nem csak a gazdasági, kereskedelmi és innovációs munkacsoport ült össze, hanem már megvan a más területeken tevékenykedő bizottságok ülésinek menetrendje is. És az észak-macedón kormány hivatalosan is közölte az ENSZ-szel, az ország rövid és teljes neve Észak-Macedónia, illetve Észak-Macedón Köztársaság elnevezés csak az ország területéren vonatkozik, s nem foglalja magában a szélesebb földrajzi területet.
Ennek egyébként valószínűleg nem csak Szófiában örülnek, hanem Athénban is.
Ellendrukkerek
Bár aligha lehet kétségbe vonni Petkov és Kovacevski jószándékát, az mindenképpen nehezíteni fogja a megbékélést, hogy az ellenzék mindkét országban igyekszik fékezni a folyamatot.
Kovacsevszki kormánya messze van attól a kétharmados többségtől, amely lehetővé tenné a bolgár kérések maradéktalan teljesítését – például a bolgár közösség kisebbségi státusának a törvényi elismerését – Bulgáriában pedig nem csak az ellenzéki erők, hanem Rumen Radev államfő is ellene van a „túlzott” engedményeknek.
Egy dolog pedig már sokszor beigazolódott a Balkánon: az, hogy nagyon könnyű rásütni valakire a „hazaáruló” címkét, amit később viszont nagyon nehéz lemosnia magáról az érintett politikusnak.
';
