Olvasási idő: 3 perc

Megbukott a montenegrói kormány a pénteki bizalmi szavazáson. A 81 tagú parlamentben 43 képviselő támogatta a Zdravko Krivokapić vezette kabinet ellen beadott bizalmatlansági indítványt. A kormány menesztését kezdeményező miniszterelnök-helyettes cáfolta, hogy az akciót a külföldi nagykövetségek segítségével hajtotta végre, majd egy másik kijelentésével jószerivel agyoncsapta ezt az állítását.

A buktatás

A buktatás az egy kivétellel független személyiségekből álló, és a montenegrói kormányt eddig támogató legkisebb politikai erő, az Egyesült Reform Akció (Ujedinjena reformska akcija, URA) polgári mozgalom elnökének, Dritan Abazovićnak, valamint az ellenzéknek a közös műve, miután január közepén bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a parlamentben.

A parlamenti puccs vezéralakja Dritan Abazović – aki miniszterelnök-helyettes volt a bukott kormányban – ulcinji albán családból származik, és Szarajevóban végzett politológiát, majd tanított Szarajevóban, valamint Isztambulan is, ami mindenképpen árnyalja a képet. Természetesen tud albánul.

A bizalmatlansági indítvány benyújtói szerint Krivokapić miniszterelnök az utóbbi hónapokban tanúsított viselkedésével megsértette az ország alkotmányát és törvényeit, valamint megnehezítette vagy ellehetetlenítette a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti együttműködést, és ezzel politikai válságba sodorta az országot, amivel lassította Montenegró európai uniós csatlakozási folyamatát.

Zdravko Krivokapić a 2020 augusztusában tartott parlamenti választásokat követően lett miniszterelnök, amikor az akkori ellenzék egy hajszállal megverte az évtizedekig kormányzó balközép Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS), amely a 81 tagú parlamentben csak 41 helyet szerzett, vagyis egy mandátummal csúszott le a kormányzásról.

A 2020-as évből emlékezetesek maradtak a Belgrádból erősen megtámogatott montenegrói szerbek megmozdulásai, és a szerb ortodox egyház tevékeny jelenléte a választási hadjárat & hecckampány során.

Ezt követően jött létre a “szakértői kabinet”, amelyben Európa- és szerbbarát politikusok egyaránt helyet kaptak, és éppen ez az ellentét lassította a döntéshozatalt már a kormány fennállásának kezdete óta.

Zdravko Krivokapić most már csak volt kormányfő a kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítványra válaszul kezdeményezte Dritan Abazović miniszterelnök-helyettes leváltását. Az erről szóló döntést csütörtökön kellett volna meghozni a parlamentben, ám a képviselők nem támogatták a kérdés napirendre tűzését.

A bizalmatlansági eljárásról szóló pénteki szavazás előtt a kormánykoalíciót támogató nagyobb pártok elhagyták az üléstermet.

A jövő

A montenegrói alkotmány értelmében Milo Đukanović köztársasági elnöknek most 30 nap áll rendelkezésére, hogy új miniszterelnök-jelöltet bízzon meg a következő kabinet összeállítására. Amennyiben nem sikerül senkinek sem kormányt alakítania, előrehozott választást kell tartani.

Az előzetes kormányalakítási tárgyalások a volt kabinet elhasalása után azonnal megkezdődtek. A kormánybuktató Egyesült Reform Akció azt üzente, hogy a miniszterelnöki tisztséget a párt vezetőjének, Dritan Abazovićnak kell átvennie, aki azonban aligha tud kormánytöbbséget összehozni, és ezzel maga is tisztában van.

Abazović ezért néhány nappal a bizalmatlansági indítvány megszavazása előtt kisebbségi és centrista kormány alakítását kezdeményezte az évtizedekig kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártja, valamint a populista és szerbbarát pártokat összefogó Demokratikus Front nélkül.

A miniszterelnöki posztra pályázó politikus elmondta, hogy a kisebbségi kormány létrehozásához a montenegrói parlament minden képviselőjének támogatását kéri azzal a szándékkal, hogy “felszabadítsák az EU-ba vezető utat”.

Abazović cáfolta, hogy a kormány megbuktatását külföldi nagykövetségek vagy külföldi partnerek támogatásával hozta össze, és mindeközben politikai stabilitást sürgetett az országban, amelyet szerinte Montenegrónak önmagának kell megteremtenie. Ugyanakkor azonban úgy gondolja, hogy ebben a “teremtő műveletben” élvezi a nyugati partnerek támogatását, innentől pedig az már csak részletkérdés, hogy ebben a nagykövetségek milyen szerepet játszanak.

A kormánybuktatás vezéralakja tehát egyik szavával ütötte agyon a másikat, miniszterelnökké történő esetleges megválasztása után pedig csakis a balközép Szocialisták Demokratikus Pártjának, illetve a balkáni politika legnagyobb túlélőjének, Đukanović államfőnek a támogatásával tudja fenntartani magát és kormányát a parlamentben.

Ennek Belgrádban aligha örülnek, a nagyon is kormányközeli Informer szerb hírportál már néhány nappal ezelőtt demonstrációkra buzdított egy kisebb podgoricai tüntetésről készült beszámolójában. A megmozdulás résztvevői népfelkelésre felszólító transzparenseket hordoztak körbe a montenegrói fővárosban, amiről az Informer lelkesen tudósított.

Montenegróban tehát várhatóan tovább tart a belülről és kívülről generált politikai őrület, mert ahogy azt a fent említett tüntetés egyik transzparense hirdette, “Montenegró felkelt a szabadság védelme érdekében”. Amikor pedig a Balkánon spontán módon “felkel a nép”, hogy megvédje a szabadságát, akkor azt mindig felűről szervezik ilyen-olyan központokból.

Ezzel kapcsolatban a Twitteren egy hazafias kommentelő nem kis malíciával azt írta, hogy most olyan országról álmodik, amelyben egy albán aláírja a szerb ortodox egyházzal a valásügyi megállapodást Montenegró érdekében. Mondjon ki mit akar, érdekes hely ez a Balkán!