Oroszország
LONDONGRAD: A megagazdag oroszok vagyona biztonságban van, ők nem aggódnak az ukrajnai válság miatt
Erről a londoni The Times ír, amely szerint a Putyinnal szembeni szankciók sehova sem vezetnek, az őt hatalmon tartó oligarchák már régen Nagy- Britanniába költöztették a pénzüket. A cikket az az Oliver Bullough jegyzi, akinek a Világ komornyikja: Hogyan lett Nagy- Britannia az iparmágnások, adócsalók, kleptokraták és bűnözők szolgája című könyve március közepén jelenik meg.
Putyin választótestülete
A cikk szerzője szerint az utóbbi időben a legtöbben azt kérdezik tőle, hogy miért nem állítja meg senki az orosz elnököt? Ennél talán csak az merül fel gyakrabban, hogy “Vlagyimir Putyin megtámadja-e Ukrajnát?
Bullough azt írja: ez jó kérdés lenne, ha Oroszország úgy működne, mint más európai ország, de nem úgy működik, és Putyin ezért viselkedhet rossz férj gyanánt, aki nem akarja elengedni Ukrajnát.
Ennek megértéséhez két dologra van szükség. Az egyik az, hogy Oroszország az egyike azoknak az országoknak a világon, ahol a felnőtt lakosság 0,001 százalékának több vagyona van, mint az ország 99,8 százalékának. Vagyis mintegy 500 ember anyagi javainak értéke nagyobb, mint 114,6 millió polgártársának. Ők alkotják “Putyin választótestületét” – ők azok az emberek, akikre az orosz elnök számíthat.
A helyzet megértése szempontjából a másik fontos tény, hogy ez az apró “Putyin-klub” minden adandó alkalommal demonstratívan kimutatja ugyan hazaszeretetét, viszont vagyonának nagy részét külföldön tartja. Tehát a Kreml cimborái hátradőlhetnek, és teljes kényelemből nézhetik végig, hogy Putyin feldob egy érmét, ha fej, akkor tovább terjeszkedhetnek; ha meg írás, akkor viszont a kastélyaik és a szuperjachtjaik amúgy is biztonságban vannak.
Ez természetesen további kérdést vet fel. Hogyan helyezték el vagyonukat Nagy- Britanniában a Brit Virgin-szigetek, a londoni City és Jersey érintésével? Az ehhez szükséges készségeket a moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézete nem tanította, szóval hol tanulták mindezt?
– És attól tartok, hogy ez a mi hibánk. Senki sem tett többet az pénzáradat kicsatornázásáért Oroszországból, mint a londoni jogászok, bankárok és könyvelők serege; senki sem volt befogadóbb Putyin oligarcháival szemben, mint a brit politikusok; és ebből kifolyólag senki sem hibáztatható jobban azért, hogy Oroszország leggazdagabbjai látványsportként kezelik a háborút, mint mi
– írja Oliver Bullough a The Times hétvégi kiadásában. A szerző igencsak beleásta magát ebbe a témába, a Covid-járvány előtt ugyanis a Kleptocracy Tours nevet viselő londoni buszos túra idegenvezetője volt. A túra azt mutatta be az érdeklődőknek, hogy milyen mélyen is ágyazódott be Londongradban az orosz elit.
– Az észak-londoni Highgate-ből, St John’s Wood-on át Knightsbridge-be mentünk, és megmutogattuk az érdeklődőknek, hogy hol vannak az orosz kormány egyik miniszterének, egy volt parlamenti képviselőnek, valamint Putyin barátainak és családtagjaik ingatlanjai. És mindig arra törekedtünk, hogy áthaladjunk az Eaton Square-en, London talán legkívánatosabb részén, ahol utasaink az orosz alumínium-, olaj- és gázipar titánjainak kastélyaiban gyönyörködhettek
– jegyezte meg még a tekintélyes lap szerzője.
– A Downing Street azzal vádolja Németországot, hogy kielégíti a putyini igényeket, miközben a brit kormány lehetővé teszi az orosz vezető cégei és oligarchái számára, amelyek és akik alapvetően a hadi kincstárának részét képezik, hogy szabadon tevékenykedjenek Londonban
– mondta Roman Borisovich, orosz származású bankár, aki a kleptokrácia-körutakat kitalálta, és azok újraélesztését tervezi idén, a járvány lecsengését követően.
– London szerepe a Kreml agressziójának finanszírozásában sokkal nagyobb, mint Berliné
– tette még hozzá Borisovich.
Áramlik a pénz Londonba
A The Times szerint azonban nehéz pontosan megmondani, hogy a brit vagyon mekkora része van orosz oligarchák tulajdonában, mert ők adóparadicsomokon keresztül védik a tulajdonukat. Angliában és Walesben csaknem 100 000 ingatlan van offshore-tulajdonban, és a Transparency International több mint egymilliárd font értékű ingatlant azonosított be, amelyeket gyanús forrásokból származó oroszországi vagyonból vásároltak.
Valószínűleg dollárok billiói hagyták el Oroszországot a kommunizmus összeomlása óta, egyedül a Danske Bank 200 milliárd eurót mosott tisztára észt fiókján keresztül 2014-ig. Az Egyesült Királyság ebben is központi szerepet játszott, mivel a legjelentősebb számlákat Nagy Britanniában bejegyzett társaságok kezelték, amelyeknek a brit törvények szerint nem kellett nyilatkozniuk a valódi tulajdonosokról.
A brit lap szerint a londoni kormány nemcsak hogy nem zárta be ezeket a kiskapukat, amikor kitört a botrány, hanem inkább tovább deregulálta a szerkezeti struktúrát, mondván, hogy meg kell védeni a város (pénzpiaci) versenyelőnyét. Ennek eredményeként a csalók és a korrupt hivatalnokok továbbra is büntetlenül visszaélnek a helyzettel a cégnyilvántartásokat illetően.
A kriptovalutával ügyletelők, értsd: csalók (akik között sok az orosz) azt állítják, hogy szintén az Eaton Square-en van a székhelyük. Valójában azonban nem, de senki sem ellenőrzi, hogy hazudnak-e, miközben az előkelő címek használatával igyekeznek vékony jégre vinni áldozataikat.
– Az embernek az az érzése, mintha Londonban két világ találkozna. Az Eaton Square az orosz milliárdosok kedvenc tartózkodási helye, miközben ezek az ingatlanok mind offshore tulajdonban vannak. És most egy csomó orosz kriptocsaló választotta ki helyszínként az általuk alakított cégek számára. Ha valami azt mutatja, milyen nagy szükség lenne a dolgok leporolására, akkor ez az
– mondta Graham Barrow, szabadúszó nyomozó, aki felfedezte ezt a legújabb átverést.
Nem minden politikus reagált rövidlátó módon arra a veszélyre, amit az orosz készpénzbeáramlás Nagy- Britanniára jelent. 2018-ban a parlament külügyi bizottsága vizsgálta az Egyesült Királyságba érkező az orosz pénzek ügyét, és ajánlásokat is tett további lépésekre vonatkozóan, amelyek a Kremlhez kötődő oligarchák szankcionálásra vonatkoztak, beleértve ebbe a brit adóparadicsomok feltörését, hogy azokat az oroszok ne használhassák fel piszkos pénzeik elrejtésére.
Azóta csak annyi történt, hogy a brit kormány tervezi a vizsgálatot folytató bizottság vezetőjének meghallgatását ugyanebben a témában. Boris Johnson közben azt ígérte Joe Biden amerikai elnöknek, hogy rákényszeríti az Egyesült Királyságban működő offshore cégeket tulajdonaik bejelentésére, és hogy új jogosítványokkal ruházzák fel a rendőrséget az Egyesült Királyságban bejegyzett fedőcégekkel visszaélő bűnözők elleni küzdelemben, ám a brit kormány később elvetette ezt a lehetőséget.
Ez azt jelenti, hogy Boris Johnson két hónapon belül megszegte Bidennek tett ígéretét, így nem meglepő, hogy egyesek Amerikában most azon töprengenek, hogy vajon Nagy- Britannia olyan erős szövetségese-e a Putyin elleni küzdelemben, mint ahogy azt állítja. A liberális Center for American Progress a múlt héten elemzést tett közzé azzal kapcsolatban, hogy a Fehér Ház milyen nehézségekkel néz szembe a Kreml elleni fellépésben. Ez Nagy- Britannia számára nem lesz könnyű olvasmány.
A tanulmány ugyanis megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság vált az orosz oligarchák paradicsomává, London pedig elnyerte a “Londongrad” nevet, ezért a Kremlhez kötődő oligarchák kipaterolása lehet az igazi Nagy- Britannia számára, tekintettel az orosz tőke összefonódására a kormányzó Konzervatív Párttal, a sajtóval, valamint az ingatlan- és pénzügyi szférával.
English
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head
In mid-September, the United States imposed sanctions on five Turkish companies for their trade activities with Russia, alleging that they are selling sanctioned products to Russians, thereby aiding in circumventing Western measures imposed due to the conflict in Ukraine. The sanctioning of Turkish companies comes at a sensitive time, as Ankara has not yet said yes to Sweden’s NATO accession. Turkey’s role as a balancing act has gained significance for both the East and the West in light of the Russian-Ukrainian conflict that escalated in February last year.
Putin’s favorite Western politician
Recep Tayyip Erdoğan, has managed to find a modus vivendi with Russia since 2016, despite tensions and conflicting interests. They have built a pragmatic partnership in various areas, including defense procurement (e.g., the S-400 air defense missile system), energy cooperation (natural gas deliveries and nuclear power), and regular geopolitical consultations, such as within the Astana process for Syria.
Turkey accomplishes all of this while being part of the Western alliance system, having been a NATO member since 1952 and an EU candidate since 1999. However, since 2016, Turkey has also developed good relations with Ukraine, particularly in the defense industry.
Notably, among Western leaders—assuming we can consider Recep Tayyip Erdoğan as one—Vladimir Putin, the Russian President, often meets with his Turkish counterpart. Their most recent meeting took place in Sochi in early September, where they engaged in a three-hour discussion.
However, they did not reach an agreement on the main topic of the meeting. Erdoğan failed to persuade Russia to return to the Black Sea grain transit initiative introduced last summer, which Russia has refused to renew since July. This refusal has not only raised global food prices but also affected Turkey, as approximately ten percent of the grain shipped from Ukrainian ports in the past year ended up in the small Asian country.
Nevertheless, both leaders value their cooperation. Putin allowed the rescheduling of Turkish gas payments during the May elections, reportedly granting immediate relief of around $4 billion. In turn, Erdoğan was among the first to seek Putin’s support during the summer Prigozhin uprising.
Western sanctions due to growing cooperation
Apart from geopolitical ties, Turkey has become economically significant for Russia due to Western sanctions. With limited countries left from which Russia can acquire or access Western technology, the importance of Turkey has risen.
As it became clear that last year’s Ukrainian offensive led not to a quick victory but to a prolonged conflict, surrounded by Western sanctions, both countries turned to strengthen their economic ties. Turkey did not join retaliatory measures against Russia.
In May 2022, Russia increased the quota for Turkish trucks from 8,000 to 20,000 annually, and transit shipments from 6,000 to 35,000. The number of Russian freight vehicles also saw a significant surge.
In terms of statistics, Turkish exports increased significantly. It reached $9.34 billion last year, up from $5.8 billion in 2021. This growth appears to continue in 2023, with Turkey exporting $4.9 billion in the first six months of the year, compared to $2.6 billion during the same period the previous year.
Between 2022 and 2023 March, the export of electronic goods increased by 85 percent.
In 2022, more than 1,300 Russian-Turkish companies were established, compared to fewer than 200 the previous year. It’s also worth noting that after the war began, Russian oligarchs, including Roman Abramovich, sought refuge on Turkish shores, while in Europe, they took the floating castles from the other Russian billionaires one after the other.
Russian oligarchs compete with Arab sheikhs in the length (Source: X-platform)
As a result, thousands of properties ended up in Russian hands, mainly in Istanbul and the Antalya region, further inflating the local real estate market.
On the other hand, imports have significantly increased, reaching $58.85 billion, double the previous year’s figure. The import of hydrocarbons has notably increased, partly due to rising prices, and some suspect that Turkish companies may re-export Russian oil, among other things.
Western criticism
Turkey’s role has also garnered criticism from its Western allies. In June of last year, Wally Adeyemo, the U.S. Deputy Secretary of the Treasury, visited Turkey to express the U.S. government’s disapproval.
An American politician of African descent is unlikely to be popular in Turkey. In August last year, Adeyemo warned that some Turkish companies could also be subject to US sanctions if they do business with sanctioned Russian individuals. (Source: X-platform, Millî Gazete)
Under American pressure, Turkish banks eventually abandoned the acceptance of the Russian MIR system in September of last year. Under international pressure, Ankara also pledged not to allow the transit of sanctioned products to Russia, which somewhat complicated the situation for Russian companies but did not result in Turkey joining the sanctions.
Bypassing the regulations is not impossible; the process still involves Turkish imports of products before re-exporting them to Russia, incurring additional costs but also generating extra tax revenue for the Turkish budget. Exports, however, continue to grow, and in April, the United States added more Turkish companies to its sanctions list, with another five added on September 14.
Nevertheless, while the statistics reflect a thriving Turkish-Russian trade, and we can be sure that some benefit greatly from the evasion of sanctions on both sides, it is important to note that the costs are ultimately borne by entire societies.
The war initially increased geopolitical risks for Turkey, making the Turkish lira even more vulnerable in a situation that was already unfavorable, resulting in a steep decline in 2022 (although problems had begun earlier).
The disruption of grain shipments in the early months of the war led to food inflation, and panic buying occurred in Turkey during the initial weeks. The halt of Ukrainian shipments this year adds to the ongoing inflation.
Finally, the record-breaking imports from Russia basically stem from the increase in the price of energy carriers: the Turks also had to pay the bill, similarly to other European countries that buy Russian gas.
In conclusion, Turkey is striving to adapt to the current situation and benefit from it, given its limited room for influence, despite numerous mediation attempts. However, the nation can afford to balance between the two blocs due to its strategic position.
-
Koszovó14 óra telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Románia4 nap telt el azóta
KÖLCSÖNÖS ZSAROLÁS: Ausztria nyomná a gázt, Románia behúzta a féket
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?