...
Connect with us

Horvátország

A SZÓLÁSSZABADSÁG ÚTVESZTŐI: Mit úszhatnak meg a Facebook-elkövetők, és mit nem?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

plenkovic3
Olvasási idő: 4 perc

A bűncselekmény elkövetésének helyszíne: a Facebook – lassan ez a kategória is bekerül a horvátországi bűnüldözésbe, miután a rendőrség feljelentési indítvánnyal fordult az ügyészséghez egy briševoi záptojás-huszár ellen. Az Arckönyvnek (Pofakönyvnek) nevezett nagy varázslat miatt lányos anyák és hajlott korú gentlemanek is semmi idő alatt felkerülhetnek a világhálóra, és szinte ugyanennyi idő alatt bűnözővé is válhatnak, ha nem vigyáznak a szájukra, illetve az ujjukra, mivel a lájkolástól a dezinformációig és a fröcsögő gyűlöletbeszédig nagyon rövid az út, amely néha a demencián keresztül vezet.

Demokratikus fórum vagy tetthely

Egy tudálékoskodó elemző anno dacumál azt igyekezett bedumálni az embereknek, hogy a Facebook a demokrácia újabb fényes diadalát jelenti, mára azonban már kiderült, hogy a vélemények meglehetősen egybehangzók: a közösségi médiához tartozó hálózatok jelentős részéből több kár származott és származik, mint amekkora haszon.

Mi, akik a tiszteletreméltó banki szektor vagy a gyógyszeripar helyett az újságírást választottuk alaptevékenységünknek, tisztában vagyunk azzal – vagy legalábbis tisztában kellene lennünk vele – hogy a szavakkal csínján kell bánni, mert amit mondunk vagy leírunk, azzal olyan mély sebeket ejthetünk, mint a kardvágással szokás, bár az utóbbihoz még nem volt szerencsénk, mert amerre mi jártunk, arrafelé csak lövöldöztek.

A balkáni sajtóban/médiában hagyománya volt/van az uszításnak, az újságírók hazudozásai többet ártottak az ottani népeknek, mint egy hetes aknaeső.

Miután a sors átlagon felüli empátiával vert meg és zavart össze, akarva-akaratlan át tudom élni a kisgyermekek határtalan fájdalmát a földre pottyant fagylalt miatt, vagy a miniszterelnök, esetleg netalán egy kiközösített ellenzéki vezető vergődését az ellenséges érzelmű sajtó, a tücsök-bogár-kiskutya híreket tartalmazó tabloidok, és nem kevésbé az ellenséges érzelmű polgárok lesújtó véleményének közepette, egy érdekes hírecskére lettem figyelmes.

Mint ezt nem régen hírül adtuk, horvát miniszterelnök a minap a zárai (Zadar) hátországban rótta le kegyeletét az ún. Maslenica-hadművelet áldozatai, és azok hozzátartozói előtt.

Politikusi szempontból ez amolyan klasszikus kincstári esemény volt, protokoll-ügy, amit le kellett tudni, és a miniszterelnök eleget tett kötelezettségének, elmajszolt egy kis sajtot, majd hazament.

Záptojásos felbujtó

Mint erre hétfőn fényderült, a zárai (Zadar) rendőrség a legfelsőbb vezetés látogatása előtt előállított néhány kilengésre hajlamos személyt, köztük egy 72 éves briševoi illetőségű lakost, aki a Facebookon lehordta szegény kormányfőt mindennek (nekem mondjuk a „narciszoid nyomorult” tetszett különösen), de megfeledkezett magáról, és azt is le találta írni, hogy „a miniszterelnököt és talpnyalóit záptojással kell fogadni”.

És ezzel bűncselekményt követett el, így most az egész ország a „záptojásos felbujtó” sorsán siránkozik vagy szórakozik vérmérséklettől és igazságérzettől függően.

A sztorira rástartoló horvát média sietve világgá kürtölte, hogy Horvátországban személyi kultusz van kialakulóban, hogy Plenković az új Tito, hogy a miniszterelnök rendőrsége vegzált egy idős embert Facebook-bejegyzése miatt, ami a szent szólásszabadság lábbal tiprása, stb.

És máris jelentkezett egy zágrábi NGO, amely az Emberi Jogok Háza poétikus nevet viseli, hogy aggodalmát fejezze ki az eset miatt, illetve hogy elítélje a rendőrség intézkedését, és mindenkit kiokosítson a szólásszabadsággal kapcsolatban – de ezt már szinte senki sem tudta meg, mert ahhoz végig kellett volna olvasni hosszabbacska nyilatkozatukat.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az átlagolvasó fél percnél többet nem veszteget egy cikk elolvasására, így a hosszú szövegeknek, legyenek is bármilyen tartalmasak, mint például ez is, egyáltalán nincs esélyük.

Egészen más kérdés, hogy nekem személy szerint miért nem jut eszembe az Emberi Jogok Háza említésekor a három kismalac tanulságos története, de ezt inkább máskor árulom el, mert ha most belefogok, akkor tényleg nem jutunk a végére.

Szólásos szabadság

Mitől szabad a szólás, meddig lehet elmenni a karhatalom beavatkozása nélkül?

Bizonyára vannak még közöttünk, akik életük jelentős hányadát a vörös csillag árnyékában élték le, ők, hozzánk hasonlóan, tudják, hogy nem kis fáradtsággal sajátítottuk el a virágnyelv és a sorok közötti kacsingatás művészetét, ezért valószínűleg maradéktalanul egyet értünk abban, hogy a demokrácia egyik sarkalatos pontja a szólásszabadsághoz való jog.

Ennek pedig a veleje, hogy az ember szabadon kinyilváníthatja véleményét, és ezt nem lehet számon kérni rajta. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ennél tovább is megy némileg, amikor azt mondja, hogy a polgároknak joguk van bírálni a hatalmat, még akkor is, ha „nyilatkozataik sértők, sokkoló jellegűek, vagy nyugtalanítók az államra nézve, illetve a lakosság bármelyik részére tekintettel”.

A sok kicsi, nagy, fiatal és idős mucuka és facsiga, nemre és vallásra való tekintet nélkül, ebből azt vonja le, hogy a világhálóba büntetlenül, korlátlanul és gátlástalanul szerkesztheti be a saját agybaját, ami viszont egyszerűen nem igaz.

Mert annak a szimpla kinyilvánítása, hogy a miniszterelnök vagy bármely politikus hülye, teljesen rendjén van, ezzel nincs is semmi baj, a szólásszabadság – többnyire – megvédi a retorziótól, ami azért „költői túlzás”, de azért higgyünk benne.

Ha viszont azt kezdem népszerűsíteni, hogy a miniszterelnököt meg kell dobálni, záptojással, féltéglával, kézigránáttal, az már nem kóser, és a legkevesebb, amit az ember kiérdemel vele, hogy felkelti bizonyos szolgálatok figyelmét, amelyeknek egyebek között az a dolguk, hogy megvédjék a magas rangú állami tisztviselőket, ők viszont nem tudhatják, hogy egy záptojásban mennyi trinitrotoluol, népszerűbb nevén TNT, van.

Persze, hogy egy ilyen Facebook-bejegyzést követően előbb-utóbb bekopognak, hogy „ugyan mán, Gyuri bá'”, de ezenkívül is sok minden kellemetlen dolog érheti az igazság „facebookos bajnokát”.

Ennél sokkal bonyolultabb a gyűlöletbeszéd kategóriája, amit rásütöttek már erre-arra, és előfordult, hogy nem mindig indokoltan/indokolatlanul.

Gondoljunk csak arra a jámbor, hajlott korú anglikán papra, akit Angliában fülelt le a rendőrség, miután a sarkon prédikálva a Bibliát idézte a házasság mibenlétét illetőleg.

Bár ez eléggé ingoványos talaj, és prejudikatív hozzáállás, mint például az, amit a néphagyomány szerint a skót rendőrség alkalmaz, amely állítólag azzal csap le a hüledező polgárra, hogy nem tett ugyan semmi rosszat, de abban biztos van valami büntetendő, amire éppen készül.

Végül, de nem utolsósorban, létezik még egy kategória, amit szintén szívesen figyelmen kívül hagy az internet népe: az a rágalom. Azt eléggé el nem ítélhető módon a törvény tiltja, hogy jól hangzó hazugságokat terjesszen az ember a haragosáról. Amit nem lehet bizonyítékokkal alátámasztani, az nem létezik, hiába a „mindenki tuggya” effektus.

Utálom a közösségi csatornák lincskultúráját, az összeesküvés-elméletek szektáinak keresztes háborúit, a mindenkit lehülyéző trollokat, az intelligencia-deficittel rendelkező anyázókat és végül a közösségi médiazsoldosokat. Miért nem képesek az emberek egyszerűen azzal beérni, hogy a miniszterelnök hülye?

?c=5941&m=425294&a=438898&r=&t=html




Horvátország

Nyugaton is tudnak lopni, miközben egy horvát rendőr sz@rik a főnökére

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

horvát rendőr
Biztonság és bizalom, ez a horvát rendőrség jelszava, de vannak, akik tesznek rá (Forrás: Kalesijska)
Olvasási idő: 3 perc

Annak idején, a kilencvenes években Kelet-Európában szinte mindenkinek a legkülönfélébb illúziói voltak a tükrös palota módjára villogó Nyugatról. Aztán ez idővel elmúlt, bár még mindig szép számmal akadnak olyanok akik úgy hiszik, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán a Lajtán túl keresendő. Legtovább az a tévképzet tartotta fenn magát, hogy Nyugaton nincs korrupció, illetve hogy az urak nem lopnak. Ahogy azt Jánisz Varufákisz (extrabaloldali) görög expénzügyminiszter magyarázta meg ezt a nemrégiben, tényleg van különbség a Délen, meg Keleten folyó, és a fejlett országokban zajló csirkefogás között: a mienk egyszerű, alacsony értelmi szintű lopás, míg a nyugati ipari szintű, néha Nobel-díjas elméket megszégyenítő tiltott nyerészkedés. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem buknak le.

Komplikált nemzetközi vállalkozás

Így az Európai Ügyészség minap adott hírt arról, hogy az olasz rendőrség Parma, Potenza és Salerno városában végzett házkutatást, minek eredményeképpen – a zárolt bankszámlákkal egyetemben – 149 millió eurót koboztak el.

A vagyoni eszközök befagyasztását elrendelő határozatot egy pármai vizsgálóbíró hozta az Európai Ügyészség kérésére az üzemanyag-kereskedelemben részt vevő öt személlyel és két vállalattal szemben.

Ugyanakkor szintén az Európai Ügyészség kezdeményezésére három olasz állampolgár ellen indítottak eljárást, akik ügyleteiket Miamiból, Dubaiból és Salernoból irányítják.

Anélkül, hogy részletekbe mennénk, az alapötlet az volt, hogy Szlovéniában és Horvátországban vásárolt üzemanyagot csempésztek Olaszországba, ahol ezt ÁFA nélkül, nyomott áron értékesítették a benzinkutakon.

Az árut az egyik olasz állampolgár tulajdonában lévő horvát cég teherautóival szállították, és egyelőre úgy néz ki, hogy sem a szlovén, sem a horvát oldalon nem volt senki sem beavatva a dologba.

horvát rendőr

A rendőrségi akció nem nélkülözte a filmszerű jeleneteket, mert a házkutatások során a padlóba épített kazettákban több millió euró készpénzt találtak.

A varoufákiszi ipari szintre utal az is, hogy ez tulajdonképpen az olasz igazságszolgáltatási szervek által 2019-ben lefolytatott eljárás következő fejezete, amelynek során egy pármai székhelyű cégnél végzett kutatás során 1,5 millió euró készpénzt koboztak el.

A becslések szerint az olasz adóhivatalt 92 millió euróval károsították meg.

Nem sok változott két évezred alatt

Egyik kedvenc témám, hogy az ember keveset, vagy semmit sem változott az ókor, de valószínűleg a történelem elejének ködébe vesző korok óta sem.

A kvázi modern ember szinte semmiben sem különbözik a római birodalom polgáraitól, és erre egy tavaly, a northumberlandi Hexam városka közelében fekvő, ókori Vindolanda maradványait feltáró ásatások is rávilágítottak.

Az ásatások során ugyanis egy olyan követ találtak, amelybe akkurátusan egy pénisz volt belevésve, a következő szöveg kíséretében: „Secundinus cacator”.

Hogy ki volt a sz@ros Secundinus, teljesen mellékes, az üzenet nem sokban különbözik a mi városaink falaira felfújt firkáktól. Pláne, az indulat nem, ami arra késztet bennünket, hogy ország-világ színe előtt pocskondiázzuk embertársainkat.

Horvát rendőr

Visszakanyarodva a rendőrségi témákra, tegnap egy zágrábi rendőr ősi megnyilvánulásáról adott hírt a horvát média.

A Zágráb központjában elhelyezkedő Bauer-utcai rendőrkapitányságon egy főnökével nyilván roppant elégedetlen horvát rendőr a nagy dolgát a főnök irodájának kellős közepén végezte el, nyomatékosítva tiltakozását egy ütve fúróval, amivel a falakat lyuggatta ki.

A rendőr kilétét titok fedi, csak annyit tudunk, hogy garázdaság, hivatali ez-az megsértése miatt fegyelmi eljárás folyik ellene, viszont tudjuk, hogy a modern kori Secundinust, azaz a főnököt Joso Žugajnak hívják.

Hogy min különböztek össze az anonim rendőrrel, nem tudjuk, de biztos érdekes dolog lehetett. Ismerve némiképpen az embernek nevezett kétlábú emlősöket, csak két dologról lehet szó: vagy pénz, vagy nőügy van a dolog hátterében.

Apró piszkoskodás igazán nem szokta annyira kihozni az embert a sodrából, hogy lesz@rja a főnök irodáját, illetve a tehetetlen agresszió jeleként összefurkálja annak falait.

A rendőrségi közlemény szerint a szóban forgó rendőrt a közrend és a béke megsértése, azaz arcátlan viselkedés és a felettesének megsértése miatt büntették meg.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendőrt a zágrábi rendőrkapitányság vezetőjének döntése alapján a fegyelmi eljárás végéig ideiglenesen felmentik a szolgálatból

– közölték rendőri lakónikussággal.

Ha jobban belegondolok, még mindig jobb, mintha egy kilónyi robbanóanyaggal pakolta volna meg a „hatalom székhelyét”. A bűztől még senki nem halt meg, ezt minden katonaviselt ember tudja.

?c=4784&m=1603755&a=438898&r=&t=html




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

Mihail Hodorkovszkij: Az Oroszország-feladvány

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors:

Optimized by Seraphinite Accelerator
Turns on site high speed to be attractive for people and search engines.