Migráció
FÉLIG HÁBORÚ, FÉLIG BÉKE: Törökország menekülttábort épít a határain kívül, miközben újabb uniós segítségre vár a 3+3 milliárd eurón felül

Törökország impozáns projektet indított még 2020-ban Észak- Szíriában, mindössze öt kilométerrel a török határtól, amely mára már meghozta gyümölcsét: gyakorlatilag egy új város épül a semmiből, ahol két év alatt az eredetileg tervezett 50 ezer téglaházból már 30 ezer fel is épült az ankarai belügyminisztériumhoz tartozó Katasztrófa- és Vészhelyzetkezelési Elnökség (AFAD) koordinációjával különböző török segélyszervezetek és állami szereplők együttműködése révén. A házak ugyan elég szerények, a menekültek számára azonban hatalmas előrelépést jelentenek.
Város a határ mentén
A gyorsan bővülő település már mintegy 180 ezer szíriai belső menekültnek ad szálláshelyet, de a végleges létszám 300 ezerre várható. A helyszín Idlíb tartomány, a törökországi Hatay megye közvetlen szomszédságában található, s jelenleg a legnagyobb, Szírián belüli menekülttömegnek (Internally Displaced Person – IDP) helyet adó terület.
A 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború több mint tíz éve alatt az ország jelentős területeiről indult népmozgás; az ENSZ adatai szerint 13,3 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, s míg 6,6 millió ember külföldre menekült, addig 6,7 millió az ország határain belül, eredeti lakhelyétől távol igyekezett túlélni a megpróbáltatásokat.
A belső népmozgások egyik célpontja a határokon belül Idlíb lett, amelynek mintegy 1,2 milliós lakossága már több mint három milliósra nőtt, bár egyesek szerint már ötmilliót is elérte.
A terület Szíria része, viszont az effektív kormányzás az Al- Kaida terrorszervezethez kötődő Haj’at Tahrír al- Sám kezében van, amely létre is hozott egy kormányzatot – amit természetesen senki sem ismer el.
Uralmuk azonban nem kizárólagos: a területen éppúgy jelen vannak a Törökországgal effektíve szövetségben lévő fegyveres szervezetek (amelyek a szekuláristól a vallási paletta elég radikális végéig terjednek), illetve olyan dzsihadista csoportok is, amelyek mindenkinek hátat fordítva még radikálisabban lépnének fel – s folytatják a harcot a többi szervezettel, nemcsak a szíriai kormányerőkkel vagy az oroszokkal szemben.
Ezeknek a radikális csoportoknak a felszámolása jelenleg is zajlik.
Laza kontroll
A területet Törökország tartja nagyon laza kontrol alatt: őrposztok révén a mintegy 15 ezer fősre becsült katonai jelenléte biztosít egyfajta stabilitást, de ez elsősorban azt szolgálja, hogy ne induljon egy szír-orosz-iráni offenzíva, mint ami a korábbi években többször megtörtént. S amire Damaszkusz részéről lenne igény.
A helyzet ugyan a rövid, de annál keményebb katonai összecsapást (Tavasz pajzsa hadművelet) követő 2020. március 5-én aláírt fegyverszüneti megállapodásnak köszönhetően relatíve nyugodt, fegyveres összetűzések, tüzérségi csapásmérések azonban előfordulnak, s az orosz bombázások sem ritkák.
A területre összezsúfolódott több millió ember ellátása alapvetően Törökországra és különböző nemzetközi szervezetekre, így az ENSZ-re hárul.
Az állapotok alapvetően siralmasak: emberek tízezrei egyszerű sátrakban húzzák meg magukat vagy elhagyott, sokszor rossz állapotban lévő házakban, viskókban találtak menedéket, miközben a háborús veszély sem múlt el – ezért is valósult meg az építkezés a török határ szinte közvetlen közelében.
Törökország újabb segítségre vár
S hogy a menekültek miért nem mennek tovább?
Miután az EU 2015-16-ban megállapodott Törökországgal a menekültáradat megállításáról, Ankara úgy döntött, ő maga nem kíván mindenkit befogadni Szíriából, elég a már korábban odamenekült több mint 3 millió ember (azóta hivatalosan 3,73 millióra nőtt a létszám, de ennél jóval többen vannak).

Erősen korlátozták az átjárást, 3 méteres betonfalat húztak fel a szír határ vonalában – igaz, erre a Kurdisztáni Munkáspárt, PKK elleni harcban is szükség mutatkozott –, s ezen a politikán már nem is változtattak, noha az orosz és az iráni támogatású szír offenzíva, főleg 2019-2020 fordulóján egyre nagyobb nyomás alá helyezte a török határokat, hiszen több százezer ember kényszerült elhagyni otthonát és észak felé menekülni.
Menekültek nemcsak Idlíbben, hanem a közvetlen török kontrol alatt lévő Afrínban, Al- Babban vagy a 2019 őszén megszerzett területeken vannak, sőt, Ankara ide igyekszik visszatelepíteni az Anatóliában lévő menekülteket is, akiknek visszatérése hivatalosan önkéntes – noha készültek beszámolók ennek ellenkezőjéről is.
A hivatalos adatok szerint november elejéig 469 ezer ember tért vissza Szíriába, milliók maradtak a határ másik oldalán, ahol egyre nő a feszültség a törökök és a menekültek között, különösen a gazdasági helyzet romlásának következtében.
A török líra látványos gyengülése ráadásul nemcsak az otthoniakat, hanem az idlíbieket is érinti.
A Törökországban lévő szíriai menekültek megsegítésére szánt uniós pénzek pedig lassan érkeznek, s Ankara szeretné, hogy a korábban megállapodott 3+3 milliárd euró kifizetése után újabb összeg érkezzen. De Idlíbben már annak is örülnek emberek százezrei, ha nem ropognak a fegyverek és van rendes tető a fejük felett.

Horvátország
6-OS VILLAMOS: Gyilkosság miatt 12 év fegyházra ítéltek egy pakisztáni migránst Horvátországban +18!

Nem múlott el incidens nélkül az ítélethirdetés. A Velika Gorica-i megyei bíróság elsőfokon 12 év fegyházbüntetésre ítélt egy pakisztáni migránst, aki 2017-ben még kiskorúként érkezett Szerbia érintésével Horvátországba. Menedékkérelmét a horvát hatóságok jóváhagyták, így legálisan tartózkodott az országban, de egyébként sem tudták volna azonnali hatállyal kiutasítani, mert a vonat levágta az egyik lábát.
Gyilkosság a 6-os villamoson
A gyilkosság – amely miatt ítélkeztek felette – 2021 szeptember 18-án, a reggeli órákban történt Újzágrábban (Novi Zagreb), ahol Muhammad Shahzad vitába keveredett egy 52 éves horvát férfival az ottani 6-os villamoson.
A vita tettlegességig fajult, ami során Shahzad egy konyhakéssel hátulról nyakon szúrta Siniša V.-t, aki a helyszínen meghalt.
Ezt követően a pakisztáni migráns horvátországi hölgyismerősének segítségével repülőjegyet szerzett, és még aznap Rómába utazott, vagyis elhagyta az országot. A 40 eurós jegyet, és a 240 kunás Covid-tesztet az említett ismerőse fizette ki neki, akiről később még szó lesz, mert ő a történet szerves része.
A horvát rendőrség európai elfogatóparancsot adott ki Shahzad ellen, miután a környező térfigyelő kamerák felvételeit átnézve megállapították a gyilkos személyazonosságát, merthogy egy régi típusú villamosról van szó, amelyen nem volt kamera.
A horvát elfogatóparancs alapján az olasz hatóságok Firenze környékén tartóztatták le az elkövetőt, aki szökése óta talán ruhát sem váltott.
A tartózkodási helyét annak köszönhetően sikerült beazonosítani, hogy két hónappal a gyilkosság után bekapcsolta a telefonját.
A bíróságon Shahzad azzal védekezett, hogy a kést önvédelemből használta, ami azonban elutasításra került, mert a bizonyítékok arra engedtek következtetni, hogy nem volt szükség védekezésre, illetve a szükséges védekezés túllépésére.
A bíróság véleménye szerint a gyilkos önvédelemről szóló állításának ellentmond, hogy a sértett háttal volt neki a szúrás pillanatában, és nem volt nála semmilyen fegyver, ami egyértelműen cáfolja, hogy támadólag lépett fel.

AKKUMULÁLÓDOTT STRESSZ? Muhammad Shahzad bilincsben (Screenshot)
Shahzad egyetlen szúrással ölte meg áldozatát, ez a szúrás azonban olyan erős volt, hogy a kés 14 centiméterre hatolt be az áldozat testébe, amit a bíróság súlyosbító körülményként vett számításba, a szúrás ereje ugyanis nagyfokú agresszióra utal.
A szúrást követően a kés pengéje benne maradt az áldozat testében, a műanyagból készült nyele pedig a villamos lépcsőjére esett.
A bíróság azt is súlyosbító körülménynek tekintette, hogy az elkövető repülőjegyet szerzett, és még aznap távozott az országból, ami jogi értelmezés szerint azt jelzi, hogy megpróbált kibújni a felelősség alól.
Nehéz migránskora volt
Enyhítő körülménynek minősült viszont, hogy a pakisztáni férfi egy ideig a jogszabályoknak megfelelő életet élt, és hogy nehéz élete, vagyis úgymond „nehéz migránskora” volt, mielőtt Horvátországba érkezett, ahol elvesztette az egyik lábát.
Shahzad elmondta, hogy 2016-ban hagyta el Pakisztánt, útközben a halál különböző formáinak szemtanúja volt, anikor Iránon, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül Horvátországba érkezett, ahol végül menedéket és papírokat kapott.
Ezt azonban az előzte meg, hogy három napos szerbiai és horvátországi folyamatos gyaloglás után Vinkovcenál (Vinkovci) négy társával együtt egy mozgó vonatra akart felugrani, de kapaszkodás közben megcsúszott a keze és a vonat alá esett, akárcsak az egyik társa is, akinek a fejét vágták le a kerekek, neki viszont a bal lába veszett oda, a jobb lába pedig roncsolódott.
Ezt követően négy hónapig volt kórházban, majd a zágrábi befogadó központban tartózkodott, a menedékjog megszerzését követően szociális lakást is kapott, de a végén mégis egy hajléktalanszállón kötött ki, hat hónapig egy étteremben dolgozott, de utána elbocsátották.
A bírósági elmeorvosi szakértő szerint – akivel a vádlott nem működött együtt – előfordulhat, hogy az elkövető esetében „akkumulálódott stressz” állt elő, és az válthatott ki ilyen erős reakciót.
Shazhad még kiskorú volt, amikor a gyermekvédelmi központban megismerte Sunčana P.-t, aki önkéntesként horvátul tanította a migránsokat, később pedig segített neki a szökésben, arról nem is beszélve, hogy a „gyilkos fegyver” is az ő konyhájából származott.
Sunčana P.-re nagy hatással volt Shazhad nehéz migránskora, és amikor a gyilkosság előtt három nappal megkereste őt, hogy segítsen neki lakást találni, a nő és az édesanyja is jóindulattal fogadta.
A pakisztáni migráns az első éjszakát a nő autójában töltötte, a következőt pedig már minden bizonnyal a lakásukban, amely mindössze 200 méterre volt a gyilkosság helyszínétől.
Szeptember 18-án, amikor elhagyta „vendéglátója lakását, Shazhad magával vitte a kék színű, fröccsentett műanyag nyelű konyhakést, amellyel aztán a villamoson leszúrta az áldozatát.
Letartóztatásakor a pakisztáni férfi ugyanazokat a ruhákat viselte, mint a bűncselekmény elkövetésekor, lábán is ugyanaz a teniszcipő volt, amelyről még a vérnyomokat sem távolította el, amelyek a 6-os villamoson elkövetett gyilkosság alkalmával kerültek rá.
Incidens a bíróságon
A Velika Gorica-i ítélethirdetésen részt vehettek az áldozat hozzátartozói is, ami eleve magában hordozta a konfliktusos szituáció kialakulásának veszélyét.
– Átkozott gyilkos! Az én gyerekem a sírban, te meg kijössz
– kiáltotta oda neki az 52 éves áldozat édesanyja, aki nemcsak a fia, hanem a saját sorsa miatt is el volt keseredve.
– Ez a börtönben vigasztalódik, ott kap ebédet, nekem meg a nyugdíjamból kell megvennem magamnak az ételt
– méltatlankodott az idős asszony, amikor az elsőfokon elítélt pakisztáni férfit kivezették a teremből, hogy visszavigyék a börtönbe, ahol cirka tíz évet tölt, mert a vizsgálati fogságot leszámítják a büntetésből.
A horvát médiában negatív hangvételű kommentárok is napvilágot láttak, a Večernji list egyik cikkéhez kapcsolódó bejegyzés szerzője azzal vádolta meg a Béketanulmányok Központja (Centar za mirovne studije) nevet viselő civil szervezetet, hogy őket terheli a felelősség Siniša V. haláláért, mert ők látták vendégül a gyilkost, tőlük kapta a konyhakést, a bíróságon pedig úgy tanúskodtak, hogy a pakisztáni férfi állítólagos lelki problémái miatt minél enyhébb büntetést kapjon.
-
Szerbia5 nap telt el azóta
VUČIĆ THE GREAT: A koszovói miniszterelnök elrontotta a szerb államfő játékát
-
English2 nap telt el azóta
HYPOCRITICAL PROTEST: 52 Serbian and 41 KFOR soldiers injured in Kosovo, including Hungarians
-
Szerbia5 nap telt el azóta
VÁLTÁS: A Kisfarkas váltja a Nagyfarkast a Szerb Haladó Párt élén
-
Bosznia3 nap telt el azóta
ERŐDEMONSTRÁCIÓ: Az USA stratégiai bombázókkal gyakorlatozik a boszniai légtérben