KONFLIKTUSGENERÁLÁS: Újfent feszült a viszony a törökök és a görögök között

A török külügyminisztérium elítélő nyilatkozatot adott ki október első hétvégéjén a görögök és a ciprusi görögök kelet-mediterráneumi konfliktusgeneráló tevékenységéről. Az apropót azt szolgáltatta, hogy október 3-án, vasárnap a ciprusi felségvizeken egy olasz kutatóhajóval folytatják a szigettől délre lévő vizeken a szénhidrogénkészletek felkutatását. Törökország ellenez minden ilyen tevékenységet, amíg a sziget státusza rendezetlen, és a sziget északi részén élő törökök érdekei sérülnek.

A vita nem újkeletű

Ciprus 1974-es megtámadása óta, melynek célja a sziget Görögországgal történő egyesítésének megakadályozása volt, a vegyes etnikumú területet ketté osztották, északi részén pedig 1983-ban kikiáltották az Észak- Ciprusi Török Köztársaságot, amelyet Törökországon kívül egyetlen állam sem ismer el. Magyarországon is csak főképviselettel rendelkezik 2014 óta.

Az ENSZ bábáskodása alatt ugyan már évtizedek óta folynak az újraegyesítési tárgyalások, ezek azonban nem jártak sikerrel. Legutóbb idén nyáron futottak zátonyra; áttörés nem várható a közeljövőben. Annál is inkább, mert a tavaly őszi észak-ciprusi elnökválasztáson az Ankara által támogatott, keményvonalas Ersin Tatar győzött, aki nemcsak a sziget kettéosztásának, a kétállami megoldás szükségességét hangoztatja, hanem olyan érzékeny kérdésekbe is beleáll, mint az 1974 óta török fennhatóság alatt lévő turistaparadicsom, Varosha egy részének megnyitása.

A legközelebb még 2004 elején álltak a megegyezéshez. Akkor az ENSZ-által javasolt tervezetre (Annan-terv) pontosan a görög ciprióták mondtak nemet (76%), miközben a török fél többsége támogatta (65%). Pedig akkor még miniszterelnökként Recep Tayyip Erdoğan is teljes mellszélességgel az egyesítés mellett szállt síkra.

A görögöknek nem sürgős

A görög cipriótáknak nem sürgős az egyesítésről szóló megállapodás: ők 2004-ben, Magyarországgal egyidőben uniós tagok lettek, s számos fejezet blokkolásával akadályozzák a török csatlakozási tárgyalásokat. A 2010-es évek elejétől a szigettől délre folytatott kutatások pedig meghozták Krőzus-kincsének ígéretét: az egymás után feltárt hatalmas földgázmezők (Afrodité, Calypso) rögtön földgázexportőrré változtatnák a szigetországot, az így befolyó pénzből pedig a ciprusi görögök részesülnének.

A törökök ezt nehezményezik; az érdekeik biztosítása végett pedig mind a ciprusi görög, mind a görög felségvizek egy részére is igényt formálnak. Ezt arra hivatkozva teszik, hogy az ország nem írta alá az ENSZ tengerjogi egyezményét (UNCLOS), így ők a kontinentális talapzatot veszik alapul a felségvizek számításához.

A szerződést aláíró Ciprus és Görögország viszont jóval nagyobb területet vindikál magáénak. Míg a vita az 1960-as évektől állandósult az Égei-tengeren Athén és Ankara között, a 2010-es évektől ez kiszélesedett a Földközi-tengerre is.

A 2020-as év egyértelműen a görög-török csörtéről szólt. Ankara egymás után küldte a vitatott területekre a kutatóhajóit, amit nemcsak görög, de nemzetközi felháborodás követett. Ki is alakult egy komoly francia-ciprusi-görög együttműködés, amihez Egyiptom támogatását is sikerült megszerezni.

Az izolálódó török külpolitika részben az Egyesült Államokban tartott elnökválasztás eredménye miatt is visszavonulót fújt ebben az évben, azonban a vitás kérdéseket nem oldották meg.

Történelmi összetartás

A 2021 elején újraindított görög-török tárgyalások, magasrangú találkozások egyelőre deeszkalálták a konfliktust, azonban a jelenlegi helyzet törékeny, amit mutat a diplomáciai csörte.

A vitatott területeket illetően a törökök leálltak a kutatásokkal, azonban ugyanezt várják el szomszédaiktól – akiknek ez nem érdeke, hiszen a nemzetközi jog és az európai szövetségeseik, de még az Egyesült Államok is, az ő oldalukon állnak.

Sőt, Athén mindent megtesz a pozíciói javítása érdekében, mind az Égei-, mind a Földközi-tengeren. Így még tavaly védelmi megállapodást írt alá az Egyesült Arab Emirátusokkal, francia fegyvervásárlásról döntött, illetve szeptember végén újabb védelmi szerződést írt alá Párizzsal, amelynek keretében 3 milliárd euró értékben vásárol fregattokat és Rafale vadászgépeket.

Akkor a görög miniszterelnök, Kiriákosz Micotákisz azt mondta Macronnak, hogy „a történelem azt akarja, hogy tartsunk össze” – amit a törökök nagyon nem néznek jó szemmel.

Törökországnak nem marad más, mint a diplomáciai üzengetés és az erődemonstráció, hogy akadályozza a kutatásokat: szeptember közepén török hadihajók akadályozták meg, hogy a Nautical Geo máltai zászlók alatt úszó, de francia érdekeltségű kutatóhajó hat tengeri mérföldnél jobban eltávolodjon a krétai partoktól.

A görög nagykövetség démarche-ot (jegyzéket) is nyújtott át tiltakozásképp. Ez nem hatja meg a török felet, de jól mutatja, hogy mennyire törékeny a közeledés a két ország között.