BELÉPŐDÍJ 0 DINÁR: Csillagösvényen Temerinbe, avagy Magyarország „legnagyobb élő írója”

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ha minden igaz, a plakát nem hazudik, aug. huszonnyolcadikán csakugyan bemutatják Temerinben a Csaba királyfi legendájából készült monumentális rockoperát. A székely nemzeti összetartozás művének tekintett alkotást erdélyi és székely népzenei betétek színesítik, és talán emiatt is, de eddig jórészt Erdélyben és a Székelyföldön adták elő. A szövegét G. Nagy Ilián írta, ahogy olvasható, az összes versét & dalát is István Ilián költötte, akire alant majd érdekes egyéniségének okán még mindenképp visszatérünk. Itt folytatólag megemlíthetjük, hogy a vajdasági bemutató védnökségét dr. Kásler Miklós felelős magyar miniszter vállalta személyesen, és hogy a nem mindennapi esemény támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

Belépődíj: 0 dinár.

Nem mellékesen tudnivaló, hogy a székelyek története kész rejtély, egy valódi puzzle. Tudományos szinten legalább három elmélet létezik a székelység históriáját illetően, ám az maradjon is ott ebben az esetben, a tudori szobákban, magasabb polcokon, hiszen szóban forgó rockopera Csaba királyfi legendájára épül, így több köze van a mesevilághoz, mint a szakliteratúrához. Középpontjában – ha a cím sem csal – Attila hun király egyik leszármazottja, említett Csaba áll. A bonyodalom pedig abból, hogy Attila halála után véres harc veszi kezdetét a két fiú, Aladár és Csaba között. Ebben – a cselekmény fő szála szerint – Csaba két vállal alulmarad, ezért menekülni kényszerül. Előbb a görögök földjére, majd Szkítiába. A hunok maradék része Csigle mezején telepedik le (vélhetően mai Ukrajna), és zömmel várja Csaba visszatérését. Közben tartván a régi ellenségtől, nevüket székelyre változtatják. A csel nem válik be, az ellen rajtuk üt, s fölényes többségével már majdnem a székelyek vesztét okozza, amikor népe könyörgő imáját meghallva: harcosaival fenn az égen, a Hadak Útján (Tejút) megjelenik Csaba, majd alászállva valósággal elsöpri a támadókat, hogy utána visszatérjen a csillagok közé, ahová már földi halandó nem követheti. Esetleg csak a képzelet szárnyán.

Ugye, ismerjük a Székely himnuszt:

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.

Szép is, megható is, szétvert ellenséget meg nem kérdez senki, ami a maga módján természetes. Szóval, nem lehet itt nagy baj a librettóval, nincs is különösebb furcsaság azt illetően, viszont a szerző, G. Nagy Ilián személye enyhén szólva rendhagyó. Fejlettebb egója lehet Csabáénál, ha ÉN-jére a saját kijelentéseiből próbálnánk következtetni. Ehhez nem is kell különösebb erőlködés, azonban lássuk előbb a szerző életrajzának bizonyos izgalmas, bár itt erősen redukált sarkpontjait.

Ezek szerint G. Nagy István Ilián Püspökladányban született 1955-ben, méghozzá április harmincadikán, a szerenádok éjszakáján. Már fiatalon verseket, dalokat írt, melyeket önálló előadóesteken mutatott be. Tizenhét évesen felment Budapestre, ott egy angyalföldi gyárban helyezkedett el, ahol hajóláncokat gyártottak. Pesten találkozott Demjén Ferenc- Rózsival, aki azt tanácsolta neki, hogy elsősorban fejezze be a középiskolát, utána jöhet a többi. Így is lett, István azonban ezt követően még nem tért rá a művészi pályára, ehelyett Németországba ment dolgozni. Ott állítólag egy felettébb sikeres sztrájkot szervezett, amikor a magyar munkásoknak, mint kutyának a vacsorája, elmaradt a bére. Ez ’74-ben történt Karl Marx Stadtban, ami után hazajött, hogy postás legyen. Gitárjával csakhamar indult egy országos dalfesztiválon, ahol neki ítélték oda a fődíjat. Utána – egy jókora ugrással a motívumzuhatagos életrajzban – rendezőasszisztens lett az Egyetemi Színpadon, ahol a saját verseit adta elő zsongó klubesteken. Itt ismerkedett meg Áder Jánossal, Stumpf Istvánnal, Kéri Lászlóval, Friderikusz Sándorral, nem utolsósorban Maczó Ágnessel, akit később feleségül vett. Verseit hozta az Élet és Irodalom, minek kapcsán a kritika a költő prófétai hangjáról beszélt. Kilencvenben a nejét képviselővé választották, hogy ezen az úton később Ágnes parlamenti alelnökké avanzsáljon.

Ebben az időben Ilián a politika hátterében dolgozott, plakátokat, propaganda-anyagokat tervezett. Feleségével együtt több könyve jelent meg, egy alkotmányszerűség is, hogy a rendszerváltozás után az önálló művek egész sorával árassza el a piacot. Gyermekkönyvekkel, szociográfiákkal, versekkel stb. Kettőezerben Jézus születése címmel színpadi művet írt, ahogy Csokonairól és John Lennonról ugyancsak. – Tehát itt a pálya definitíve a színpad felé vette az irányt, s így kerülhetett sorra Csaba királyfi is.

Ami kissé bizarr az egészben, s a nem.gogol blogoldalon is olvasható, hogy G. Nagy Ilián, ha nem is kimondottan minden idők legnagyobb magyar írójának, ám mindenképp a legnagyobb kortárs magyar tollforgatónak tartja magát. (Ebbe mintha kicsit bele lenne kódolva egy jelentősebb hely akár az egész világirodalomban úgyszintén, bocs, ha tévedünk…) Szerzőt nem zavarja, hogy a szakma nem ismeri (el), illetve lehetséges, hogy épp ez okozza a folyamatos lelki problémát. Mindenesetre Ő a legnagyobb, mert olyan szerteágazóan, magasröptűen és mélyen szántóan a magyar irodalom területén még nem alkotott senki. Vagy legalábbis nem alkot a jelenben. – Ezt így fogalmazta meg a Parti Nagy Lajosnak elküldött, mintegy tucatnyi oldalból álló levele kapcsán (csupán részletecskét idézünk Tőle):

„…arra mindenképpen gondolok, hogy jelen pillanatban én vagyok Magyarország legnagyobb élő írója. Amikor erre rádöbbentem, megírtam egy liberális dogmatikusnak. Ő azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy csak viccelek…”. Természetesen kimagasló művei között említi G. Nagy Ilián a Szent korona misét is, és hát, ami lényeg: a Csaba királyfit. – Mindössze szomorú félreértésből származhat tehát, hogy a neve az előadás plakátján azonos betűméretben szerepel Csabáéval.