Olvasási idő: 5 perc

Bosznia-Hercegovina nem lőporoshordó, hanem legalább egy szekér lőporoshordó. A korábbi napokban a hektikus hangulatú boszniai belpolitikai események egyik fontos mozzanata volt a Sifet Podžić védelmi miniszter ellen beadott bizalmatlansági indítvány, amit végül a törvényhozás alsóháza nem fogadott el. A boszniai parlamenti matematikában jártas személyek számára az indítvány beadásakor egyértelmű volt, hogy lavina helyett ez legfeljebb egy hógolyó, aminek célja a harsány nacionalista politikai kommunikáció fenntartása, és nem a miniszter tényleges elmozdítása.

Rossz szóhasználat

Sifet Podžić boszniai védelmi miniszter úgy döntött, hogy elhalasztja a boszniai fegyveres erők és a szerbiai hadsereg október 9-e és 16-a közötti időszakra tervezett hadgyakorlatot. A döntés a sajtóban komoly visszhangot váltott ki. A boszniai szerb média mindezt úgy aposztrofálta, hogy az esemény elmaradása a két ország közti távolságtartást hivatott erősíteni, és egyben a bosnyák politikai elit burkolt ellenállását juttatja kifejezésre.

A védelmi miniszter jelentős „retorikai hibát” vétett azzal, hogy ezt a döntését nem indokolta a nyilvánosság előtt, így a politikai ellenfeleinek lehetősége adódott a különböző alternatív indokok megfogalmazására. Podžić a gyakorlat kapcsán a „nem lesz megtartva”” kifejezést használta az „elhalasztásra kerül” fordulat helyett, így muníciót szolgáltatott a boszniai végrehajtó hatalom funkcióját betöltő Miniszterek Tanácsát vezető Zoran Tegeltijának, hogy bizalmatlansági indítványt adjon be kabinettársa ellen.

Az indítványban a szerb származású Tegeltija megkérdőjelezte a bosnyák Podžić pártatlanságát az államalkotó nemzetiségekkel, különösen a szerbekkel szemben. A szerb Független Szociáldemokraták szövetsége(SNSD) közleményében a védelmi miniszter döntése úgy jelent meg, mintha azzal gátolni próbálná a két haderő, és ezáltal a két nép békés együttműködését.

Azóta sem tisztázott, hogy Podžić a döntés meghozatalakor számolt-e annak lehetőségével, hogy arra Dodik a szerb nemzet elnyomottságának bizonyítékaként hivatkozhat, és erős érvként használhatja a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének újbóli megszervezését célzó elképzeléseihez.

Zoran Tegeltija október 6-án adta be indítványát a bosznia-hercegovinai parlament képviselőházának, amelytől kérte, hogy vonja meg a bizalmat a védelmi minisztertől. A képviselőház október 26-án elutasította a miniszter felmentésére vonatkozó kezdeményezést.

A szavazáson jelenlévő 27 képviselő közül mindössze a szerb Független Szociáldemokraták szövetségének hét tagja szavazott a miniszter felmentésére. Az indítvány ellen voksolt a bosnyák Demokratikus Akciópárt (SDA), a félig-meddig bosnyák (multietnikus) Demokrata Front (DF), valamint a liberális Naša stranka 20 képviselője. Több bosnyák párt és a horvát párt tagjai nem vettek részt a szavazáson.

Az elmozdítására tett kísérletet Podžić úgy kommentálta, hogy „ezzel túl messzire mentek” a kezdeményezők. A szerbiai hadsereggel való gyakorlat elhalasztását a miniszter utólag azzal indokolta, hogy „meg akarta védeni katonák egészségét,” utalva a koronavírus járvány intenzitásának növekedésére Bosznia-Hercegovinában.

A füstje és a lángja

A Tegeltija által beterjesztett indítványt a horvát pártok azzal a feltétellel lettek volna hajlandók támogatni, ha azt kiterjesztik másik két bosnyák – SDA-párttag – miniszter, Bisera Turković külügyminiszternek és Selmo Cikotić biztonsági miniszternek a felmentésére is. Mivel erre a szerb SNSD nem volt hajlandó, a horvát képviselők távol maradtak a szavazástól, és a Podžić elleni indítvány végül elbukott.

A bosnyák média a HDZ-BiH és az SNSD közti háttértárgyalásokra hivatkozva újfent a „Bosznia-Hercegovina egysége ellen szervezkedő szerb-horvát tengely” rémképével kezdte el riogatni a gyanútlan olvasókat.

Nem célunk, hogy az olvasót a boszniai parlamenti matematikával fárasszuk, de a védelmi miniszter leváltására tett indítvánnyal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az indítvány elfogadásához a jelenlévő képviselők többségének szavazata szükséges.

A plénum teljes létszáma 42 fő, amiből a szavazás iránti „elhivatottságot jelzi”, hogy a nem mindennapi eseményen 27-en vettek részt. Ebből a létszámból 14 képviselőnek kellett volna támogatni az indítványt. A kellő támogatottság hiányának fokát és egyben az indítvány „komolyságát” jelzi, hogy még a horvát klub valamennyi képviselőjének támogatása esetén is csak 12 szavazata (7 SNSD-s és 5 horvát) lett volna az előterjesztésnek, ami eleve elmarad a szükségestől.

Miért Podžić a „célpont”?

A védelmi miniszter személyével kapcsolatban több olyan tényező is fennáll, ami alkalmassá tette, hogy egy meglehetősen „zajos és a realitásokat mellőző” politikai támadás célpontjává váljon.

Ezeknek a körülményeknek a tisztázása végett indokolt röviden áttekinteni az érintett karrierjét.

Podžić nyugalmazott katonatiszt és a politikatudomány doktora, aki 1978. és 1992. között a Jugoszláv Néphadsereg tisztje volt. 1992-től 2009-ig a bosnyák hadseregben szolgált különböző vezető beosztásokban, 2009-e és 2012-e között Bosznia-Hercegovina Bulgáriába akkreditált nagyköveteként volt.

Podžić bosnyák nemzetiségű, és miniszteri munkája mellett a boszniai parlament felsőházának tagja bosnyák nemzetiségi színekben. A vele szembeni fellépést „megkönnyítette, hogy nem a bosnyák Demokratikus Akció Pártjának (SDA), hanem a bosnyákbarát Željko Komšić által vezetett Demokratikus Front (DF) tagja, vagyis a szerbek a miniszter elmozdítására tett kísérlettel nem a legnagyobb bosnyák pártnak, az SDA-nak ugrottak neki direktbe.

A szerbek azért is haragudtak a védelmi miniszterre, és ez logikussá tette a lépésüket, mert Podžić érdemi lépéseket tett Bosznia-Hercegovina NATO-csatlakozásának előmozdítására, ami miatt a korábbi években számos kritikát kapott, főként szerb oldalról, ahol máig is a katonai semlegesség megőrzésének gondolata népszerűbb, nyilván a szerbiai példát követve.

Áldozatok a másik oldalon

Sokak szerint a védelmi miniszter elleni indítványnak álcázott támadásnak az volt a közvetlen előzménye, hogy az elmúlt hónapokban több szerb vezető vesztette el pozícióját a boszniai igazságszolgáltatásban.

Gordana Tadić főügyészt 2021. október 20-án felmentette hivatalából a Legfelsőbb Bírósági és Ügyészségi Tanács (Visoko sudsko i tužilačko vijeće, VSTV). A főügyész leváltására egy majd hat hónapos fegyelmi eljárás végén került sor, amelyben Tadićot felelősnek találták a hivatala gyakorlásának pártatlanságát biztosító eljárási szabályok betartásának megszegése miatt. A döntés szerint a főügyész több esetben önkényesen döntött az ügyészek kijelöléséről, és arra is volt példa, hogy nem rendelte el egyes ügyészek ellenőrzését – leváltásának kapcsolatban azonban más okot nem említettek, pedig azokról beszélt a čaršija (utca) népe.

Gordana Tadić a bosnyákokat azzal haragította magára, hogy az irányítása alatt álló ügyészség jóváhagyta az úgynevezett Diploma-akciót, amely során őrizetbe vették a Biztonsági Hírszerző Ügynökség (Obavještajna sigurnosna agencija, OSA) igazgatóját, Osman Mehmedagićot, az említett személy pedig a legfelsőbb bosnyák pártvezér, Bakir Izetbegović egyik fő embere.

Tadić ezzel, és más bosnyák származású politikusoknak az előállításával többször a legnagyobb bosnyák párt, a Demokratikus Akciópárt tyúkszemére lépett, ami miatt az SDA azzal vádolta meg, hogy csak bosnyákok letartóztatásét rendeli el. Tadić nemzetiségi hovatartozása kapcsán általánosan elfogadott lett mostanra, hogy a „szerb oldalt” erősíti, a horvát felmenőire tekintet nélkül, és ő maga is így „határozza meg magát”.

A főügyész menesztésére a szerb SNSD és a Horvát Nemzeti Tanács (Hrvatski Narodni Savez, HNS) úgy reagált, hogy azt hat bosnyák szavazta meg politikai megrendelés alapján, mivelhogy szerintük a bosnyákok átvették az ellenőrzést az igazságszolgáltatási rendszer felett, amire válaszul a főügyészi posztra ismét szerb nemzetiségű politikust, Milanko Kajganićot jelölték ki, igaz ideiglenes jelleggel.

A szerb igazságszolgáltatási csúcsvezetők elmozdítását követően várható volt, hogy az SNSD valahol személyi cserére próbálja kényszeríteni a bosnyák politikai elitet, Podžić esetében ez azonban nem sikerült. Kérdés, ki lesz a következő a sorban?