ÚJABB GÓCPONT: Ismét napirenden a határmódosítás?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

 
A Balkánon, úgy látszik, nem élhetnek a határmódosítás gondolata nélkül: most Montenegró szeretné újratárgyalni Horvátországgal a szárazföldi határok ügyét. Mint ezt a zágrábi Večernji list külügyminiszteri forrásokra hivatkozva hírül adta, Zdravko Krivokapić új montenegrói miniszterelnök bejelentette a tárgyalások újraindítását, illetve a határügyekkel foglalkozó bizottság létrehozatalát.

Rossz helyen van a Prevlaka-félsziget

A montenegróiak véleménye szerint a Prevlaka-félsziget, illetve a Kotori-öböl (Boka Kotorska) bejáratát ellenőrző Oštro-fok kifejezetten rossz helyen van, miután Horvátország, és nem Montenegro területét képezi.

Podgorica továbbá a tengeri határt is vitatja, főként azért, mert esetleges kőolaj- és földgáz lelőhelyeket gyanít Horvátország legdélebbre fekvő vizei alatt.

A horvát fél kissé értetlenkedve, de meglehetősen nyugodtan fogadta a szomszédból érkező hírt, miután a két állam között 2002-ben aláírt protokoll értelmében a Prevlaka-félsziget a Horvát Köztársaság területét képezi.

A tengeri határ véglegesítése még várat magára, ezt a horvát diplomácia szerint vagy bilaterális megállapodással lehet rendezni, vagy a Hágai Nemzetközi Bíróságon.

A montenegrói miniszterelnök viszont elégedetlen a protokoll állításaival – a szövegben az áll, hogy a szárazföldi határ de facto megoldott -, véleménye szerint ugyanakkor mind a szárazföldi, mind a tengeri határról tárgyalásokat kell folytatni.

– Ez a nézetellentét a fő oka annak, hogy a végleges határrendezés kísérletei ez idáig sikertelenek maradtak

– mondta a montenegrói kormányfő.

Reménykedni szabad, csak nincs miben

A horvát álláspont szerint a montenegrói elképzeléssel az a gond, hogy nem veszi figyelembe a realitásokat, a volt Jugoszlávia államai közötti határrendezés során ugyanis a kiindulópontok mindig a tagköztársaságok egykori határai voltak, amelyek a szövetségi állam szétesése után államhatárokká léptek elő.

Ezt az álláspontot támogatja a nemzetközi jog, és a mára szinte már elfeledett Badinter-féle bizottság állásfoglalása is.

Az említett nemzetközi bizottság 1992. január 11-én kelt, 3-as számú jelentésében megerősítette, hogy Jugoszlávia szétesését követően ezt az elvet kell alkalmazni.

A 2002-ből származó, említett protokoll értelmében az ideiglenes tengeri határt egy, a Konfin-foktól és az Oštro-foktól 555,6 méterre fekvő pont közötti egyenes vonal képezi.

A horvát partmenti vizeket itt zónaként tüntetik fel, amelyben külön jogrend van érvényben, és amelyben egyenjogúan járőrözhet mindkét állam.

A helyzetet némileg komplikálja, hogy Montenegró 2011-ben szénhidrogén-kutatási övezetként olyan blokkokat is megnevezett, amelyek átnyúlnak a horvát vizekre.

Bár valószínűleg a montenegrói javaslat sikertelenségre van ítélve, a két országnak előbb-utóbb rendezni kell a határkérdést, mert az EU már jó ideje megköveteli, hogy az unióhoz csatlakozni kívánó országok rendezzék szomszédjaikkal a vitás kérdéseket.

Mondani sem kell, hogy az EU-tag Horvátország ebben a tekintetben lépéselőnyt élvez, amit a hétvégén Podgoricába látogató Goran Grlić- Radman külügyminiszter személyesen is elmagyarázhat a montenegrói kormányfőnek.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Horvátország uniós csatlakozását Szlovénia éppen egy vitatott tengeri határ miatt késleltette.