A SZOCIALISTA JÁTÉKSZELLEM: Kinek szurkolt Tito elnök, és ki nyerte a legtöbb bajnokságot a volt Jugoszláviában?

A „délszláv népek legnagyobb fia” szerette a focit, csak nem mutatta ki. Azt pedig végképp nem tudta senki, hogy kinek szurkolt Josip Broz Tito, hiszen a marsall erről sohasem beszélt. Illetve csak egy alkalommal, amikor elszólta magát.

A szocialista játékszellem

A volt jugoszláv elnök nem nagyon szólt bele a klubok életébe, ezt az élvezetet meghagyta az őt engedelmesen kiszolgáló pártembereknek.

Titóról csak sejteni lehetett, hogy a spliti Hajduk szurkolója, unokája, Joška Broz egy alkalommal azonban azt állította, hogy az öreg a Partizant kedvelte, és ezért tartották minden évben május 25-én az ifjúságnapi ünnepséget a Partizan stadionjában.

A volt jugoszláv elnök ugyanakkor arról beszélt, hogy államfőként nem lehet egyik csapat szurkolója sem.

– Egyik csapatnak sem szurkolok. De amikor a válogatott játszik, rendszeresen megnézem őket. Nem lehetek egyik csapat szurkolója sem! Mert akkor hogyan lehetnék elnök? Szurkolnom kell minden csapatnak. Tetszik a Partizan, a Dinamo, a Crvena zvezda és a többi csapat is … Csak azt nem szeretem, amikor durván játszanak

– mondta egy alkalommal a volt jugoszláv elnök.

Mostanában azzal szokás áltatni az embereket, hogy az államfők egyik pártnak sem szurkolnak, azt viszont még sohasem mondták, hogy nem szeretik, ha a pártok durván játszanak.

Tito marsall egy alkalommal elárulta magát. A Beli dvorban tartott fogadáson Dragan Holcer, a spliti Hajduk akkori kapitánya eldicsekedett neki, hogy a splitiek az új országos bajnokok, amire Tito állítólag így válaszolt:

– Tudom. És gratulálok. Ez volt az én klubom. Ti voltatok a legjobb csapat a felszabadító háború idején is.

Aztán Dragan Džajić a Crvena Zvezdából azt mondta neki:

– Mi pedig megnyertük az Ön kupáját!

A válasz a következő volt:

– Tudom. Nektek van a legtöbb szurkolótok. Gratulálok nektek is.

Titót két dolog zavarta a focimeccsekkel kapcsolatban, a lelátókon tapasztalható erőszak, és a focisták átigazolása. Az erőszak nála nem fért bele a „szocialista játékszellembe”.

– Nem tetszik, hogy időnként rendbontások vannak, főleg a fociban. Kellemetlenül érzem magamat, amikor ez történik. Különösen akkor, amikor a szabálytalanságokat szándékosan követik el. Ez nem sport. Éppen ezért, a mi sportolóink ​​nem engedhetnek meg maguknak ilyesmit. Viselkedésüknek példát kell mutatniuk

– mondta Tito és hozzátette:

– Nem szeretem azt a futballisták adásvételét sem.

Ki nyerte a legtöbb bajnokságot?

B.A. Balkanac nemrégiben azt írta a BALK-on, hogy a volt Jugoszlávia esetében „az egyre lendületesebb bomlás a legendás elnök, Josip Broz Tito halála után visszafordíthatatlanná vált. Országa igazából vele együtt ment el, mert annak szekerét csak ő tudta húzni”.

Alig több mint tíz év kellett ahhoz, hogy az ország szétessen, ami természetesen azt is jelentette, hogy megszűnt a jugoszláv labdarúgó bajnokság, amely így 46 évet élt!

Nézzük, hogy ki nyerte a legtöbb bajnokságot, a Crvena Zvezda, a Partizan, a Hajduk, vagy netalán a zágrábi Dinamo?

A mellékelt grafikonból kiderül, hogy a két belgrádi csapat – a Crvena Zvezda és a Partizan – a serlegek kétharmadát gyűjtötte be, a másik egyharmad maradt a többieknek, vagyis csak minden harmadik évben nem fővárosi csapat lett a bajnok.

A Hajduk hétszer nyert bajnokságot, a zágrábi Dinamónak ez viszont csak négyszer sikerült.

Kétszer nyerte meg az országos bajnokságot az újvidéki Vojvodina és a Sarajevo, és egyszer a szarajevói Željezničar. Tehát a 46 bajnoki évben csak 7 csapat tudott diadalmaskodni, mást nem engedtek felállni a dobogó legmagasabb fokára.