Connect with us

B A Balkanac

Titokzatos ösvényeken

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

muma 1
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

Rendkívül izgalmas, kis csoportokra redukált virtuális kirándulásra hívja, legalábbis hívta a minap az érdeklődőket a belgrádi Cervantes Intézet. Ami nem más, mint a Muma Pădurii, azaz az Erdők Anyja című fotókiállítás. A fényképeket tavaly készítette a Timok völgyében élő vlachok tájain és településein Joan Alvado barcelonai fényképész.

A központi téma tehát a helybeliek hiedelemvilágában még mindig élő, Erdők Anyja nevű lény, aki amellett, hogy a természet védelmezője, a nőké is, és aki bármelyik lelkes teremtmény alakját képes magára ölteni. Akár lelketlenét is. Alapjában véve békés természetű, azonban ha magadra haragítod, isten mentsen meg téged! Talán még a véredet is kiszívja. Mindenesetre jobb, ha nem mész ki a fák közé este. Alvadónak timoki útja során többen is állították, hogy látták az erdő mélyén azt a valakit vagy valamit. Mert csakugyan létezik. Ha más nem, abban a félelemben, amit játszi könnyedséggel képes beléd ültetni, és amitől később sehogy sem tudsz szabadulni. Sorozatban álmodod Mumát, minden nehézség nélkül. Megy ez, mint a karikacsapás.

Legsötétebb álmaidban újra és újra kísért ő, ami végül olyan fokú őrületbe kergethet, amelyből, bizony, út kifelé se jobbra, se balra nem vezet.

Muma Paduri 03

Elszabadultan burjánzik benned, míg esetleg saját magad véget nem vetsz kínzó rettegéssel dugig megtelt életednek (a rettegés elviselhetetlen foka, ugyebár?), ami valószínűleg nem is megoldás, mert Muma Pădurii a síron túl is üldözni fog, ha úgy akarja. Addig hajszol, amíg meg nem kaparintja azt a beteg, segítségért kiáltozó kis meztelen lelked. A tested pedig vámpírrá nem változtatja, hogy az, szegényke, szerencsétlenül bolyongjon kakasszóig. Rémes éjszakákon át örökkön gyötrő, vinnyogó vérszomjában, miközben a rabul ejtett lélek megszenvedi ezt ezerszer és milliószor, csakhogy nem tud szabadulni. Hiszen ettől és ebből nincs is szabadulás. – Karmai közül Muma Păduriinak, akiről a timokiak sorra állították is Alvadónak, hogy játszik veled, mint a macska az egérrel egy számodra rég vesztes helyzetben. Küzdeni ellene valódi szélmalomharc.

Mindez egy kiállítás kapcsán meglódult fantáziával természetesen arról igyekszik mindenkihez szólni, hogy sosem árt az óvatosság, mert a biztonságosnak tűnő ösvények is könnyedén visznek el sötét, ingoványos terepekre, ahol gyakori az élő sár. Szól még arról, hogy a Jó és a Rossz gyakran együtt jár, mert az éremnek két oldala van, s ha a Jó mögé nézel, könnyen megpillanthatod a Rosszat. Esetleg megláthatod, hogy éppen ott rostokolsz, ahol a jó és rossz út keresztezi egymást. Méghozzá valamiféle pokolian vékony jégrétegen állsz, amelyen moccanni sem ajánlatos. Gonosz dolog.

Egy neves amerikai író regényében van egy képzelet alkotta sziget, amely a megírása során állandóan újabb részletekkel gazdagodott. Végül olyannyira, hogy maga a sziget kezdett kirajzolódni a térképen. Nos, hogy valami ilyesmi történt-e a vlachokkal oly mód, hogy a saját fantáziájuk szülte, végül testet öltő démonaik űzték-e el őket ősi földjükről, a mai Románia felsőbb vidékeiről még valahol a tizenhetedik-tizennyolcadik század fordulóján, vagy valami más, nehéz lenne megmondani már. Elég az hozzá, hogy a manapság Szerbia és Bulgária között több kilométeres szakaszon természetes határt képező Timok folyó völgye szolgált jelentős részüknek új hazául, ahol ma is élnek. – Természetesen a hozott vérszopóikkal együtt. (Megjegyzendő: azon az egyébként is szörnyen szúnyogos vidéken.) muma 3

A vámpírszak sok jeles tudósa szerint különben a Balkánon létezik egy hiedelem, amely szerint a vámpírságra hajlamos felnőtt férfi a halála után is folytathatja kapcsolatát a ével, netán egy másik asszonyt keres magának. Esetleg felveheti egy másik, frissen elhalálozott személy alakját, és hogy ennél is érdekesebb legyen a dolog: segíthet a házkörüli teendőkben. Vagy lehet rossz szándékú is, megronthatja a kérdéses asszonyt, amivel végül a nő halálát okozza. – Nos, világos, hogy abban az esetben ő is számíthat Muma Pădurii haragjára, míg a nehéz kondér cipelése, keményfa hasogatása és az ilyesmi nem minősíthető elítélendő cselekedetnek. De ne ingereljük tréfával az ördögöt, és ne is tartsunk tükröt a vámpírszenvedély elé, mert még dühödten kiugrik belőle a mi Báthory Erzsébetünk, aki fiatal lányok százait vagy ezreit ölte meg a vérfürdővel párosuló vérélvezet kedvéért. Mert Erzsébetünk is ott lapul valahol a vlachok útipoggyásza mélyén. Ki is les ránk onnan néha, újabb esélyeit latolgatva.

Egyébként a fotográfus szerző gyermekkorában sok történetet hallott a háziállatok vérével táplálkozó chupacabráról, amelyik a kecskék vérét szívja. Ám könnyen rászokhat az embervérre – valamelyik alvó pásztor „szíves beajánlkozásával” –, és ahogy a dél-amerikai nagy vámpírdenevér, onnantól kezdve állandóan azt keresi. Ebben aztán nem is különbözik lényegesen az embertársak vérére szüntelen ácsingózó vámpír polgártársaktól.

A timoki projekttel párhuzamban Joan Alvado, tudtuk meg, Az utolsó ember a földön című fotóesszé-sorozatán dolgozik, amelynek központi témája a népességfogyás. A lakosság ritkulása, esetleg teljes eltűnése egy-egy vidékről, amelynek számos oka lehet. Mi itt ennek csak az egyik lehetséges aspektusát villantottuk fel, a többi meghaladná e szerény kis írás kereteit.
________________
Fotók: internet

B A Balkanac

Az indiai temperamentum és a politikai korrektség (elhibázott műtétek)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

politikai korrektség, műtét
Rushdie szerint tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

Ismét tollat ragadott, azaz hát dolgozni kezdett Salman Rushdie. Nekilátott újabb könyvet írni a Booker-díjas brit író, akinek az ellene tavaly elkövetett, brutálisan véres chautauquai (USA) késes támadás miatt kellett hosszabb kényszerszünetet tartania. A merényletről, amelynek következményeként fél szemére megvakult, továbbá az egyik karja csaknem megbénult Indiai Salamonunknak, régebben már írtunk. Most azzal a hírrel folytatjuk, amely szerint az írói gépezet – ha akadozva is, de – ismét beindulni látszik, míg az az egy szál merénylő, egy derék (rosszarcút nem merünk mondani!) libanoni férfiú, bizonyos Hadi Matar a sitten ül. Ahol folyton a fejét csóválja, mert nem érti, hogyan maradhatott életben egy olyan elvetemült ördögfattyú, aki annyi minden káromlót összefirkált a Prófétáról, hogy ő tkp. nem is volt képes – azzal az érzékeny gyomrával együtt – ától cetig elolvasni.

– Csak maga Allah tudhatja, miért mentette meg azt a patkányt – mormolta egy ízben a börtönőr füle hallatára, de végül megnyugtatta magát azzal, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ha jól látjuk, szóban forgó, nyugodtan őrültnek is nevezhető cselekedetével valójában kitűnő hátast adott szerencsétlenje az időközben az angol királyi becsületrend lovagjává (is) üttetett író alá. Pontosan friss, húzós témát. Mégpedig az attentátumét, amely így direkt módon kapcsolódhat az egykor ajatollahi átok sújtotta, elégetendő Sátáni versekhez. – Persze, Rushdie nyilatkozataiból megtudhatjuk, hogy az egész nem ment, meg most sem megy simán. Elsősorban ki kellett hevernie a lelki traumát, közben szinte egészében újratanulnia a gépelést, ami prózaíró esetében nem egy olyan kis piszlicsáré dolog. Már csak azért sem, mert még ha viszonylag rövidre tervezett is a mű, könnyen megnyúlik, ha szárnya nő a gondolatnak. – Esetleg hosszabban tart a múzsa csókja.

politikai korrektség

Megjegyzendő, az össz’ nehézség ellenére idén februárban megjelent egy új regénye a szerzőnek, melynek címe: Victory City (magyarul még nincs meg; vélhetően japánul sem, mert a japán fordítót maradéktalan sikerrel járó módon meggyilkolták). Egy régebben született textusról lehet itt szó. Bizonyos győzedelmes városról szólóról, vélhetően India hosszú történetében markáns szerepet játszóról. Sajnos még sehogy nem olvastuk, így aztán legérdekesebb ezzel kapcsolatban az lehet egyelőre itt, amit konkrétan az írás fizikai aktusáról mond Rushdie. Mégpedig hogy egyes ujjain nem érzi az ujjbegyeit, ezért nagyon nehéznek találja az írást. – Ráadásul, amikor leülök – vallotta valószínűleg némi sóhaj kíséretében a New Yorker újságírójának –, igyekezetemből semmi érdemleges nem születik. Írok, szenvedek, ám az eredmény csupán az üresség és a szemét elegye. Csupa olyasmi, amiket másnap törlök. Igazából még nem találtam ki ebből a sötét erdőből.

Bővebben minderről magyarul online a Literán olvashatunk, Tomcsányi Sára összeállításában. (Itt erősen zsugorított formában szerepel!) Abból is megtudhatjuk, hogy éppen elsuhant májusunkban Rushdie – a szólásszabadság örök harcosaként – átvehette a The British Book Award keretében a FREEDOM TO PUBLISH elnevezésű díjat. Ezt olyan szerzők, kiadók és könyvkereskedők kapják, kaphatják, akik az őket érő folyamatos fenyegetések ellenére is bátran fellépnek az intolerancia összes fajtája ellen. A díjazott nem jelent meg személyesen az ünnepségen, azonban küldött egy videót, amin nyíltan felszólalt az egyre ijesztőbb méreteket öltő cenzúra ellen. Mondván, hogy a publikálás át életében nem fenyegette még ekkora veszély a nyugati országokban. Utalt a zömmel konzervatív politikusok törekvéseire, amelyek az ilyen vagy olyan szempontból rázósnak minősíthető kiadványok betiltására irányulnak, meg utalt a könyvtárak elszaporodó bezárására is.

– Most itt, az Amerikai Egyesült Államokban a könyvtárak és az iskolákban elérhető olvasmányok elleni példátlan támadásról kell értesülnöm – hangsúlyozta. – Ennek nagyon tudatában kell lennünk, küzdenünk kell keményen ellene.

politikai korrektség, műtét

Feltűnő indulattal artikulált beszédének annál a részénél, amelyben az ún. POLITIKAI KORREKTSÉG ijesztő méreteket öltő gyakorlatáról szólt. (Átvitt értelemben ama elhibázott műtétekről…) Arról, amitől például Agatha Christie TÍZ KICSI NÉGER figurája az újabb kiadásokban már nem lehet „néger”, mert sérti az amerikai feketék önérzetét, hanem valami más. Átmeneti megoldásként – tudhatjuk – rövidke ideig az „indián” szerepelt helyette, de most már az sem jó, UFF! (Mert egyébként miért is lenne az indián megfelelőbb néger? – megj. B. A. B.). Rushdie egyenest elítélte Roald Dahl és Ian Fleming szövegeinek ilyen értelemben történt átírását az új kiadások egész sorában, mert szerinte tragikomikus dolog megkísérelni pl. James Bondot polkorrektté plasztikázni.

Végezetül a témát így zárta Rushdie:

– Meg kell hagyni, hogy a könyvek a saját korukból érkezzenek hozzánk, és a maguk idejében létezzenek. Ha pedig ezt nehéz elviselni, ne olvassák el, olvassanak másik könyvet.

– Vagy ne olvassanak semmit – mondanánk mi, ám az meg a könyvtáraknak nem jó.

Ördögi kör, mondhatni: SÁTÁNI. (Lírai felhangok nélkül.)

Egyébként érdekes, hogy már a „fekete” sem tűnik a polkorrektség harcosai számára használhatónak, helyette szerintük inkább az „afroamerikai” kifejezés alkalmazandó. Persze, mondanánk, talán még el is lehetne fogadni, de az USA mégsem a világ közepe, és nem ott él Afrikán kívül az összes fekete bőrű ember. A másik súlyosan diszkriminatív kifejezés, ugye, példának okáért a „cigány”. – Hát rendben, Magyarországon (is) legyen „roma” ugyebár, csak az a probléma, hogy itt hosszú, a maga reszortjában identitásformáló története van a cigányzene műfajának, ami romára keresztelve, roma zeneként egészen mást jelent. Persze hogy van olyan, de nem az. Különben az is érdekes, hogy már a „kövér” sem komilfó. Így aztán Robin Hood nagyot vét, amikor nem a „túlsúlyos” kifejezést használja barátjával és bajtársával, Tuck atyával kapcsolatban. Pedig nem is mond olyat direkte, hogy pl.: TE KÖVÉR DISZNÓ, MÉG LESZAKAD ALATTAD AZ ÁG, AZTÁN B…6-JUK!

politikai korrektség, műtét

P. S. Ugye, ízléstelen viccnek tekinthetnénk itt, ha most a magyar „több szem többet lát” közmondást próbálnánk valamilyen formában elsütni. Végezetül mégis meg kell említenünk, hogy Szerbiában létezik egy TREĆE OKO nevű, szórakoztatónak szánt kiadvány, amely mindenféle okkult jelenséggel foglalkozik. Hemzsegnek benne a földönkívüliek meg a mindenféle furcsa lények, dalra fakadó műanyag szexbabák és egyebek, ám néha egészen értelmes cikket is lehet olvasni benne. Így például a lap valamelyik májusi számában található hosszú írás (szerzője Spomenka Milić újságírónő) arról tesz említést, hogy a politikai korrekció fogalma még a régi szovjet időkben fogant, és hogy később a náci Németországban is meghonosodott. Újabban a kilencvenes években ütötte fel a fejét, azóta egyre erőszakosabb, egyre nagyobb teret nyer, főleg angol nyelvterületen. (Hullámokban érkezik tehát…) Sok „szép” példát hoz fel az ilyen „korrigálásra” a cikkszerző, köztük említi ő is Agatha Christie-t.
Számunkra itt külön érdekességgel bír, hogy az egyik mű szereplője egy bíró, aki „indiai temperamentumú”. – Persze, csak volt idáig, az újabb kiadásban már nem.
A Harmadik szem külön figyelmet szentel a revíziónak áldozatul esett népmeséknek. Itt említi James Finn Garner amerikai szerző nagy sikerű POLITICALLY CORRECT BEDTIME STORIES (Politikailag korrekt esti mesék) című ’94-es, újabb és újabb kiadásokat megérő könyvét, amely az abszurd paródia eszközeivel él. Abban felvetődik a kérdés, vajon a hercegnek egyáltalán meg szabad-e csókolnia az alvó Hófehérkét, Piroska és a nagyi pedig lelövi a szexista vadászt; kisvártatva alternatív családot alapítanak hármasban a farkassal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nahát: FUSS EL VÉLE!

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava