Connect with us

Balkán

HOVA TARTOZIK: Balkáni állam Románia?

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

1 transylvania historic gothic castle emily wilson
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Balkáni állam Románia? Erre a kérdésre nehéz, sőt, lehetetlen néhány bekezdésben kimerítő választ adni. A román politikai elit viszonyulása a Balkánhoz, mint politikai-gazdasági egységhez ugyanolyan ellentmondásos és a folyamatos útkereséstől terhelt, mint a mai Románia kevéssel több mint 160 éves történelme.

BalkanGMFMd Annak ellenére, hogy a mai Romániában többséget alkotó, gyűjtőnéven románnak nevezett, azonos nyelvet beszélő népesség etnogenezise – több mint valószínűleg – a ma Balkánnak nevezett területhez kötődik, az északra vándorlástól eltelt évszázadok – legalább – három eltérő és sok esetben antagonisztikus fejlődési pályát hoztak létre.

Bár a Kárpátokon túli fejedelemségeket, Moldvát és Havasalföldet a létrehozásukkor erős nyugati – értsd: magyar! – hatások érték, a vallási – ortodox – kötődés és az oszmán hatás jelentős mentalitásbeli változásokat okozott, ami elsősorban Havasalföldön érvényesült.

Az 1859-ben létrejött Románia előtt ott tornyosult a feladat, hogy meghatározza önmagát és helyét az európai geopolitikában. A politikai elit a nyugati irányt választotta, de ez a fajta „integráció” felszínes és a szűk vezetőrétegre korlátozódó maradt. Megtörtént az intézményrendszer lemásolása, de ez gyakran csak „tartalom nélküli forma” maradt és a folyamatnak nem használt, hogy a – talán – a fővárosának a leginkább balkáni hangulatú várost kiválasztó új állam olyan gyors ütemben növekedett és olyan eltérő népességeket volt kénytelen összefogni, ami miatt a „román nemzetépítés” felszínes és tökéletlen maradt. A két világháború, majd a másodikat követő kommunista, majd egyre erőteljesebben nemzeti-kommunista időszak gyakorlatilag konzerválta és egy rendkívül vékony és ezért törékeny „nemzeti” mázzal fedte le a román társadalmon belüli törésvonalakat.

Az sem segítette egy koherens román „Balkán-politika” kialakítását, hogy két közvetlen szomszédjával Jugoszláviával (majd Szerbiával) és Bulgáriával szemben a mai napig lezáratlan, legfeljebb csak jobban-rosszabbul palástolt, de a felszín alatt fenntartott területi követelései voltak/vannak (Bánságon és Dobrudzsában).

Románia geopolitikai önpozícionálási nehézsége jelentős részben ebből a „kisgömböc” jellegű növekedésből adódik. A román politikai elit egyszerre küzd a kisállami megfelelési kényszerrel és a kielégítetlen középhatalmi elvárásaiból fakadó frusztrációival. A fő nyugat-európai központok vonzereje mellett az sem segítette egy koherens román „Balkán-politika” kialakítását, hogy két közvetlen szomszédjával Jugoszláviával (majd Szerbiával) és Bulgáriával szemben a mai napig lezáratlan, legfeljebb csak jobban-rosszabbul palástolt, de a felszín alatt fenntartott területi követelései voltak/vannak (Bánságon és Dobrudzsában).

A második világháború után és különösen Nicolae Ceauşescu rezsimje alatt történtek kísérletek egy balkáni összefogás létrehozására, de emögött nem hosszú távú, stratégiai jellegű megfontolások álltak, hanem csak egy romániai „prágai tavasztól” rettegő diktátor túlélési taktikái. Ceauşescu „balkáni nukleáris demilitarizálási” javaslata nem azért, vagy főleg nem azért vallott kudarcot, mert az akkori nagyhatalmak, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió nem vették komolyan Romániát, hanem azért is, mert a román politikai elit – akkor is! – a nagyhatalmakkal való „kiegyezéssel” és nem a térségbeli államokkal folytatott együttműködés révén próbált magának regionális középvezetői helyzetet szerezni!

A rendszerváltás után még ezek a halovány próbálkozások is szinte teljesen leálltak, csak néhány „balkániásznak” nevezett sport- és iskolai vetélkedő maradva utánuk. A román politikai elit újult erővel vette elő a szinte kizárólagos nyugati irányultságot, térségbeli – részben saját magának tulajdonítható – elszigeteltségét azzal próbálva meg ellensúlyozni, hogy elfogadtassa magát a nagy(obb) hatalmak egyenlő, de legalábbis megkerülhetetlen regionális partnereként (Franciaország és Németország számára az EU-ban, az Amerikai Egyesült Államok számára a NATO-ban).

A román külpolitika egyoldalúságának részben az is az oka, hogy a politikai elit is magáévá tette a „balkáni” kifejezés nyugat-európai ihletésű pejoratív, negatív értelmezését és igyekezett a látszatát is elkerülni, hogy bármilyen köze lenne a térséghez.

A román külpolitika egyoldalúságának részben az is az oka, hogy a politikai elit is magáévá tette a „balkáni” kifejezés nyugat-európai ihletésű pejoratív, negatív értelmezését és igyekezett a látszatát is elkerülni, hogy bármilyen köze lenne a térséghez. A nyugat-balkáni térség európai integrációs folyamata iránt is csak a térség iránt szóban és tettekben megnyilvánuló magyar érdeklődés miatt mutat némi, sokkal inkább csak látszat jellegű érdeklődést. Részben a román külpolitika Magyarországgal szembeni „vetélkedésének” esnek áldozatául a Dunától délre élő, a román nyelv valamilyen nyelvjárását beszélő nemzeti, etnikai közösségek (pl. a vlachok Szerbiában, az arománok, a meglerománok stb. a Balkán többi részén), mert a román politikai elit inkább feláldozza őket, semmint hogy egyfajta „védhatalom” szerepét ellátva legitimálja Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos ilyen jellegű politikáját. Mindez annak ellenére, hogy a román alkotmány nagyjából ugyanolyan feladatokat ró a román hatalmi tényezőkre, mint a magyar alaptörvény a magyarországiakra (ld. „tartalom nélküli forma”).

Egyelőre szintén kiaknázatlan területeknek számítanak a gazdasági együttműködési lehetőségek, aminek Románia – túl – lassan javuló (közúti, vasúti, energetikai) infrastruktúrája is oka. Hiába rendelkezik Románia Konstanca mellett az egyik legnagyobb fekete-tengeri kikötővel, ha az infrastruktúra gyengesége megakadályozza a kiaknázását. A regionális együttműködést az sem segíti, hogy Románia Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonya szögesen ellentétes több térségbeli állam stratégiájával.

Jelen pillanatban nehéz megjósolni, hogy a román politikai elit változtat-e ezen a Balkán iránt közömbös viselkedésén és ha igen, milyen ingerekre és milyen irányban teszi majd ezt meg. Könnyen meglehet, hogy a többek között a pandémia miatt is átalakuló globális és regionális viszonyok olyan helyzetet teremtenek, hogy már túl késő lesz változtatni.

Balkán

SZUPERKARTELL: Világszerte 49 bűnözőt kaptak el, sokan közülük a Balkánról származnak

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Europol e1669721700687
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 3 perc

A belgrádi Blic úgy tudja, hogy 115 kilogramm kokain csempészésével összefüggésben tartóztattak le két szerb férfit Amsterdamban. Mindketten „ismert” szülőktől származnak, illetve maguk is ismeretségre tettek szert, egyikük válogatott focista volt, a másik pedig neves alvilági szereplő. Sok szálat próbálunk itt felgöngyölíteni, és a cikk végére az derül ki, hogy a napokban Európa-, illetve világszerte 49 bűnöző került rendőrkézre, akik állítólag Titónak dolgoztak, és az Európába érkező kokain egyharmadát mozgatták. A „Sivatagi fény” műveleti nevet viselő akcióban 30 tonna kokaint foglaltak le a rendőrök.

Hogyan működött?

Nyolc embert kaptak el a szerbiai szervezett bűnözés elleni ügyészség, a szerb titkosszolgálat, a BIA és a szerb rendőrség, valamint Belgium, , az Europol és az Eurojust együttműködése révén, ennek során 115 kilogramm kokaint foglaltak le.

A gyanú szerint a bűnözői csoport tagjai nagy mennyiségű, dél-amerikai eredetű kokain szállítását szervezték meg Rotterdam kikötőjébe, ahonnan a belgiumi Arlon városába vitték tovább a drogot.

A bűnözők fedőtevékenységet is folytattak egy bejegyzett betonlap viszonteladó cégen keresztül, amely Luxemburgban vásárolta a lapokat. Ezeket egy arloni raktárban cseréltek le olyan lapokra, amelyekbe a kábítószert rejtették.

A belga rendőrők összesen 22 betonlapot találtak, amelyek mindegyike három, egyenként 1120 gramm súlyú kokaint tartalmazott, a hangárban összesen 103 ilyen csomag volt.

A szerbiai ügyészség közlése szerint az Arlonban talált kábítószer következő állomása a németországi Trier lett volna, majd a betonlapokat árusító cég londoni raktára, ahonnan a kábítószer piacra dobását szervezték.

A montenegrói kapcsolat

A nyolc letartóztatott személy közül kettő a belgrádi Vračarci csoport tagja, a többiek közvetlenül a kavači klánnak „dolgoztak”.

A bűnözői csoport valójában a montenegrói kavači klán nyugati nyúlványa, a nyolc őrizetbe vett személy közül kettőnek felmenői is ismertek voltak, így vagy úgy.

Az egyik Dušan Petković, aki a Kis- Jugoszlávia focicsapatában vett részt a 2006-os világbajnokságon, a csapat szövetségi kapitánya édesapja, Ilija Petković volt.

A másik őrizetbe vett személy Damjan Roganović, akinek az apja, Milan Roganović az alvilágból „emelkedett ki”, és Rogo néven tevékenykedett az Amerika nevet viselő bűnözői csoportban, amíg 1997-ben nem ölték meg Belgrádban.

Ez a gyilkosság része volt a 1997-ben dúló bandaháborúnak, a most őrizetbe vett Damjan Roganović mindössze három éves volt, amikor a két támadó több tucat golyót röpített az apjába.

Petković – aki évek óta Roganović anyjával élt együtt – korábban az OFK Beograd labdarúgó csapat vezetésével működött együtt, de már régen nincs a klubban.

Belgrád és Dubaj

Szombaton Belgrádban kapták el a szerb sajtóban Vuk V. néven emlegetett férfit, aki a fent említett nyolc személy egyike.

Vuk V. szerb állampolgár, de életvitelszerűen régóta Luxemburgban tartózkodott, Belgrádban bérelt lakása volt, amelyben elfogták. A lakásban több laptopot és telefont találtak, amelyek titkos kódokat használtak, ezek megfejtése folyamatban van.

A holland rendőrség és az Europol együttműködésének köszönhetően közben őrizetbe vettek egy boszniai számazású férfit, aki a volt jugoszláv diktátor, Tito nevét használta fedőnévként.

Az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (Drug Enforcement Administration, DEA) már tavaly azt állította, hogy egy titokzatos balkáni férfi, aki a Tito nevet viselte, szervezi Közép- Európa kábítószerrel történő ellátását. Egy nagy nemzetközi akció során tavaly szeptemberben 2,6 tonna kokaint zsákmányoltak a rendőrök, és 61 embert vettek őrizetbe, állítólag ennek a kábítószernek a beszerzése is Tito nevéhez köthető.

Balkáni sajtóértesülések szerint a Tito név mögött a boszniai származású Edin Gačanin bújik meg, aki ugyan holland állampolgár, de Dubajban élt mindezidáig, és onnan szervezte a nagy szállítmányok célba juttatását, alakját a mexikói El Chapóhoz, vagyis a Köpcöshöz hasonlították.

Állítólag ő áll annak a piramisnak a csúcsán is, amely a kavači klánt és Vračarci bűnözői csoportot is magában foglalja, és „Tito és Dino”, vagy egyszerűen csak „Szuperkartell” néven vált ismertté.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


Utazás

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Líra-könyvek

Letöltések


Google-hirdetés

Tíz nap legjava