Néha divat a szakáll, néha meg nem divat, az ortodox papok azonban nem követik a divat változásait, ők mindig viselnek „arcszőrzetet”. Ez vonatkozik a szerb ortodox egyház papjaira és szerzeteseire is, ám esetükben sem hóbortól van szó, hanem évszázados hagyományról, amelyet a mai napig nem szegnek meg. A papi szakállviselés hagyományát a szerb egyházi források egészen a Bibliára, és abban is az Ószövetségre vezetik vissza.

Mózes harmadik könyve

A római katolikus papok szinte soha nem viselnek szakállt, amely viszont a keleti egyházai személyek védjegyének számít, olyan „brandnek” amiről nem mondanak le.

Az ortodox egyházak papjai és szerzetesei által viselt „szőrzet” egyházi identitásuk elválaszthatatlan része, amelynek hosszú hagyománya van, a magyarázatát pedig Mózes harmadik könyvében, a Leviticusban találjuk meg, legalábbis a szerb egyházi hagyomány szerint, ha segítségül hívjuk a Zsoltárok könyvét is.

A szerb Biblia-magyarázatok szerint az Úr „személyes” szerepet vállalt az ószövetségi gyülekezet hajlékának felállításában, és megparancsolta Mózesnek, hogy kenje fel az egyház papjának a testvérét, amivel megalapozta a maga egyházát.

– írja egy szerb Biblia-magyarázat, amely megjegyzi, hogy az Újszövetségi Egyház „még mindig emlékszik ezekre a bibliai szavakra”.

Pravoszláv egyház a volt Jugoszláviában, akkor is szakállt viseltek (Forrás: Novi Plamen)

A felavatási/felkenési ceremóniát a Mózes harmadik könyvének harmadik fejezete részletesen leírja, csakhogy az nem tartalmazza, hogy a véres-olajos felkenetés során a mirhaolaj Áronnak a szakállára folyt volna, és igazából erre utalás sem történik.

Ez tehát magyarázatnak kevés ahhoz, hogy az ortodox papok miért viselnek arcszőrzetet.

A Zsoltárok könyve

Viszont azt sem mondhatjuk, hogy a téves az állítás, amely szerint a papi szakállviselést az ortodox egyház a Bibliára vezeti vissza, annyi korrekcióra azonban szükség van, hogy amit keresünk, az nem Mózes harmadik könyvében, hanem a Zsoltárok könyvében található.

Az itt elmondottak alapján magát az ószövetségi egyházalapítást valóban Mózes harmadik könyve írja le, viszont az arcszőrzetre lecsorgó olajra a Zsoltárok könyvének 133-dik éneke utal, amely „Az egyetértésről” címet viseli.

Az általunk használt szerb Biblia-magyarázat szerint a papság léte erősen összefügg a szakállal, főleg, ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a szörzet a férfi dísze, a mindennapos borotválkozás pedig valójában a férfi szégyene.

Természetesen erre is van bibliai magyarázat, ami már valóban Mózes harmadik könyvére vezethető vissza.

– olvasható Mózes harmadik könyve 19 fejezetének 27-dik bekezdésében.

A szerb ortodox egyház szerint ezt a szokást/törvényt az is indokolja, hogy „a Messiásnak is szakálla volt”, ezért minden papnak szakállat kell viselnie, „művészi” borotválkozás nélkül.

A magyarázat szerint a „modernizmus erős befolyása alatt” egyes egyházak ma már megtűrik soraikban azokat a papokat, akik ha nem hordanak szakállt, de ez nyilván nem vonatkozik a szerb ortodoxra.

---

---

Szerbiai médiajelentések szerint Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök a szerb karácsony előestéjén engedélyezte, hogy a szerb pátriárka felkeresse Koszovót, ahonnan az ottani hatóságok korábban kitiltották, majd meghiúsították a belépését. A pristinai vezetés döntése nagy felháborodást váltott ki Szerbiában, de felemelte ellene a szavát az Egyesült Államok belgrádi nagykövete is.

A pátriárka most már mehet

A Tanjug szerb állami hírügynökség beszámolója szerint a koszovói kormányzat, amelyet Szerbiában csak ideiglenes pristinai intézményrendszernek neveznek, engedélyezte Porfirije szerb pátriárkának, hogy felkeresse Koszovót (szerb szóhasználat szerint Koszovó és Metóhiát).

Ezt a pristinai kormány tette közzé, miután az ügyben állítólag közbenjárt Albin Kurti koszovói miniszterelnöknél Nenad Rašić koszovói visszatelepedési és közösségügyi miniszter, akit Kurti a belgrádi kormány felháborodására (és bosszantására) azt követően emelt be a kormányba, hogy a szerbek a múlt év végén kivonultak a koszovói intézményrendszerből.

A pátriárka hivatala ezt követően közölte, hogy a szerb egyházi vezető programjával és küldetésével összhangban utazik Koszovóba, és a látogatás „nem kötődik semmilyen politikai kontextushoz vagy a politikai élet egyetlen szereplőjéhez sem”.

A mostani egyházi bejelentés szerint Porfirije karácsony napján megtartja az éjféli liturgiát Belgrádban, a vračari Szent Száva templomban, így egyelőre nem tudni, hogy mikor látogat Koszovóba.

Porfirije szerb pátriárka (Forrás: Szerb Ortodox Egyház, SPC)

Porfirijet a koszovói hatóságok korábban december 25-én tiltották ki, amit hivatala szerint Porfirije megdöbbenéssel fogadott, és egyúttal amiatt méltatlankodott amiatt, hogy „Krisztus születésének nagy ünnepe előtt” nem léphet be Koszovóba, és így nem keresheti fel a peći (Paja/Pejë) szerb patriarchátust, amelynek az apátja.

Egy nappal később a szerb egyházfő a tiltás ellenére a merdarei átkelőnél kísérletet tett a belépésre, ám a koszovói határőrök több, mint félórás várakoztatást követően visszafordították: ezt követően szerb tarackok indultak a koszovói határ felé, amit Belgrádban azzal indokoltak, hogy az előző este lövöldözés tört ki a koszovói szerb területeken lévő Zubin Potok térségében.

Nem keressük a közvetlen összefüggéseket az itt említett események között, azt viszont megjegyezzük, hogy ilyen feszült körülmények között minden mindennel összefügg.

A mostani „pristinai engedékenységet” viszont érdemes abban a kontextusban vizsgálni, hogy a kitiltást követően megszólalt Christopher Hill, az Egyesült Államok belgrádi nagykövete is, aki jelezte, hogy Washington sem helyesli a pristinai lépést, és reméli, hogy ilyen helyzetek a jövőben nem fordulnak elő.

A nagykövet a vallásszabadság szempontjából alapvetőnek nevezte, hogy a koszovói szerb közösség találkozhasson a pátriárkával.

A pátriárka karácsonyi üzenete

A szerb pátriárka karácsonyi üzenetet küldött (Forrás: SPC)

Porfirije közben karácsonyi üzenetet adott ki, amelyben felszólított „minden illetékes szereplőt”, hogy „biztosítsa a koszovói és metóhiai szerbek egyetemes emberi jogait és szabadságjogait, ahogyan az az albánoknak és a világban mindenki másnak megadatott”.

Az egyházfő kiemelte, hogy a múlt év közepe óta a szerbek számára „ígéret földjének” tekintett hazában az ősrégi szomszéd „ultimátumokat bocsát ki, provokál, terrort hajt végre, és folyamatosan üldöztetéssel és kegyetlenséggel fenyegeti a megmaradt, védtelen szerbeket”.

Szerinte mindezt bizonyos erős államok „baljós hallgatása kíséri”, vagyis mindez a meg nem nevezett országok hallgatólagos támogatásával történik.

– fogalmazott a szerb vallási vezető, aki imádkozni kíván azért, hogy a szeretet, megértés és minden elmét felülmúló karácsonyi jóakarat, valamint a béke uralkodjon el a szerb hívekben, és mindenki másban, akivel megosztják a teret és az időt, akárcsak a világ minden népében.

A szerb pátriárka ezzel kapcsolatban kitért a „testvérgyilkos ukrán-orosz háborúra” is, amelyet két azonos hitben élő nép vív.

– mondta a szerb egyházfő, aki nem nevezete néven a „különböző szereplőket”, és úgy vélte, hogy szörnyűek a „naponta kívülről táplált” ukrán-orosz testvérgyilkos konfliktus következményei, ami miatt a háború kiterjedése minden eddiginél jobban fenyegeti a világot.

Porfirije rámutatott arra is, hogy a testvérgyilkos és pusztító háborúk, amelyek továbbra is halálos áldozatokat követelnek az egész földkerekségen, azt mutatják, hogy az igazi béke nem egyszerűen a fegyveres konfliktusok hiánya, hanem az önfeláldozás eredménye.

A pátriárka azzal zárta karácsonyi üzenetét, amellyel a 2023-as újesztendőt is köszöntötte, hogy minden jót és örömet kívánt az ilyenkor szokásos szerb üdvözlettel, miszerint „Mir Božji – Hristos se rodi!”, vagyis „Isten békéje (legyen veletek) – Krisztus megszületett!”

---

---

A balkáni népek a rögtönzés bajnokai, a különleges helyzetekre villámgyorsan találnak különleges megoldásokat, amelyek kevésbé kézenfekvők, mint meghökkentők, de semmiképp sem „skatulyázhatók be”, vagyis „thinking outside of box”, mint a művelt angol mondaná. Az eredmények pedig szinte minden esetben hatékonyak és célratörők.

Isteni szikra

Miután a horvát válságtörzs elrendelte, hogy a templomokban minden hét négyzetméterre juthat egy hívő, monsignore Dragutin Goričanec, a Károlyváros (Karlovac) melletti Završje falu plébánosa, úgy oldotta meg a „helyszűkéből fakadó problémát”, hogy kápolnája közelében öt autóbuszt parkolt le, ahol a hívek élő adásban követhetik a misét, melegben és kényelemben.

Goričanec atya a misebuszokon áldoztatja is a híveket, mert ugye, ezt egyetlen rendelet sem tiltja. Hogy az Úr hogyan vélekedik a dologról, azt természetesen nem tudhatjuk, de biztosan tetszik neki.

De hogy kerülnek a buszok a képbe?

Először arra lehetne gondolni, hogy a találékony pap agyából azért pattant ki az isteni szikra, mert hallotta a kis utazási irodák siralmait, amelyek szerint a turistabuszok a járvány következtében „veszteglésre ítéltettek”, de ha ebbe az irányba indulunk el, akkor rossz úton járunk, mert a magyarázat nem ennyire kézenfekvő.

Jób és a buszok

Goričanec atya a Jób Egyesület vezetőjeként azzal vált közismertté Horvátországban, hogy a mozgássérültek számára szervez kirándulásokat, rövidebb-hosszabb utazásokat.

Karitatív működéséért az egyesület és Goričanec atya elnyerte a „Horvátország Büszkesége” elnevezésű díjat, amelyet évente egyszer ítélnek oda a különböző kategóriákban végzett emberbaráti tevékenységért.

A donációknak hála, a Jób egyesület saját, mozgássérültek számára kialakított autóbuszokkal rendelkezik, és most ezeket minősítették át misebuszokká.

Dragutin Goričanec, jó pásztorhoz méltóan, gondoskodott a falubeliek „lelki szükségleteiről”, betartva közben a járványügyi rendelkezéseket, Istennek hála.

Ezt azért kell megemlíteni, mert Horvátországban, különösen a tengerparton, előfordult jó pár eset, amikor a plébánosok fittyet hánytak a válságtörzs előírásainak, és misézés ürügyén szorgalmasan terjesztették a koronavírust a zsúfolt templomokban.

Miután Horvátország katolikus ország – a 2011-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 86,28 százaléka vallotta magát római katolikus hitűnek – a papokat nem lehet csak úgy megbüntetni, de úgy tűnik, kis késéssel ugyan, de az egyházi hatóságok szorosabbra fogták a gyeplőt, mert az utóbbi időben ilyesmiről nem érkezett hír.

Fítyója van

Visszatérve Goričanec atyára, őt nem csak Isten, hanem akár Ferenc pápa követőjének is tekinthetjük.

Szerény körülmények között él, egy 36 éves Zastava 750-es autóval, azaz egy „Fítyóval” jár, és a paplak sem cifra palota.

„Pályafutása során” számos prostituáltat karolt fel, nem törődve a makrók fenyegetéseivel, rendszeresen segít a hajléktalanoknak, és már 25 esztendeje vezeti a Jób Egyesületet, amely a mozgássérültek és hajléktalanok számára szervez zarándokutakat.

Nem egyszer saját maga a sofőr a kirándulóbuszokon.

Egyik kedvenc anekdotája szerint Rómában meggyűlt a baja az olasz rendőrökkel, akik azt hitték, hogy egy papnak öltözött tolvaj elkötött egy autóbuszt.

---

---