TERHELŐ SEGÍTSÉG: A moratórium miatt megnövekedett a hitelek törlesztőrészlete, van-e bankoknak “társadalmi felelősségérzetük”?

A cikk meghallgatása

Október elsejétől Szerbia lakói ismét fizetik a kölcsönök törlesztőrészleteit. Az adósok 90 százaléka most kezdi megtapasztalni, hogy mit is jelent a gyakorlatban a moratórium: sokan meglepődve konstatálják a törlesztőrészeletek jelentős növekedését. Mindeközben az Európai Politikai Központ (Centar za evropske poslove) elnevezésű civil szervezet a lakosság leterheltségére figyelmeztet, és a moratóriumok ideje alatt felszámolt kamatok csökkentését várja a bankoktól. A szerbiai példa aligha egyedi.

Kinek mit jelent a “kamatmentes”?

A koronavírus-járvány gazdasági következményeinek enyhítésére hozott intézkedések között az egyik első kormányhatározat a kölcsönök befagyasztására vonatkozott.

A rendkívüli állapot bevezetését követően, március 18-án lépett életbe a Szerb Nemzeti Bank döntése, ami kötelezte a bankokat a hitelesek törlesztőrészleteinek három hónapos befagyasztására.

A gazdasági segélycsomag részét képező intézkedést Aleksandar Vučić államfő harangozta be. Szavai szerint a kölcsönök törlesztőrészleteinek “kamatmentes felfüggesztése” átsegíti az adósokat a nehéz időszakon.

Pár nappal később azonban kiderült, hogy mégsem lesz teljesen költség-, illetve kamatmentes az intézkedés.

A Szerb Nemzeti Bank által kiadott közleményben ugyanis világosan megfogalmazták, hogy a határozat értelmében a pénzintézetek és a lízingcégek nem számolhatnak fel késedelmi kamatot, és végrehajtási, illetve kényszerfizetési eljárást sem indíthatnak, a szerződésekben foglalt kamatot azonban érvényesíthetik a kimaradt havi törlesztőrészletekre.

Három hónap alatt tehát felhalmozódtak a kifizetésre nem kerülő, ám felszámolt kamatok, amelyek összegét szétosztották, és a fennmaradt havi részletekre terhelték.

Így azok jártak legrosszabbul, akik nemrégiben vettek fel hitelt, hisz a kölcsönszerződések futamideje elején a törlesztőrészletet szinte teljes egészében a kamat alkotja.

Ezzel ellentétben azok, akik már a kölcsönszerződés végéhez közeledtek, szinte meg sem érezték a moratórium hatását, de azok sem jártak rosszul, akik a hitel futamidejének a felén már túl voltak.

Július elején az is kiderült, hogy tavasszal Szerbiában az adósok 94 százaléka élt a moratórium lehetőségével.

Még egyszer, ugyanúgy

A három hónapos befagyasztást követően augusztus 1-től szeptember 30-ig azonos feltételekkel meghosszabbították a moratóriumot, amely bármilyen banki kölcsönre vonatkozik, beleértve a fogyasztási hiteleket és a folyószámla keretösszegének túllépését is.

Második alkalommal az adósok 82 százaléka döntött úgy, hogy elfogadja a bankok által felkínált újabb, két hónapos moratóriumot. Ugyanezen időszakban a vállalkozók 69 százaléka is kihasználta a halasztás lehetőségét.

A második moratóriumot követően az adósok, akárcsak az első időszakban, három lehetőség közül választhattak.

Dönthettek úgy, hogy 60 nappal meghosszabbítják a hitelek futamidejét, a ki nem fizetett részletekre felszámolt kamatot pedig szétosztják a fennmaradt törlesztőrészletek arányában.

Választhatták azt a lehetőséget is, hogy egy összegben kifizetik a két hónapra felszámolt kamatot, ebben az esetben nem történt más, mint hogy a futamidő hosszabbodott meg 60 nappal.

Az adósok természetesen választhatták azt is, hogy a moratóriumot követően rendezik adóságukat.

Az első pontot a bankok automatikusan vonatkoztatták az ügyfeleikre, a másik két visszafizetési mód valamelyikének választását viszont jelezni kellett a bankok felé.

Sokszáz eurót kereshetnek a bankok egyetlen kölcsönön

A szerb média mindeközben folyamatosan figyelmeztette az embereket arra, hogy a moratóriumnak milyen következményei lehetnek.

A Kurir című kormánypárti napilap példaként egy félig visszafizetett 20 éves futamidejű lakáshitel 300 eurós törlesztőrészletét hozta fel, amelynek felét, azaz 150 eurót kamatként számolja el a bank.

Két hónapos leállás esetén tehát 300 euró pluszköltséget könyvelnek el, ami az elkövetkező 120 hónapban 2,5 euróval növeli a havi adósságot.

Ehhez hozzáadódik az első halasztást követően már érvényesített, hozzávetőlegesen 3,5 eurós költségnövelés, így a két moratóriumot követően havi 6 euróval, tíz év alatt pedig összesen több mint 700 euróval növekszik a hitel összege.

Azt sem nehéz kimatekozni, hogy a frissen felvett kölcsönök esetében ez az összeg csaknem megduplázódik: az év elején, azonos feltételekkel felvett lakáskölcsön esetén a moratórium miatt a hitel plusszköltsége 20 év alatt elérheti az 1400 eurót is.

Ez a nemrégiben jóváhagyott jövő évi szerbiai minimálbér (267 euró) több mint ötszöröse.

Azt sem kell elfelejteni, hogy 5 hónappal hosszabb lesz a kölcsön futamideje azoknak, akik márciusban és augusztusban is halasztottak.

Van-e a bankoknak “társadalmi felelősségérzetük”?

A problémára legutóbb az Európai Politikai Központ elnevezés civil szervezet hívta fel a figyelmet.

Jelentésükben kiemelik, hogy leginkább azok érzik meg a törlesztőrészletek növekedését, akik a hitelkártyákon felhalmozódott adósságokat fizetik vissza.

Ez ugyanis az egyik legelterjettebb hitelezési mód, amely “magas kamatlábakon jár”.

A havi adósság növekedése a dináralapú kártyák esetében elérheti a 35-36 százalékot is, ugyanez az euróalapú hitelezés esetében 15-20 százalék pénzintézetektől függően.

Az Európai Politikai Központ szakértői kiemelték, hogy a hatályban levő megfizettetési mód következtében év végéig a bankok többségének növekszik a kölcsönökből származó bevétele.

A végösszegbe ugyanis beleszámolják a moratórium idejére felszámolt kamatokat is, amelyekre a járványhelyzet miatti intézkedések nélkül nem számíthattak volna a pénzintézetek.

Marko Obradović, az Európai Politikai Központ szakértője hangsúlyozta, hogy a “társadalmilag felelős magatartás” elvárható lenne a bankoktól, amelynek ételmében csökkenthetnék a két moratórium alatt felszámolt kamatokat, és ezzel segíthetnék a nehéz helyzetbe került adósokat.

A bankok egyelőre hallgatnak. Várják, hogy az alig 270 euróból tengődő adósok kinyögjék a hitelkártyával vásárolt 350 eurós mosógépet, amely végül 600 euróba kerül.

Nem is tudom, hogy előfordult-e már ilyen?