A HORVÁT-BOSNYÁK-SZERB TEJHÁBORÚ: Hogyan veszítették össze a németek a három balkáni népet? (2. rész)

A kilencvenes években szemtanúi voltunk annak, hogy a német, és nemcsak német (rabló)tőke áttette a termelését Kínába, vagy más ázsiai országokba. Vonzó volt az olcsó munkaerő, hogy most másról ne beszéljünk. Az európai cégek egy része megelégedett a közép-európai térség gazdasági kizsákmányolásával, és most valami hasonló játszódik le kicsiben a Balkánon. A BALK két részes cikkben foglalkozik azzal, hogy egy német cég a “költségoptimalizálás” reményében miként játszik az emberi sorosokkal a Balkánon. Ez a cikk második része.

Ez a cikk igazán csak akkor érthető, ha előbb elolvasod az első részt!

Stratégai partnert keresnek

Horvátországban – enyhén szólva – nem örültek a Meggle döntésének, hogy a német cég az év végével bezárja az eszéki tejüzemet, és mintegy 160 embert tesz utcára, nem beszélve a tejet beszállító alvállalkozókról, akiknek szintén veszélybe került a megélhetése.

A rendelkezésre álló adatok szerint 340 tejtermelőről van szó, akiknek össztermelése éves szinten körülbelül 26 millió kilogramm tejet jelent, vagyis a Horvátországban előállított összes tejmennyiség körülbelül 6 százalékát.

Nem véletlen tehát, hogy Ivan Anušić, a Horvát Demokrata Közössé (HDZ) alelnöke és Eszék- Baranya megye zsupánja (főispánja) egy kicsit ideges.

– Tájékoztattam Andrej Plenković miniszterelnök urat a problémáról, és azt várjuk, hogy a kormány bekapcsolódik a munkahelyek és a termelés megmentésébe

– mondta Anušić, aki reméli, hogy “minden jóra fordul”.

Az eszék-baranyai megyei vezető arról is beszélt, hogy stratégiai partnereket keresnek, de egyet sem nevezett meg közülük, mert szavai szerint a tárgyalások még folyamatban vannak.

Félmegoldás már van

Egyelőre csak annyi oldódott meg, hogy a francia Besnier család tulajdonában lévő horvátországi Dukat tejgyár a horvát mezőgazdasági minisztérium támogatásával “elősegíti a tejvásárlás folyamatos előfeltételeinek megteremtését a Meggle beszerzési területén”.

– Szlavóniában nem állhat le a tejtermelés. Ezért a Dukat kifejezte készségét arra, hogy saját szabad tejvásárlási és feldolgozási kapacitásaival összhangban, és a földművelésügyi minisztérium támogatásával együttműködjön a Meggle alvállalkozóival

– mondta Antun Milić, a Dukat tejtermelésének beszerzési és fejlesztési igazgatója.

A zágrábi székhelyű cég a tej felvásárlásával csak a probléma felét oldja meg, hiszen ez nem jelent segítséget annak a 160 embernek, aki az eszéki tejüzem estleges bezárása miatt utcára kerül.

A Dukatnál arra is emlékeztettek, hogy eddig is nagy terhet vállaltak magukra, hiszen a koronavírus járvány idején, egészen március végétől június közepéig, kényszerfelvásárlást hajtottak végre, aminek az volt a célja, hogy a kisvállalkozások ne állítsák le a tejtermelést.

– Az utóbbi 10 évben a termelők száma és a Horvátországban termelt tejmennyiség folyamatosan csökken

– hangsúlyozta a francia tulajdonban lévő cég, amely szerint a horvátországi tejtermelők a hazai fogyasztás felét sem képesek biztosítani, ezért ezen a téren az országra importra szorul.

A horvát bosszú

Ezzel nyilván tisztában vannak a Megglében is, és bizonyára vannak földrajzi ismereteik is, Bihácsból ugyanis könnyebben elérhető Horvátország nagyobbik része, mint az ország legkeletibb csücskében lévő Eszékből.

Csakhogy ez egy több tényezős játszma, amelyben a politikai aspektusokról sem szabad megfeledkezni. Ezen a téren viszont nem a Megglének áll a zászló.

– A Meggle nem mondta el, hogy a termelést Bihácsba és Kragujevacba, azaz Bosznia- Hercegovinába és Szerbiába költözteti. Az okok nagyon egyszerűek – kisebbek a működési költségek, és talán egyszerűbb a működtetés módja is

– nyilatkozta az előbb már említett Ivan Anušić, Eszék- Baranya megye zsupánja, aki maga is tisztában van vele, hogy ugyan a szabadpiaci verseny szent és sérthetetlen, de azért a Megglének nem kell elbíznia magát.

– Természetesen nem parancsolhatjuk meg a Meggle-nek, hogy hol működjön és termeljen, de van más módja is a nyomásgyakorlásnak. A Meggle eddig a minőséget hangsúlyozta leginkább, mondván, hogy az általa forgalmazott hazai tej a szlavóniai és a baranyai mezőkről származik. Nos, ebben az esetben egy kicsit módosítanunk kell a Meggle termékeivel kapcsolatos felfogásunkat, és el kell beszélgetnünk a fő embereikkel arról, hogy miként is kívánnak Horvátországban működni és dolgozni. Van mód arra, hogy nyomást gyakoroljunk rájuk, és ezt mindenképpen megtesszük

– mondta Ivan Anušić, Eszék megye vezetője, aki ezzel bizonyos értelemben felvetette, hogy Horvátországban akár vásárlói vagy kereskedelmi bojkottot is indulhat a Meggle termékei ellen.

A bosnyákok cáfolnak, a szerbek röhögnek a markukba

A Meggle bosznia-hercegovinai leányvállalata egy cáfolattal igyekezett tisztára mosni a szennyest.

A társaság bihácsi vezetése azt állította, hogy a horvátországi termelést nem helyezik át se Bosznia- Hercegovinába, se Szerbiába, “mivel mindkét ország évek óta rendelkezik saját termeléssel, először a hazai, majd az exportpiachoz igazítva”.

– A Meggle Csoport hét piacon van jelen az Európai Unióban és a régió országaiban, és mindegyik piacon különálló és fenntartható üzleti modellt dolgozott ki. Sajnos Horvátországban ezt az állandó erőfeszítések és a nagyméretű beruházások ellenére sem lehetett elérni.

A közlemény szerint a Meggle bihácsi üzeme vezető szerepet játszik a bosznia-hercegovinai tejiparban, jelenleg 212 alkalmazottal és körülbelül 1800 alvállalkozóval rendelkezik.

A korábban felvázolt bővítési tervek azonban a cáfolat ellenére is erősítik a gyanút, hogy a Megglének vannak hátsó szándékai Horvátországot illetően.

Szerbiában nincs titkolódzás a Meggle érkezésével kapcsolatban, erről maga a szerb elnök is beszélt. (Lásd az első részt!)

De megszólalt a Meggle kragujevaci tejüzeme is.

Közleménye szerint a német cég az utóbbi majdnem tíz évben sikeresen működik Szerbiában, ahol a kragujevaci üzem modernizálásába több mint 15 millió eurót fektettek, és a jövőben további beruházásokat terveznek.

– A horvát piacon tapasztalható sokéves problémák és kihívások miatt a Meggle igazgatótanácsa úgy döntött, hogy átalakítja horvátországi tevékenységét, és ez év végére bezárja a termelését Eszéken, mert nem jövedelmező a termelés

– közölte a kragujeváci tejüzem.

Mindezek után nézzük, mi is a helyzet. A Meggle fejleszt Bosznia- Hercegovinában és Szerbiában, viszont bezárja eszéki üzemét. Vajon ennek az a célja, hogy az említett két országból lássa el a horvát piacot?

Ha a Meggle vezetése így gondolkodik, akkor nem ismeri eléggé a balkáni viszonyokat, szinte kizárt ugyanis, hogy a horvátok az “áruló tejgyártól” vegyenek tejet, főleg, hogy ha az a két említett országból, különösképpen pedig Szerbiából származik.

De semmi baj, jól megy a szintén Kragujevácban gyártott szerb kalasnyikovok eladása!

Ha valamilyen fennakadás lesz a szerbiai Megglénél, legfeljebb “összeszűrik a levelet és a tejet” a Zastava fegyvergyárral, és “belépő csomagként” minden kalasnyikov mellé adnak egy doboz tartós tejet.