SZERB-HORVÁT KOPRODUKCIÓ: Ivanišević csatlakozott Đokovićhoz

A wimbledoni teniszbajnokságon címvédésre készülő szerb Novak Đoković felkérte a tornát 2001-ben megnyerő horvát Goran Ivanisevićot is, hogy csatlakozzon edzői stábjához. Ez egy igazi szerb-horvát koprodukció, amelyet szerb és horvát oldalon sem ver túl nagy dobra a sajtó, a kommentárok pedig igencsak ellentmondásosak.

Đoković Facebook-oldalán jelentette be, hogy Ivanišević segíteni fogja őt a wimbledoni torna ideje alatt. A 32 éves világelső hozzátette, hogy reményei szerint az együttműködésük a jövőben is folytatódik.

A szabadkártyás bajnok

Ivanišević 1992-ben, 1994-ben és 1998-ban volt döntős Wimbledonban, a három elvesztett döntőt követően 2001-ben megnyerte ezt a világversenyt.

– Ezzel ő lett az eddigi egyetlen teniszező, aki szabadkártyásként nyert Wimbledonban.

Ekkor 125. volt a világranglistán, és egy hosszú sérülésből tért vissza.

A horvát származású teniszező most a Đoković felkészülését hosszú ideje irányító szlovák Marian Vajdával dolgozik együtt a londoni versenyen.

A nagy előd folyamatosan dicsérte a szerb ász játékát. Ivanišević szerint Đoković egy „erős balkáni”, aki bármikor képes energiát gyűjteni a legjobb eredmények eléréséhez.

Mintha a Real Madrid hívna

Horvát teniszező körökben nem kételkednek abban, hogy az együttműködés hosszú életű lesz, hiszen a két „erős temperamentumú és emóciókkal teli” teniszező kitűnően megérti egymást.

„Furcsa ez az egész, néhány nappal ezelőtt megcsörrent a telefonom, egy nem várt hívás volt. Kicsit meglepődtem, éppen Svédországba utaztam. Nole az akarta, hogy kicsit előbb csatlakozzam hozzá, de egy korábban leszervezett szenior tornán voltam” – nyilatkozta Ivanišević.

A horvát teniszező úgy nyilatkozott, hogy a kötelezettségei miatt csak két hétig maradhat Wimbledonban, bár hozzátette, hogy

-ha valakit egy Đoković hív, akkor sok mindent félretesz az ember, mert ez olyan, mintha a Real Madrid keresné meg.

Az uzsonna hordó kisfiú

Ivanišević korábban más balkáni származású teniszezőkkel is dolgozott együtt, segítette a horvát Marin Čilić és a montenegrói származású kanadai Miloš Raonić fejlődését.

– Nagy megtiszteltetés ez számomra, mert Đoković nem választ akárkit edzőnek.

Ivanišević annak is örül, hogy Marian Vajda egyetértett a döntéssel. Đoković pedig hálás azért, hogy Ivanišević elfogadta a meghívást.

„Nagyon hálás vagyok Gorannak, hogy elfogadta az együttműködést az idei Wimbledonon. Úgy nőttem fel, hogy őt néztem a legnagyobb tornákon, teli torokkal szurkoltam neki, most pedig az én oldalamon van. Azt hiszem, hogy sok ember izgatott az együttműködésünk miatt…

Đoković azt is felidézte, hogy ő hordhatta az uzsonnát Ivaniševićnek 2001-ben, amikor a horvát teniszező megnyerte a wimbledoni tornát.

Bang, bang

Nem örül viszont a szerb sajtó, amely előásta a horvát teniszező egyik 1993-ból származó nyilatkozatát, amely a New York Timesban jelent meg. Akkor éppen háború dúlt Horvátország és Szerbia között.

– Megmutatták, hogyan kell lőni, csak szórakozásból. Megengedték, hogy meghúzzam egy géppuska ravaszát. Nehéz volt kontrollálni, de jó érzés volt – a golyók jöttek kifelé belőle. Azon gondolkodtam, hogy milyen szép lenne, ha néhány szerb állna előttem.

A kompromitáló kijelentés

Aleksandar Vučić szerb elnök valószínűleg erre utalt, amikor támogatásáról biztosította a szerb teniszezőt Ivanišević alkalmazásával kapcsolatban, mert véleményes szerint

-szép dolog az, ha valaki az ellenséget a barátjává teszi.

„Művészetnek számít, ha az egykori ellenséget vagy ellenfelet baráttá teszi bárki is, vagy olyan személlyé, aki többé már nem ellenség. Ez a politikusok dolga, de még jobb, ha ezt más valaki teszi meg egészen más téren”.

Vučić úgy vélte, hogy Szerbia számára jó dolog, ha Đoković jó viszonyban van Ivanisevićtyel, és sikerül meghaladni a múlt ellenségeskedéseit. A szerb elnök szerint Đoković bátor és fiatal ember, aki hidakat épít, és nem hidakat rombol.