AGROTURIZMUS: Lassú gasztro albán módra

Utolsó módosítás:

Az otthon boldogulásra kiváló példát lehet találni Albániában. Az ország északi részén, a montenegrói határtól egyórányira, Tiranától másfél órára található Fishta, az a falu, ahonnan az ország egyik legismertebb költője, az „albán Homéroszként” és sikeres politikusként egyaránt ismert ferences pap, Gjergj Fishta származott. Ma – bár a neve olyan természetességgel ismert, mint Magyarországon Petőfié vagy Aranyé – mégsem miatta járnak erre annyian az utóbbi tíz évben.

Fishta egyik művének címét viseli névként a „Mrizi i zanave” („A tündérek árnyéka”) nevű slow-food étterem – azaz mindent a helyben, saját maguk által termelt alapanyagból készítenek. A tulajdonos, Altin Prenga fiatal és szerény séf, aki csak azután bújik elő a konyhából, hogy fogásai kellően elégedett hangulatba hozták a vendégeket. A szerénységre nincs oka, az elégedettség pedig talán nem is a legjobb szó. Ha visszaemlékszünk Fekete István Tüskevárára, amikor Nancsi néni ebédjét Tutajos némán, csak egy széles kézmozdulattal tudja leírni… hát, ez pontosan olyan.

Az utolsó dekorációs gyümölcsig minden az étteremhez tartozó gazdaságból származik,

ami egyben a környező falvak egyik legfontosabb munkaadója is.

Sajtház lett a börtönből

Altin Prenga 16 évesen, a háború elől menekült Olaszországba, az akkor már ott szakácsként dolgozó apja után. Szintén szakács lett, és 11 év alatt bejárta Európát, szakmai tapasztalatokat és ötleteket szerzett. Ezután hazatért, hogy szülőföldjén nyisson éttermet, ráadásul olyat, ami nemcsak munkához segíti a környezetét, de a hagyományokból táplálkozva előre is mutat. Így született meg 2009-ben az a farmház, aminek első konyháját egy olaszországi iskolai menza leselejtezett felszerelésével rendezték be.

Az étterem körül földeket beültették, a zöldségágyak és gyümölcsfák mellett, az olajfák árnyékában kacsák százai hűsölnek.

Mintegy száz méternyire az étteremtől van az a farmkomplexum, ami az albán kommunizmus ötven éve során börtönként funkcionált. Főként politikai elítéltek kerültek ide, akikkel a környező mocsarakat csapoltatták le. Prenga itt megjegyzi: „milyen jó, hogy a egy ilyen szomorú célra használt épületsort végül sikerült jó célra felhasználni, és a szomorú történelmet jóra fordítottuk”. Igaza van, ennél jobb nem is történhetett volna.

A barakkok újrahasznosítása

A négyzet alakban elhelyezkedő egykori barakkok mindegyike más célt szolgál. Az egyik oldalon van a sajtműhely, ahová a környék összes tehenének tejét hozzák, hogy kiváló friss és érlelt sajtokat készítsenek belőle. A ma már modern eszközökkel felszerelt műhelyt a német és a dán kormány támogatásából hozták létre, ma pedig már a sajtmesterek egyike svájci.

A közösségi szellemet jól mutatja, hogy a sajtkészítés melléktermékét bárki ingyen elviheti az állatok eleségének.

A következő szárny mögött a szintén helyben termett búza szárad, a mellette lévő hűtő- és füstölőkamrákban pedig a húsfélék érlelődnek. A négyzet negyedik oldalán pedig már a jövőre is gondoltak azzal, hogy egy konferenciatermet alakítottak ki a személyzeti megbeszélések, valamint későbbi továbbképzések, szemináriumok számára.

Altin Prenga szeretné másoknak is átadni azt a tudást és tapasztalatot, amivel felépült a vállalkozás, és megtanítani a fiataloknak azt, hogy bár jó elmenni tanulni külföldre, hazatérve mégis valami jót és értékeset lehet létrehozni úgy, hogy az akár egy egész (kisebb vagy nagyobb) közösség számára is gyümölcsöző legyen. A múlt és a jövő találkozását és együttműködését pedig kiválóan megtestesíti a ház melletti kis malom, ahol a régi malomkövet a tetőre szerelt napelemek hajtják.

A „Mrizi i zanave” egy évtized után elismert hellyé nőtte ki magát, ahová szívesen járnak akár a másfél órás autóútra lévő Tiranából vagy a hasonló távolságra fekvő két szomszédból, Koszovóból és Montenegróból is.

Forrás: Mandiner




Mondd el a véleményedet!