KATONAI HAJÓGYÁRTÁS: Feltámad haló poraiból a pólai Arzenál?

A horvát hajógyárak nem haltak ki - csak kivárták a háborús konjunktúrát

Amíg a horvátok azon agyalnak, hogy lehetne kiénekelni Magyar Péter csőréből a sajtot – a dalárdába lehet, hogy Tusk pajtás is beszáll, tekintettel az április végi, nagy Három Tenger találkozóra Dubrovnikban – az élet megy tovább. Az EU-ban, de világszerte is érzékelhető nagy hadiipari konjunktúra következtében, nem elképzelhetetlen, hogy ismét hadihajókat fognak gyártani az egykori pólai (Pula) Seearsenalban, illetve annak leszármazottjában, az Uljanik hajógyárban.

A Plenković-kormány, úgy tetszik ismét huszonegyet húzott

Egészen a közelmúltig senki sem adott sok esélyt Horvátország nagy hajógyárainak a túlélésre. Az ex-Jugoszláv óriásokat, a pólai (Pula) Uljanikot és a fiumei (Rijeka) Május 3-át csak kormányzati segélyekkel tartották fenn, ami lehetővé tette ezeknek a hajógyáraknak a túlélését alacsony foglalkoztatási és termelési szinten, meg sem közelítve ezek néhai óriási kapacitását.

Azonban az a politika, hogy nem hagyták veszni a két nagy horvát hajógyárat, most lehet, hogy meghozza első gyümölcseit, mert, mint ezt már említettük, a világban közben, fellendülés történt a katonai hajógyártásban.

Az Uljanik hajógyár más szögből (Forrás: YouTube)

Az Európai Unió, amely Horvátország számára a legérdekesebb, már minden kapacitását kihasználta, mert szinte minden tengeri állam új nagy beszerzéseket tervez, főként korvetteket, illetve nagyobb fregattokat.

Ugyanakkor az Egyesült Államok keresi a partnerországokban elérhető hajóépítő kapacitásokat, hogy megkezdje az amerikai kongresszus által megrendelt programját, amely akár száz korvett építésének felgyorsítására irányul.

Ezzel párhuzamosan, a Horvát Haditengerészet (Hrvatska ratna mornarica, HRM) meghirdette két korvett beszerzését azzal, hogy az a partner élvez elsőbbséget, amelyik legalább egy korvettet Horvátország megmaradt nagyobb hajógyárainak valamelyikében építene.

Ez a korvett-sztori nem a nemzeti önérzet ajnározásáról szól, hanem a jövőbeni horvát védelmi rendszer fontos részét képezi, Dél-Horvátország légvédelme szempontjából, illetve szárazföldi csapásmérő erőként, ugyanitt.

Nem annyira üzleti, mint fontos politikai kérdés

A korvettek beszerzése Horvátország számára úgynevezett politikai beszerzés, ami azt jelenti, hogy a gyártó kiválasztását, valamint a technológia árát és értékét is befolyásolja az ország kiválasztása, amelyet Horvátország stratégiai partnerként tarthat számon.

Az ilyen típusú hajók iránti kereslet jelenleg kivételes, és mivel az európai hajógyártást az elmúlt 20 évben a kínai hajógyártás jelentősen megelőzte. Becslések szerint a jelenlegi fegyverkezési hullám előtt Kína katonai hajógyártási részesedése több mint 51 százalékra emelkedett világszinten.

Kapcsolódó cikk

Zűrzavar a pólai hajógyár körül

A helyzet annyiban változott, hogy a nyugati országok most ezt a termelési kapacitást fontosnak tartják megtartani, és várható, hogy a katonai hajógyártás is profitál abból, hogy az Európai Unió végre felszabadul a hajóépítésre vonatkozó szigorú szabályozások és korlátozások alól, amelyek nem engedték meg az iparágnak, hogy biztosítsa az új technológiák finanszírozását.

Ami a katonai hajóépítést illeti, ezen a téren az Európai Unióban Olaszország vezet, de nem mutatott ambíciókat arra, hogy komolyan részt vegyen a horvát korvettek pályázatán.

Spanyolország és Franciaország lendületes gyártással követi a korvettek exportépítését, majd Németország következik, amelynek katonai hajóépítése jó együttműködést folytat Hollandiával.

Törökország, valamint az Egyesült Államok és Dél-Korea is nagy érdeklődést mutat a korvettek építése iránt Európában.

Olyan körülmények között, amikor az ázsiai hajógyárak uralják a világpiacot, az európai és horvát hajógyárak is a katonai termelésben látják a kiutat, mert a jelenlegi számítások szerint a katonai hajóépítés iránti érdeklődés hosszútávú lesz, nem csupán néhány évig tartó piaci trend.

A haditengerészetek általában a védelmi rendszer drága részei, és a katonai hajók árait legjobban a korvettek beszerzését követő számok szemléltetik – a horvát védelmi minisztérium tervei szerint a beruházás értéke 600 millió és 1,6 milliárd euró között mozog.

A fiumei Május 3-a hajógyár (Forrás: YouTube)

Ugyanakkor a katonai hajógyártás specifikus, mert az államok elsődleges célja a szuverenitás megerősítése a saját kapacitások kiépítésével és felhasználásával, így maga az ár kérdése nem olyan elsődleges, mint a polgári hajógyártás esetében, ahol a nyereségesség az elsődleges szempont.

Horvátország esetében valószínűleg az dönti el a kérdést, hogy melyik partner kínál fel technológiai transzfert, és a közös, harmadik piacokra történő hajóépítést.

Ezen a téren legesélyesebbnek az Egyesült Államok tűnik, politikai ereje miatt. Ha az amerikaiak nagyon elszánják magukat, a horvátoknak nem igen marad más választásuk. Ami a politikai sallangok nélküli kínálatokat illeti, itt Dél-Korea a legesélyesebb, mivel már bejelentették, hogy készen állnak a technológiai transzferre és a közös projektekre.

Mindazonáltal a spanyolok sem esélytelenek – az Uljanik már aláírta az esetleges együttműködésről szóló megállapodást a spanyol Navantia Grouppal, amennyiben ennek ajánlatát fogadja el a védelmi minisztérium – főleg azért, mert lehet, hogy Brüsszel is letesz némi pénzt az európai együttműködés támogatására.