Horvátország
A nagy európai digitális fal, a Chat Control egyelőre elbukott
Az Európai Unió új határátlépési rendszert vezetett be október 12-étől, amely biometrikus adatok rögzítésével váltja fel a hagyományos útlevélbélyegzőket a schengeni térségbe érkező harmadik országbeli állampolgárok esetében. A szabályozás nem csak technikai újítás, mert akár az emberi szabadságjogokat érintő mélyebb társadalmi és politikai következményekkel is járhat
Egyszer már írtunk róla, és most ismételten visszatérünk rá, október 12-e óta ugyanis új határátlépési szabályok vannak érvényben a schengeni határokon: az ún. Entry/Exit System (be- és kiléptetési rendszer). Ennek értelmében az útlevelekben szereplő bélyegzők helyett a schengeni térségbe belépő valamennyi harmadik országbeli állampolgárnak az EU-ba való belépéskor biometrikus bejegyzésen kell átesniük.
Miből áll az ellenőrzés
Az ellenőrzés abból áll, hogy a határon kiszállnak a járműből, jobb kezüket az olvasóra helyezik, miközben a kamerák rögzítik az arcukat. Az ennek során keletkező fájl tartalmazza a jobb kéz négy ujját, egy arcképet és az útlevélből származó személyes adatokat.
A biometrikus adatokat csak az első átlépéskor veszik fel, a későbbi átkeléseknél az utasok gyorsabban haladhatnak át. Az útlevelek továbbra is használatban maradnak, újbóli érkezéskor az utas arcát az úti okmánnyal vetik egybe.
A mindig túlbuzgó baltiakkal ellentétben, akik azonnal teljes 24 órában üzemeltetik a rendszert, a horvátok úgy határoztak, hogy ezt fokozatosan vezetik be. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy amennyiben nagy torlódást észlelnek a határon, az új rendszert szüneteltetik és régi a módon engedik át az utasokat. Miután a helyzet rendeződik, folytatják a biometrikus bejegyzés alkalmazását.
Aki e új regula szenvedő alanya, az már régen tud mindent ezzel kapcsolatban, ezért nem részleteznénk tovább a technikai vonatkozásokat – amiről egyéként itt olvashatnak – inkább az ügy emberi oldalát igyekszünk megvizsgálni.
Másodosztályú polgárok, akiknek jelképesen le kell vetni a cipőjüket a birodalomba való belépéskor
Elöljáróban EES bevezetését nem elszigetelten, hanem a globális trendek és a szabadságjogok egyre bővülő ellenőrzésének és korlátozásának kontextusában kell szemlélni.
Ha jobban belegondolunk évek óta tanúi vagyunk a brüsszeli globalisták azon törekvésének, hogy a biztonságpolitikára hivatkozva építsék ki a polgárok feletti ellenőrzés mechanizmusait. Ez a teljes körű megfigyeléshez és a szabadságjogok korlátozásához vezet.

Miután Svájc is tagja a schengeni rendszernek, az intézkedés az oda utazókra is vonatkozik (Forrás: X platform)
Ennek értelmében, ennek a folyamatnak az új határszabályozás csak az egyik eszköze. Egy ilyen megközelítés ideológiai célja, hogy hozzászoktassuk az embereket a folyamatos megfigyeléshez.
A különböző politikák – a digitális felügyelettől a pénzforgalom ellenőrzéséig – a függőség és a fogékonyság új formáit hozzák létre.
Az EES bevezetése ugyanakkor szimbolikus dimenziót is jelent az EU-n kívül rekedt országok számára. Az első implicit üzenet az, hogy ennek a térségnek a polgárai másodrendű állampolgárok. Jelképesen le kell vetni a cipőjüket, a birodalomba való belépéskor.
Azokkal az információkkal, amelyeket „önkéntesen” adnak meg magukról, ha be akarnak lépni ebbe az EU-ba, elméletileg és gyakorlatilag vissza lehet élni, ami az eddigi tapasztalatok szerint előbb-utóbb meg is történik. Mert ilyen a világ.
Az új rendszer nemcsak technikai biztonsági kérdés, hanem pszichológiai korlát is, amely megerősíti a meglévő egyenlőtlenségeket. Ez egyfajta mentális berlini fal.
A diszkrimináció lényegében ugyanaz maradt, mint az egykor a Nyugatot a Kelettől elválasztó ocsmányság – korlátozza a „kívül” lévők hozzáférését, bizalmát és támadja a méltóságot.
Vagy ahogyan ezt egy középkorú hölgy nyilatkozta az újságíróknak a határon: „Az embernek olyan érzése van, hogy nem szeretnek túlzottan bennünket.”
Szerencsére a Chat Control – egyelőre – elbukott
Miután Németország végül nem adta be a derekát, a Chat Control 2.0-nak nevezett, gyermekvédelemre hivatkozó, de alapjában ismét csak a polgárok megfigyelésének további kiszélesítést célzó intézkedés a továbbiakig jegelve van.
Már írtunk róla annakidején, lényegében arról van szó, hogy valamilyen meg nem nevezett entitás gyakorlatilag mindennemű elektronikus kommunikációnkat árgus szemmel figyeli és alkalomadtán lecsap, ha valami olyasmit lát, ami nem tetszik neki.
Ezt annak örvén akarták bevezetni, hogy harcolnak a különféle pedofil-tömörülések ellen, de eközben nem volt semmilyen garancia sem arra, hogy ezt az ellenőrzést nem használják a véleményszabadság felszámolására, vagy a gondolatbűnök kreálására.
Már egy ideje valami olyasmi motoszkál a fejemben ezzel kapcsolatban, hogy talán ideje lenne egy valamiféle EU-s alaptörvényt megfogalmazni, röviden, 10-12 pontban, hogy mit nem szabad semmi szín alatt sem felülről ráerőltetni a tagországokra, illetve az uniós polgárokra, különös tekintettel az egyre terebélyesedő digitális diktatúrára.
Biztos vagyok benne, hogy sokan nem olvasták Orwell 1984 című könyvét, pedig ezt mindenkinek el kellene olvasnia (itt kedvezményesen megvásárolható). A párhuzamok a mai helyzettel egyenesen vérfagyasztók.

