Vučić és a Z generáció harca: mi történik Szerbiában?

Hónapok óta tartó diáktüntetések rázkódtatják meg Szerbiát. A Z generáció által vezetett megmozdulások a szerb kormányt, különösen Aleksandar Vučić elnököt célozzák, akit a tüntetők rendszerszintű korrupcióval és elnyomással vádolnak. Erről közölt egy hosszú – itt csak röviden ismertetett – elemzést a liberális, illetve centrista-liberális Washington Post, amely 2013 óta Jeff Bezosnak, az Amazon alapítójának a tulajdonában van.

A Z generációból lett a hangos tömeg

A tiltakozások az újvidéki vasútállomási tragédiával kezdődtek, amikor leomlott a frissen felújított épület előtetője, 16 ember halálát okozva. A diákok szerint ez az eset csak egy tünete azoknak a mélyebb problémáknak, amelyek a szerb közéletet áthatják.

A hatalom viszont azt állítja, hogy a tüntetőket nyugati NGO-k és külföldi érdekek mozgatják, és „hazaárulónak” bélyegezte a diákokat és a demonstrálókat általában.

Sokak meglepetésére a tüntetések élére a Z generáció állt. A korábban apolitikusnak tartott fiatalok most utcára vonultak, és előrehozott választásokat követelnek. Egyes diákok azt állítják, hogy „felébresztették az embereket”.

Ami az egészet kiváltotta, a leomlott előtető (Forrás: X platform)

Marta Kos, az EU szlovén származású bővítési biztosa elítélte a demonstrálókkal szembeni erőszakot, és jelezte, hogy egyre több uniós ország kételkedik Szerbia elköteleződésében az európai értékek mellett.

Aleksandar Vučić szerb elnök azt nyilatkozta, hogy a demonstrációk elfajultak, a tüntetők több mint 23 000 be nem jelentett gyűlést tartottak, és több mint 170 rendőr sérült meg. A szerb elnök arra hivatkozik, hogy ő hajlandó lett volna tárgyalni a diákokkal, de azok elutasították ezt a lehetőséget.

A kormány válaszul egy tízezer fős katonai felvonulással demonstrálta erejét. A parádén orosz tankokat, francia vadászgépeket és kínai légvédelmi rendszereket is felvonultattak. A rendezvényre igyekvő diákokat a rendőrség visszafordította.

Ismétli magát a történelem?

Szakértők szerint a jelenlegi mozgalom az Otpor (Ellenállás) 1998-as diákmozgalomra emlékeztet, amely végül hozzájárult Slobodan Milošević bukásához, ugyanakkor a mostani fiatalok egy olyan Szerbiában nőttek fel, amely már az EU-tagság ígéretét hordozta magában.

A kérdés, amely most igencsak aktuális: merre tovább – a demokratikus reformok és az Európai Unióhoz való közeledés vagy a keleti befolyás felé történő további sodródás irányába, ahol a jogállamiság nem követelmény? A válasz talán a most utcára vonult fiatal generáció kezében van.

Bár Szerbia hivatalosan továbbra is az Európai Unióhoz való csatlakozásra törekszik, az elmúlt hónapok eseményei alapján sokan úgy érzik, hogy ez az ígéret egyre távolabbinak tűnik.

Az Európai Bizottság legutóbbi felmérése szerint az EU-csatlakozás támogatottsága a Balkán több országában továbbra is magas: Albániában 91%, Észak-Macedóniában 69%, Szerbiában viszont csupán 33%.

A diákok fizikai bántalmazása

Kristina hidrológiát tanul és aktívan foglalkozik a klímaváltozás kérdésével. Januárban egy menet során szervezőként vett részt a demonstráción, sárga mellényt viselve, hogy biztonságosan irányítsa a tömeget.

A diákok elmondása szerint, miközben Kristina egy álló autó előtt állt, a sofőr hirtelen gázt adott, elütötte őt, aminek következtében a betonra zuhant és beütötte a fejét. A lány csak a kórházban tért magához, az esetről készült videó pedig vírusként terjedt a közösségi médiában.

Kapcsolódó cikk

ÚJ GENERÁCIÓ: Általános sztrájk – megint gázoltak Szerbiában

A hallgatók azt követelték, hogy az ügyészség emeljen vádat a sofőr, egy nő ellen – legalább közúti testi sértés miatt. Ennek ellenére minden vádat ejtettek ellene, miután Vučić elnök kegyelemben részesítette a nőt, mondván, hogy „védenie kell a gyengéket, az üldözötteket és azokat, akik [a diákok] mindennapos támadásainak áldozatai”.

Kristina azt mondta, hogy ők az ország jövője, de teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányt ez nem érdekli. Azt is hozzátette, hogy a szülei aggódnak érte, de tisztában vannak vele, hogy nem tudnák megakadályozni abban, hogy harcoljon.

Megfigyelők szerint a diákok elutasítják a pártpolitikát. A szerb zászlóval vonulnak, eléneklik a himnuszt, de nem kötődnek egyetlen politikai irányzathoz sem – a jelenlegi ellenzéket is távol tartják maguktól.

A diákok szerint minden döntésüket közösen hozzák, szavazással. Minden állami egyetemen felfüggesztették a tanítást, hogy részt vegyenek a tiltakozásokban.

Személyes támadások a diákvezetők ellen

A tiltakozók úgy látják, hogy Vučić valójában egy autoriter vezető szerepére törekszik, annak ellenére, hogy a hivatalos narratíva szerint ő az európai integráció támogatója.

Miután az Egyesült Államok alatt a Trump-adminisztráció visszavágta a USAID működését, és Elon Musk is kritizálta a nemzetközi segélyprogramokat, Szerbiában razziák indultak több civil szervezet ellen, amelyek emberi jogokkal, átláthatósággal és választási csalásokkal foglalkoznak.

A diákok szerint ironikus, hogy miközben ezeket az NGO-kat támadják, a külföldi támogatások 90%-a a szerb államhoz és kormányhoz érkezik. A másik legnagyobb donor maga az Európai Unió!

Közben a hatalomhoz közel álló médiumok „terroristáknak” és „külföldi zsoldosoknak” nevezik a diákokat, és azzal vádolják őket, hogy színes forradalmat próbálnak kirobbantani – ahogy az Ukrajnában, Grúziában vagy Örményországban történt.

Ela Zeković, a Belgrádi Egyetem politikatudományi karának hallgatója, egyszer szerepelt az állami televízióban, ahol a tüntetőket képviselte. Ezután egy kormánypárti bulvárlap azt írta róla, hogy a tüntetések új vezetőjeként „koronázták meg”.

A (kormányközeli) lapok azt is állították, hogy Zeković „rajong a kommunista eszmékért”, és „egyértelmű támogatást nyújt az LMBTQ közösségnek”. Ő viszont tagadta, hogy az egyik fényképen ő szerepelne, bevallotta viszont, hogy részt vett a pride felvonulásokon, de úgy vélte, rágalomhadjárat indult ellene.

Zeković egy interjúban arról beszélt, hogy „azért mennek ki az utcákra, mert nem érezik magunkat biztonságban, nem tudnak normálisan élni, miután a rendszer nem működik.”

Sajtószabadság: formálisan létezik, a gyakorlatban korlátozott

A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadsági indexében Szerbia a 180 országból csak a 96. helyen áll. Egy uniós médiafigyelő szervezet szerint a független újságírókat rendszeresen zaklatják, megverik, vagy lejárató kampányokat folytatnak ellenük.

A Radar magazin újságírója, Vuk Cvijic tavaly azt mondta, hogy megütötte őt egy kormánypárti lap tulajdonosa, idén augusztusban pedig egy rendőr paprikasprével támadta meg.

– Nem láttam, csak tántorogtam – mondta. Hozzátette: úgy érzi, hogy az újságírókat ma már „szabad prédának” tekintik Szerbiában.

A Washington Postnak adott nyilatkozatában Vučić azt állította, hogy Szerbia továbbra is elkötelezett az európai út, a demokratikus értékek és a jogállamiság mellett. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a demonstrációk „túlmutatnak az ország határain” és veszélyt jelentenek a térség stabilitására is.

– A mi prioritásaink a párbeszéd, a stabilitás és az építő együttműködés európai partnereinkkel – mondta a szerb elnök, aki szerint az „erőszak és dezinformáció általi destabilizálás” nemcsak Szerbiára, hanem a nyugat-balkáni térségre is fenyegetést jelent.

Nem kímélik a női tüntetőket sem

Nikolina Sindjelić, a Belgrádi Egyetem marketing szakos hallgatója elmondta, hogy augusztusban a különleges rendőri egység (JZO) letartóztatta, elkobozta a telefonját és a kameráját. Egy rendőr a többi fogvatartott előtt a fejét a falba ütötte, és azt kiabálta: „Miért akarod elpusztítani az országodat?”

Kapcsolódó cikk

A hatalomellenes tüntetések új dimenziója a bosszúpornó

Sindjelić azt állította, hogy a rendőr szexuális erőszakkal fenyegette meg. Az esetet végül a N1 független televízió műsorában mondta el, ügyvédje tanácsára.

Ezután egy kormányközeli műsorvezető azt állította, hogy Sindjelić „OnlyFanst működtet”, vagyis egy olyan oldalt, amelyet általában szexuális tartalmakkal hoznak összefüggésbe, miközben privát fotókat mutattak be róla élő adásban. A lány szerint ez bosszúpornó volt, amivel el akarták hallgattatni.

Az volt a céljuk, hogy megsemmisítsenek. Meztelen képek, halálos fenyegetések, mindent bevetettek ellenem – egyetlen diák ellen – mondta. Ma már sokan felismerik az utcán, és sok tüntetésen a nevét emlegetik, mint a diákmozgalom mártírját és harcosát – zárta cikkét a centrista-liberális Washington Post.