Tizenkettő, egy tucat, és a furcsa francia hozzállás

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Volt ugye, a nagy díszfelvonulás Belgrádban. Azon felül, hogy a vendégek sorában olyan érdekes arcok is előfordultak, mint például Milorad Dodik, a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság ex-elnöke, vagy Steven Seagal keletre disszidált amerikai színész, láttunk egy csomó „korszerűsített” szovjet, illetve ex-jugoszláv eredetű haditechnikát megspékelve pár korszerű kínai, orosz, illetve izraeli eredetű fegyverrendszerrel.

Külön meglepetés volt az Egyesült Arab Emírségekből származó Shadow 25 és Shadow 50-es drónok bemutatása: az előbbi sugárhajtású viszonylag rövid hatótávolságú légi jármű, 25 kilogrammos robbanófejjel, míg a másik inkább az iráni/orosz Shahed/Geran drónokra hajaz, légcsavaros meghajtással és 50 kilogrammos robbanófejjel.

Donor drónok (Shadow-25 / Shadow-50) Fotó: defence-blog

A horvátok kicsit mérgesek

Míg magáról a díszfelvonulásról a horvát médiumok tárgyilagosan tudósítottak, nem feledkeztek meg hangsúlyozni azon véleményüket, hogy a katonai erőfitogtatása elsősorban belpolitikai célzatú volt, tekintettel az országban tapasztalható tömeges tüntetésekre, zavargásokra.

Kapcsolódó cikk

A szerb hadsereg vízen, földön és égen parádézott

Ugyanakkor, Žan Tabak katonai szakértő a Jutarnji listben napvilágot látó hosszabb cikkében hangot adott elégedetlenségének, a „stratégiai partner” Franciaország viselkedésével kapcsolatban. a franciák ugyanis a zágrábi díszfelvonuláson egyáltalán nem képviseltették magukat, azaz Tabak megfogalmazásában, „még zászlót sem küldtek”, viszont Belgrádba elküldték a Rafale-okat.

Ugyanakkor, több mint valószínű, hogy a háttérben a horvát kormány ugyanúgy elbeszélget a franciákkal, mint az izraeliekkel főleg a harcászati ballisztikus rakétának minősülő Predator Hawk leszállítása miatt, amely 300 kilométeres hatósugarával, lényegében szinte a Balkán egészét lefedi.

Természetesen nem feledkeztek meg arról sem, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök a felvonulás előestéjén azt mondta, hogy két újonnan létrejött katonai szövetség – az egyik Horvátország, Albánia és Koszovó, a másik Horvátország és Szlovénia között – Szerbia ellen irányul.

Ezek a szövetségek azonban távol állnak a hagyományos katonai szövetségektől, amelyek támadásra készülnek – értékeli Vuk Vuksanović elemző. Emlékeztet arra, hogy az elnök a múltban katonai felvonulásokat használt nemzetközi célokra.

Coucou, me voici! („Hahó, itt vagyok!” vagy „Csuvi, megérkeztem!”) A Dassault Rafale jó úton halad afelé, hogy azt tegye, amit egykor a Mirage III tett: globális mércéjévé váljon. Több mint 500 megrendelt és 300-nál is több leszállított Rafale-val, amelyek közel felét exportra szánták. A Rafale több mint egy vadászgép: a francia geopolitikai befolyás eszköze (Forrás: X platform)

– Az üzenete általában az volt: erős vagyok, a Balkán biztonsága rajtam múlik, tárgyalnia kell velem, és komolyan kell vennie engem beszélgetőpartnerként – mondta Vuksanović. – Nyilvánvaló, hogy Szerbia elsősorban politikai okokból nem vesz részt a biztonsági kezdeményezésekben, de olyan szövetségekről beszélni, amelyek Szerbia ellen irányulnak, elég nagy túlzás, amelyet ebben az esetben belpolitikai célokra használnak.

Ceterum censeo – Háborús hisztéria Európában és a józan ész korlátai

Mindez kiváló alkalmat szolgáltat arra, hogy felpattanjak kedvenc vesszőparipámra és körül járjam a kontinensükön tapasztalható, egyenesen elképesztő háborús hisztéria témáját, amit a Balkánra nézve is kiterjesztenek. Miután – még – nem kell attól tartanom, hogy bőrkabátos urak parkolják le a fekete autót a házam előtt, mert el merészeltem mondani a véleményemet, a tárgyra térek és megindokolom, hogy szerintem miért ússzuk meg mégis nagy háború nélkül az egészet.

Ha elővesszük a józan eszünket, a helyzet a következő: a vastagon vesztésre álló Ukrajna és az EU főként nyugati, hígvelejű politikai elitjei abban reménykednek, hogy be tudják valahogy rángatni az Egyesült Államokat a Dnyeper táján dúló pusztításba, hogy akkor ők is betársuljanak kevéske haderejükkel a buliba.

Ez belátható időn belül nem lehetséges, még akkor sem, ha valamilyen úton-módon ki tudják provokálni a nevezetes NATO 5. cikkelyének alkalmazását. Amerikának jelen pillanatban sokkal több baja van annál, mintsem az atomháborút megkockáztatni bárki miatt.

Egyrészt, az egykor lehengerlő katonai ereje – attól függetlenül, hogy ez továbbra is félelmetes – már jócskán megcsappant. Elég csak arra gondolni, hogy a múlt század kilencvenes éveiben, az Öbölháború korában az Egyesült Államoknak és vele a Nyugatnak szinte monopóliuma volt a precíziós fegyverekre.

Az ilyen típusú nyomasztó műszaki fölény már régen a múlté, nem beszélve arról, hogy ez idáig még senki sem tudott kielégítő választ adni az olcsó, tömegesen bevethető drónok kérdésére. Sőt időközben, igaz jelenleg még csak elméletileg a mesterséges intelligencia által irányított – légi, szárazföldi, vízi- és tengeralatti – drónok megjelenése csak rontott a helyzeten.

A drónok kulcsfontosságú szerepe az európai tengeri erők jövőjében. (A kép illusztráció)

Mint ezt Ukrajnában is láthattuk, a gyalogság szerepe ismét jelentősen felértékelődött. Ha csak nem teljesen félkegyelmű az ember, mára már megérthette, hogy tömeghadsereg nélkül nincs nagyon mit keresnie egy fegyveres összecsapásban. Kemény üzenetekkel, ideológiai maszlaggal, szivárványszín zászlóval, rózsaszín pónin lovagolva nem lehet megállítani a régimódi hadosztályokat, hadtesteket.

Ez utóbbiakból pedig Európában komoly hiány van. Bár nem a legjobb példa, mert a brit hadsereg mindig is főként expedicionáris jellegű haderő volt, de akkor is: a komplett angol hadsereg jelenleg elfér a Wembley stadionon, de úgy, hogy még meg sem tölti teljesen.

Összegezve, komoly hiba, sőt felelőtlenség volt megszüntetni a hadkötelezettséget. Minden bámulatom a hivatásos katonáké, de sok lúd, disznót győz. Nem kell katonai szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, hogy úgy a hadra fogható emberek, úgy a logisztika tekintetében kontinensünk itt áll lenge magyarban és ajánlatos lenne nem kekeckedni, mert annak a vége az lesz, hogy még azt a bizonyos ruhadarabot is le kell majd tolni.

Kapcsolódó cikk

Dübörgő hajtóművek, hernyótalpak alatt csikorgó aszfalt, de mindenekfelett eget feszítő nemzeti büszkeség

Ezek olyan realitások, amelyek gátat vethetnek mindennemű kalandor politikának, függetlenül attól, hogy mekkora az igény az efféle őrültségek iránt. Tehát nem lesz drang nach osten és remélhetőleg a világ urai is élni szeretnének még egy ideig, és ezáltal netalán elkerüljük a világpusztító atomháborút.

Mindez vonatkozik kedvenc Balkán-félszigetünkre is. Bármennyire is él még a lőporos hordóról szóló sztereotípia, illetve az itt lakó népek gyűlölködése, nincs nagyon mivel és főleg kivel háborúzni.

Szerbiában körülbelül 22 500 ember van fegyverben, ezt követi Horvátország 14 836, Bosznia-Hercegovina 14 431, Észak-Macedónia 6 850, Szlovénia 5 889 fő és Montenegró 1 720 aktív szolgálatot teljesítő bátor katonával.