Azazello és Azazel (2 felvonásban)

Tudjuk-e, ki volt AZAZELLO? Azaz kicsoda ő most is, mert a démoni lények sosem pusztulnak el. A Rossz és a Gonosz, tudhatjuk, örökéletű valamik és valakik, így hát Azazello is az. Elpusztíthatatlan. Nem véges lény, hanem öröklény. Prototípusát állítólag még valahol a távoli őskőkorszakban szülte az emberi félelem, azóta is vígan él. Figurájával pszichológia, filozófia és irodalom – a többi között – egyaránt foglalkozik, már csak ezért sem képes örökre eltakarodni. Nemes egyszerűséggel szólva: megdögleni.

Egyszerűen halhatatlan.

Alakja olyan örökérvényű irodalmi művekben terpeszkedik teljes széltében-hosszában, mint például Mihail Bulgakov A MESTER ÉS MARGARITA című örökzöld, a mindenkori hatalom szempontjából felettébb kellemetlen regénye. Kellemetlen már csak azért is, mert azt mutatja, hogy minden önmagát isteninek és elsőszámúnak tekintő, ezzel összhangban olyannak eladni próbáló földi hatalom felett ott az a még nagyobb, még erősebb – ha kell, még démonibb –, amelyhez képest ő kismiska, pedig mennyire másképp szeretné. (Egyebek mellett ez tud lenni a nagy baj Istennel is, ami külön százezer fejezet.)

Woland, az ördög, nem elcsábít, hanem leleplez – a lélekért jön, és nem a testért. A képen nem az ördög, hanem maga Mihail Bulgakov

Szóval Azazaello, a gyilkos démon Bulgakov elképzelése szerint földi megjelenési formájában alacsony termetű, vöröshajú, agyaras férfi, aki keményített tiszta ingben, szuperdrága öltönyben, lakkbőr cipőben jár, fején keménykalappal, amit ritkán emel meg. – Jó, idáig még elég sok ilyet lehet látni, valljuk be, manapság milliós táskákkal akár, de Azazellónál az a meglepő, hogy abból a zsebből, melyben a férfiak általában zsebkendőt vagy tollat hordanak, abból nála egy lerágott csirkecsont lóg ki.

Ami meglehetősen groteszk, buggyantul szellemes. Megragadó, emlékezetes, mi még, ám mi van akkor, ha az nem csirke, hanem ráadásul egy embercsont netán? Mert emberhúst eszik az a valójában bukott angyal. És idelenn fittyet hány mindennemű idelenti(hét)szentségre.

(?)

Hát, az az igazság, hogy nem is kellett annyira elszállni akkoriban arrafelé, mert elég volt a súlyos bajhoz – abban a korai Szovjetunióban – a csirkecsont is. Mindenekfelett az a sok keserű, rosszalló, felettébb groteszk, tragikomikus leírása a szovjet hétköznapoknak. Mindaz a rengeteg kétértelmű vagy többértelmű célzás, amely elsősorban A Mester és Margaritában zsúfolódott össze, mint valami agyonpakolt villamoson. Hiába volt magának Sztálinnak az – amúgy valószínűleg cinikus – ígérete, hogy majd jobb idők jönnek Bulgakovra nézve, de facto az író a sztálinista cenzúra áldozata lett. Mivel a regényből kilépő Annuska „már rég kiöntötte az olajat” – aztán ilyen könyörtelen a predesztináció. Vagy még inkább a fatalizmus. A fatália.

– Még a mindenható Sztálin sem tudott segíteni rajta? – jó kérdés, mert eleinte állítólag nagyon tetszett neki a Mester ördögi műve. Később jöhetett valami kedvezőtlen változás. (Egész pontosan valószínűleg ezt sem fogjuk már megtudni soha.)

Azazel a címe Borisz Akunyin újabb kori orosz író távolról bulgakovi ihletésű krimisorozatát nyitó híres regényének

És akkor az Azezellóval rokon AZAZEL (ugyancsak a régi héber démonok világából)? Ő meg mi fán terem amúgy? Nos, ez az Azazel Borisz Akunyin újabb kori orosz író távolról bulgakovi ihletésű krimisorozatát nyitó híres regényének címe. Magyarul az Európa Kiadó gondozásában jelent meg a kettőezres évek elején az ún. Fandorin-sorozat első darabjaként. Főhőse, bizonyos Eraszt Fandorin a moszkvai rendőrség zöldfülű alkalmazottja, aki belegabalyodik egy fura öngyilkossági ügybe, amely nem hagyja nyugton. Mindenáron próbál a végére járni, miközben belefut a démoniba… Ő is.

Többek közt egy démoni szépségbe, meg azáltal jó pár démoni pofonba.

A mű népszerűségéhez nagymértékben hozzájárult, hogy anno hollywoodi film is készült belőle Paul Verhoeven forgatókönyvével, és olyan csillagok ragyogtak fel benne, mint Anjelica Huston, valamint Milla Jovovich. – De mégis mi lehetett, lehet a baj vele? Ugyanis a legfrissebb hírek szerint egy moszkvai bíróság távollétében 14 év szabadságvesztésre ítélte az amúgy grúz származású szerzőt. Valódi nevén Grigorij Cshartisvilit, fentemlegetett Dzsugasvili elvtárs földijét. Mi az ördög történhetett itt? (Vagyis ott.)

Anjelica Huston a groteszk boszorkányok ikonjává vált a popkultúrában

No, nem ez a földiség az oka. Nevezetesen a grúz ág, mert miért is lenne az? Meg nem is az a tény, hogy a Borisz, azaz B. Akunyin félig lerövidített írói álnév kísértetiesen emlékeztet egy régi híres anarchista, Bakunyin nevére. Viszont a sötét erőkkel való szövetkezésnek már sokkal több köze lehet az egészhez, melyben bizonyos értelemben magát az írót démonizálják. Tulajdonképpen vádolják azzal, hogy terroristapárti, bűnösnek találván őt a terrorizmus nyilvános igazolásában, konkrétan terrorista tevékenység elősegítésében, nem utolsósorban az orosz külföldi ügynökökre vonatkozó törvényi kötelezettség megszegésében. (?)

Az orosz Nyomozó Bizottság közlése szerint Akunyin az orosz alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására buzdított, és „igazolta Ukrajna terrorcselekményeit”. Figyelmen kívül hagyta a jogszabályokat, és nem megfelelően jelölte meg a publikációit. – Amúgy tényleg nem lett volna nehéz kitalálni, hogy mindezek hátterében a szörnyű orosz–ukrán háborús konfliktus állhat, amihez az író nem viszonyult elvárt módon: egyértelmű oroszpártisággal. Az ukrán ördögfattyak maradéktalan, telitorok elítélésével.

Egyébként Borisz Akunyin hosszú évek óta Londonban él, orosz–brit kettős állampolgár, és próbál legyinteni a dologra. Ugyanakkor kérdés lehet, hogy most ilyen esetekben is a kettős állampolgárság mit jelent? Mondjuk, joggal agyonverhetik-e az oroszok, ha kezük ügyébe kerül? Közben elnézést kérünk rengeteg áldozattól. Tényleg.

– Különben meg kérdezzünk meg egy ügyvédet. Mindenesetre Akunyin orosz ügyvédje fellebbezett. Hogy mekkora sansszal, lehet fogadni.

P.S. Akunyin fenti ügye a szerb sajtóban is nyomon követhető. Hogy ki hogyan vélekedik róla, arról nem nehéz kitalálni, hogy a jelenlegi szerb eseményeket illetően a barikád melyik oldalához áll közelebb.