Homeland 2026: találkozások, alkotások és közös jövők Kelebián

Színház falak nélkül: ahol a táj az előadás része

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Június 18. és 21. között ismét megtelt élettel a Nyári Mozi Színházi Közösség kelebiai székhelye és környéke, immár második alkalommal rendezte meg a Homeland eseménysorozatot.

A Homeland továbbra sem nevezhető hagyományos értelemben vett fesztiválnak. Sokkal inkább egy nyitott ház, egy közösségi tér, ahol művészek, alkotók, barátok és érdeklődők találkozhatnak egymással, megismerhetik egymás munkáját, és olyan kapcsolatok születhetnek, amelyekből később új projektek, előadások vagy akár hosszú távú együttműködések bontakozhatnak ki.

A művészetet nem elszigetelt produkció

A Homeland különlegessége abban rejlik, hogy a művészetet nem elszigetelt produkcióként kezeli, hanem közösségi tapasztalatként. Az ide érkezők nem pusztán nézői vagy hallgatói az eseményeknek, hanem résztvevői egy olyan folyamatnak, amelyben a színház, a képzőművészet, a zene, a természet és az együttlét szervesen kapcsolódik össze.

A fesztivál helyszíne, a szerb–magyar határvidék sajátos tája önmagában is meghatározó alkotóeleme a programoknak. A homokos földutak, a nyári mezők, a táj csendje és a határ menti térség különleges atmoszférája olyan környezetet teremt, amelyben a művészeti események új jelentésekkel gazdagodnak.

A fesztivál egyperces videója (Forrás: Facebook, Döbrei Dénes)

A Homeland négy napja során a látogatók rendkívül sokszínű programok közül választhattak. Az alkotóműhelyek, beszélgetések, közös étkezések, land art alkotások, koncertek és előadások mind ugyanazt a célt szolgálták: a találkozást. A fesztiválon különleges hangsúlyt kapott a helyhez kötött művészet.

A természetes környezetben létrejövő alkotások egyszeriek és megismételhetetlenek, hiszen szorosan kapcsolódnak ahhoz a tájhoz, amelyben megszülettek. A látogatók így nem csak műalkotásokat láthattak, hanem egy folyamat részeseivé válhattak.

A közösségi együttlét pillanatai

A rendezvény nyitónapja, június 18-a tematikus napként zajlott, amely méltó módon vezette be a fesztivál egészének szellemiségét. Az első program Szerda Zsófi Képmegállók című fotókiállításának megnyitója volt.

A kiállításon látható fotók egyszerre működtek dokumentumként és önálló műalkotásként. Megörökítették a próbák, előadások és közösségi együttlétek pillanatait, ugyanakkor saját vizuális világot is teremtettek. A képek érzékenyen ragadták meg azt a különleges kapcsolatot, amely a társulat és környezete között az évek során kialakult.

Szerda Zsófi: Lehet féllábra is állok, ha úgy alakul az este

A látogatók nemcsak a múlt eseményeivel találkozhattak, hanem betekintést nyerhettek egy alkotói közösség belső világába is. A tárlatvezetés különleges dramaturgiával épült fel. Ahogy a résztvevők végighaladtak a kiállításon, egyre közelebb kerültek a fesztivál egyik legfontosabb előadásához.

Az utolsó állomás a szerb–magyar határvidék szinte holdszerű táját ábrázoló fotó volt. Ez a kép egyszerre jelentette a kiállítás lezárását és egy új történet kezdetét, hiszen egyben A Mi világunk című előadás első jelenetének is tekinthető. A produkció különleges helyet foglal el a Nyári Mozi Színházi Közösség életében.

Az előadás negyven év alkotói munkáját fogja össze, miközben személyes emlékekből, közösségi tapasztalatokból és kulturális örökségből építkezik. Az alkotás fontos része Sziveri János Szelídítés című műve is, amely új összefüggésekben jelenik meg az előadás során.

A Homeland fesztivál helyszíne, a szerb–magyar határvidék volt, amely önmagában is a programok meghatározó alkotóelemének számított (Fotó: Varga Szilveszter)

A produkció nem csak jubileumi visszatekintés, hanem annak vizsgálata, hogyan alakítja egy közösség identitását a hely, az emlékezet és az együtt végzett munka. Az előadás után a közönség egy egészen más művészeti nyelvvel találkozhatott.

A francia hangszobrász, Antez lépett fel, aki visszatérő vendége a közösségnek. Munkásságának középpontjában a hang fizikai jelenléte áll. Előadásában a fémlemezek, rezgések és akusztikai jelenségek különleges hangteret hoztak létre, amely egyszerre volt koncert, performansz és hanginstalláció.

Kapcsolódó cikk

Barbár imák költője (Sziveri 70)

A közönség nem csak hallgatta a hangokat, hanem szinte testileg érzékelhette azok rezgéseit. Az előadás tökéletesen illeszkedett a Homeland szellemiségéhez, amely a megszokott műfaji határok átlépésére és új érzékelési módok keresésére ösztönöz.

A nap zárásaként az Álompolgárok színészzenekar koncertje következett. A zenekar Sziveri János verseinek feldolgozásait adta elő, különleges zenei köntösbe öltöztetve a költő szövegeit. A koncert egyszerre volt költészeti est, zenei előadás és közösségi ünnep. A versek új hangsúlyokat kaptak a dalokban, miközben megőrizték eredeti erejüket és érzékenységüket.

A közönség számára az est méltó lezárása volt egy olyan napnak, amely a múlt és a jelen találkozásáról szólt.

A zene napjai

A fesztivál második napján, június 19-én a zene került középpontba. Az esti program vendége Csinszka volt, akinek koncertje a népzenei hagyományok és az elektronikus hangzásvilág izgalmas találkozását kínálta a közönség számára.

Az egyedi atmoszférájú előadás jól illeszkedett a Homeland szellemiségéhez, amely mindig nyitott az eltérő műfajok és alkotói megközelítések párbeszédére. A koncert a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház együttműködésében valósult meg, és sok látogatót vonzott a térség különböző pontjairól.

A Csinszka-koncert a Kosztolányi Dezső Színházban volt

Június 20-án a fesztivál programja ismét több művészeti területet kapcsolt össze. Az est Ábrahám Máté és Dudás Virág Ervin cselló- és hegedűkoncertjével kezdődött, amely érzékeny kamarazenei hangulatot teremtett a nyári alkonyatban.

Ezt követte a becsei Városi Színház vendégelőadása, a Murlin Murlo, amely újabb színházi nézőponttal gazdagította a fesztivál kínálatát. Az előadás a Közösség nappalijában és az ebédlő részében valós és nem színházi térben került bemutatásra.

Az est későbbi részében a For Four Foreheads Project lépett színre. A különböző hangszerek, improvizatív zenei struktúrák, térbeli mozgások és hangkísérletek találkozásából létrejövő produkció a Homeland egyik leginkább kísérletező eseményének bizonyult.

Közösségi alkotás

A fesztivál zárónapja, június 21-e a közösségi alkotás és a különböző művészeti ágak együttműködésének jegyében telt. A program egyszerre foglalkozott a táplálkozás, a testtudatosság és a mindennapi élet harmóniájának kérdéseivel, kapcsolódva a Homeland természetközeli és fenntarthatóságra érzékeny szemléletéhez.

Az esti programot Sárkány Balázs és Sárkány Tamás Beanrunner – One Dash, One Thought című performansza nyitotta meg. Az előadás a mozgás, az idő és az emberi jelenlét viszonyát vizsgálta, sajátos performatív nyelven.

Ezt követte az Itt és Most – Here and Now című összművészeti produkció a mozgás, a land art, a performansz elemeit kapcsolta össze. A résztvevő alkotók – Varga Tünde, Esther Kasenda, Hegyi Emma és Bakos Olivér – közösen hoztak létre egy olyan egyszeri eseményt, amely a Homeland egyik alapgondolatát, a különböző művészeti nyelvek találkozását jelenítette meg.

A záróest zenei programjai tovább erősítették a fesztivál nemzetközi jellegét. Ilija Belorukov és Alexandar Škorić szaxofon-dob duója a kortárs improvizatív zene világába vezette a hallgatókat.

Őket követte Umbra, Marija Balubdžić projektje, amely elektronikus hangzásokkal, költői atmoszférákkal és sötét tónusú zenei textúrákkal teremtett különleges hangulatot. Az éjszaka egyik csúcspontja a Bitef Smrti audiovizuális projekt volt.

A Homeland 2026 teljes programja így a fotóművészettől a színházon, performanszon és kortárs zenén át a filmig számos művészeti területet fogott össze. A rendezvény ismét bizonyította, hogy Kelebián nem csak előadások és koncertek zajlanak, hanem egy olyan nyitott alkotói közeg jön létre, ahol a művészet és a közösségépítés elválaszthatatlan egységet alkot.

A négy nap során megszülető találkozások, beszélgetések és közös élmények éppen olyan fontos részét képezték a Homelandnak, mint maguk a programok, és minden bizonnyal a jövőbeni együttműködések alapjait is jelentik majd.