A Balkán új olajsejkje elvinné a NIS-t a MOL orra elől

Megjelent egy feltehetően szabadkai üzletember, aki 15 tonna arannyal, valamint kínai és német kötvényekkel próbál beszállni a NIS körüli játszmába

A magyar MOL hónapok óta tárgyalgat az oroszokkal a NIS-ről, egyszer azonban csak beesik Szabadkáról egy titokzatos balkáni olajsejk, aki előhúz az aktatáskájából néhány régi kínai kötvényt, egy marék német papírt, meg egy dokumentumot 15 tonna aranyról, és közli, hogy „akkor én vinném az egészet.”

Így robbant be a nyilvánosságba Ranko Mimović és cége, a szabadkai bejegyzésű KFT Senator Treasury G.T.7 Two LLC, amely bejelentette: megvásárolná az orosz Gazprom Nyeft és a Gazprom 56,1 százalékos részesedését a szerbiai kőolajipari vállalatban, a NIS-ben. Már maga a cégnév is úgy hangzik, mintha egy adóparadicsomban készült volna három üveg whisky után.

A Reuters értesülése szerint Mimović cége kétmilliárd eurót ajánlott fel az orosz tulajdonosoknak a részesedésért, és azt állította, hogy az ajánlatot a Gazprom Nyefty „elvben elfogadta”. Nem sokkal később azonban az orosz fél ezt lényegében cáfolta.

A Gazprom Nyefty közleményben tudatta, hogy jelenleg aktív szakaszban van a MOL-lal folytatott tranzakció előkészítése, és semmilyen más tárgyalást nem folytatnak a NIS eladásáról.

A NIS körüli geopolitikai huzavona

A szerb olajipari vállalat, a NIS ma már nem egyszerű cég, hanem egy geopolitikai túlélőshow. A NIS működteti az egyetlen szerbiai olajfinomítót Pancsován, miközben az Egyesült Államok tavaly októberben szankciókat vezetett be az orosz energetikai szektor ellen, amelyek közvetlenül érintik a Gazprom szerbiai tulajdonrészét is.

A Gazprom Nyefty 44,9 százalékot birtokol, a Gazprom további 11,3 százalékot, a szerb állam 29,9 százalékot tart a kezében, a fennmaradó rész pedig kisrészvényeseké és az alkalmazottaké.

Kapcsolódó cikk

Orosz rulett a NIS körül: a MOL még játszik, de nem biztos, hogy nyer

Miután Washington az OFAC-on keresztül szankciókat vezetett be az orosz energetikai cégekkel szemben, a Gazpromnak és a Gazprom Nyeftynek gyakorlatilag meg kellett kezdenie a kivonulást a szerb olajcégből.

A magyar MOL már januárban aláírt egy kötelező érvényű keretmegállapodást az oroszokkal a részesedés megvásárlásáról. Az amerikai OFAC május 22-ig adott határidőt a tranzakció lezárására.

Ebben a helyzetben robbant be a képbe Ranko Mimović, aki a Reutersnek nyilatkozva azt állította: cége már tavaly októberben megindította az engedélyezési folyamatot az OFAC előtt, novemberben pedig tájékoztatta terveiről a Gazprom Nyeftyet is.

A Reuters szerint Mimović áprilisban Aleksandar Vučić kabinetjét is értesítette az ajánlatról, a szerb elnöki hivatal azonban nem reagált az ügyben feltett kérdésekre.

Ranko Mimović, a Balkán új olajsejkje

A szerb sajtó számára Mimović neve nem ismeretlen. Először 2010-ben került reflektorfénybe, amikor azt állította: részesedést szerzett a horvát Podravkában, és ezáltal létrejöhet a „szerb Podravka”.

Néhány nappal később azonban a horvát sajtó arról írt, hogy Mimović egyik cége komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, bankszámláit blokkolták, és jelentős tartozásokat halmozott fel.

Később Szlovéniában bukkant fel a neve, amikor tulajdonosa lett a ljubljanai útépítő vállalatnak, a CPL-nek. A cég csődbe ment, Mimovićot pedig csalás miatt elítélték. A szlovén bíróság szerint több mint kétmillió eurót vontak ki a vállalatból azzal az ígérettel, hogy megmentik a céget.

Ranko Mimović nyolc évvel évvel ezelőtt feljelentette Zoran Janković ljubljanai polgármestert, mert az állítólag a MOL-lal kötött minden üzlet értékének tíz százalékát követelte tőle (Forrás: Reporter.si)

Egy másik ügyben 12 éves börtönbüntetést is kiszabtak Mimovićra első fokon pénzmosás és további csalások miatt, ezt azonban később a felsőbb bíróság hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.

Mimović neve akkor is előkerült Szlovéniában, amikor korrupcióval vádolta meg Ljubljana polgármesterét, Zoran Jankovićot – aki a fáma szerint egy Vučić-közeli politikus – azt állítva, hogy a városvezető kenőpénzt követelt tőle különböző projektek után. Jankovićot később felmentették.

A Senator-csoport és a 15 tonna arany

A Reuters-interjú után a szerb sajtó gyorsan utánanézett annak is, milyen háttérrel rendelkezik az a cég, amely kétmilliárd eurós ajánlatot tett a NIS-re.
A nyomok egy rendkívül különös vállalati hálóhoz vezettek.

Ranko Mimović legalább kilenc szerbiai céghez köthető, amelyek többsége ma már nem működik. Az egyiknek ideiglenesen megvonták az adószámát, egy másiknak pedig blokkolták a bankszámláját.

Kapcsolódó cikk

Amerikai engedélyeken múlik Szerbia energiaellátása

Az egyik cég például alig 9500 dináros tartozás miatt került blokkolás alá. Vagyis az ember, aki pillanatnyilag nyolcvan eurós mínuszban van, most éppen kétmilliárd euróért vásárolna olajvállalatot, ami már nem is vállalkozás, hanem igazi performansz.

A legfontosabb vállalatok a KFT Senator Treasury G.T.7 csoporthoz tartoznak, amelyeket Szabadkán jegyeztek be. Ezek pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó cégek, amelyek között szerepel a Senator Jedan és a Senator Dva is (Szenátor Egy és Szenátor Kettő).

A legérdekesebb azonban a vállalatok tőkeszerkezete. Az eredeti Senator Treasury cégbe először közel 96 milliárd dinárnyi nem pénzbeli vagyont vittek be. Ebben szerepeltek egy bolgár cég részvényei, valamint 1924-es német kötvények és 1953-as kínai államkötvények.

Majd Mimović további 111 milliárd dinárral emelte a tőkét egy svájci bank által 1966-ban kiállított tanúsítvány alapján, amely 15 tonna arany feletti rendelkezési jogról szólt. Ez a dokumentum lett később a Senator Dva fő tőkeeleme.

A cégek hivatalosan így több százmilliárd dináros tőkével rendelkeznek, noha pénzügyi beszámolóik szerint gyakorlatilag nem folytattak üzleti tevékenységet.

Blokkolt számlák és „nem működő” cégek

A szerb cégnyilvántartás szerint a Senator Dva bankszámláját időről időre blokkolták, legutóbb alig 9500 dináros tartozás miatt. A Senator Jedan adószámát az adóhatóság ideiglenesen meg is vonta.

Mindkét cég úgynevezett „inaktivitási nyilatkozatot” adott be, amely szerint nem volt üzleti tevékenységük és nem rendelkeztek számottevő vagyonnal vagy kötelezettségekkel, ami különösen furcsává teszi a kétmilliárd eurós ajánlatot.

Szerb gazdasági elemzők szerint ugyanakkor az óriási papíron szereplő tőke lehetővé teheti, hogy a vállalat hitelt vegyen fel egy ilyen tranzakció finanszírozására. Ami ebben mégis a legszebb: mindenki pontosan tudja, hogy ez abszurd, de ezen már senki sem lepődik meg igazán.

Gazprom: „Köszönjük, akkor már inkább a magyarok”

Miközben a szerb közvélemény próbálta megfejteni, hogy a 15 tonna arany és az 1924-es német kötvények vajon egy Indiana Jones-film kellékei, vagy valódi pénzügyi eszközök, addig a Gazprom meglehetősen prózai választ adott. Köszönjük szépen, de akkor inkább a magyarokkal tárgyalunk.

A szerb kormány hivatalosan továbbra is a MOL-lal folytatott tárgyalásokat tekinti elsődlegesnek. Dubravka Đedović Handanović energiaügyi miniszter szerint az egyeztetések jól haladnak, és hamarosan olyan szakaszba érhetnek, amikor az amerikai fél is megkapja a szükséges információkat az üzlet jóváhagyásához.

A magyar MOL korábban jelezte, hogy hosszú távon megtartaná a pancsovai finomítót, amelyet stratégiai infrastruktúrának tekint, Belgrád számára ez kulcskérdés.

Szerbia ugyanis saját finomító nélkül rendkívül kiszolgáltatottá válna az importnak, különösen egy olyan időszakban, amikor az európai energiapiac egyszerre szenved az ukrajnai háború következményeitől és a közel-keleti geopolitikai őrülettől.