Folyik a geopolitikai preferansz, a tét a NIS sorsa

Budapest számol: licitálás vagy biztos játék?

Aleksandar Vučić szerint közel a megállapodás: Szerbia és a MOL hamarosan aláírhatja a részvényesi szerződést a NIS-részesedés felvásárlásáról. Legalábbis papíron minden a megszokott balkáni koreográfia szerint halad – nehéz feltételek itt, nehéz feltételek ott, kompromisszum majd valahol félúton, vagy ott sem.

„Nem könnyű megállapodni” – mondta a szerb elnök hétfőn este, hosszasan birtokolva a szerb állami televízió esti híradóját, majd gyorsan hozzátette: a szerbek nem akarnak több kötelezettséget, mint amennyit az oroszokkal vállaltak. Szerinte a magyar félnek is megvannak a maga feltételei, de szerb részről a hivatalos optimizmus még tartja magát: Vučić azt sugallja, hogy lesz egyezség.

A határidő egyszer már csúszott – május 22-ig. A működési engedély viszont április 17-ig érvényes, és csak bízni lehet abban, hogy meghosszabbítják, miután az amerikai alelnök budapesti kiruccanása nem járt a várt eredménnyel.

Vučić még azt is megjegyezte, hogy az ügy vélhetően eljutott Washingtonig is, és J. D. Vance sem teljesen tudatlan a budapesti háttéregyeztetéseket illetően.

A történet már régen nem csak üzlet, hanem egy olyan nagyhatalmi játszma, mint a preferansz: ha négyen ülnek az asztalnál, minden osztásnál valaki kimarad. A NIS esetében éppen négyen ülnek: Belgrád, Budapest, Washington és Moszkva.

Orbán alól kihúzták a széket

A szerb elnök hétfő esti nyilatkozata szerint Belgrád és Budapest annak ellenére megpróbálja lepapírozni a jövőt, hogy az egyik főszereplő alól kihúzták a széket: Orbán Viktor vereségével megszűnt az a politikai tengely, amely eddig összetartotta ezt a kényes konstrukciót.

Orbán bukása nemcsak a magyar belpolitikát rendezte át, hanem azonnali hullámokat vetett a régiós energiapolitikában is. A kérdés most már nem csak az, hogy mi lesz a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) jövője, hanem az is, hogy ki és milyen feltételekkel ülhet tárgyalóasztalhoz – és hogy Moszkva kiben hajlandó megbízni, kivel hajlandó kártyázni.

A NIS pancsovai finomítója (Forrás: Informer)

A korábbi felállás viszonylag egyértelmű volt. Az Orbán–Putyin–Trump-tengely politikai hátteret biztosított ahhoz a konstrukcióhoz, amelyben a magyar MOL megszerezhette volna a NIS orosz részesedését.

Vučić eddig inkább kibicelt, legfeljebb bele-beleszólt a játékba, a helyzet azonban úgy alakult, hogy most már neki is megjött a kedve: szívesen beszállna, de ezzel új játszma kezdődik.

A vasárnapi választások után Orbánnak át kell adnia a táblát Magyar Péternek, aki nemcsak követni akarja Putyin és Trump játékát, hogy valamennyi levest írjon rájuk. Az új magyar vezetés már nem ugyanazt a kártyalogikát követi, mint eddig Orbán, még ha nem is készül azonnali szakításra az orosz energiahordozókkal.

A Washington és Moszkva fölött egyszerre aratott választási győzelmet követően felhatalmazást érez arra, hogy ő is játsszon, és ne csak a levesét növelje.

Moszkva nem siet

A legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy Oroszország a megváltozott körülmények között hajlandó-e üzletet kötni egy új, számára kevésbé kiszámítható magyar kormánnyal. Az oroszok különben sem akarták eladni a NIS-t, ezért könnyen elképzelhető, hogy Magyarral végképp nem szeretnének kártyázni: vele már nem lesz olyan könnyű blöffölni, így akár fel is állhatnak az asztaltól.

Kapcsolódó cikk

Szerbia visszavásárolná a NIS-t, majd újra eladná az oroszoknak…

Energetikai és diplomáciai források szerint erre csak szigorú feltételek mellett kerülhet sor. Az viszont biztos, hogy Moszkva nem engedi ki a kezéből a NIS-t anélkül, hogy ne kapna egyértelmű garanciákat arra: a cég visszajut hozzájuk, amint az amerikai szankciók lekerülnek a napirendről.

Másképp fogalmazva: ez nem klasszikus privatizáció, hanem ideiglenes parkoltatás a szomszéd udvarában – és még a kocsit is a szomszédnak kell mosnia. A bizalom kérdése ilyenkor kulcsfontosságú. Míg Orbán esetében ez adott volt, Magyar Péter esetében már korántsem ennyire egyértelmű.

A korábban kibicként működő Vučić ebbe a játékba is belement volna: megvette volna az oroszoktól a NIS-t, majd visszaadta volna nekik, ha megszűnik a szankciós rezsim.

A preferanszot nem csak betlire játszák

Magyarország számára a helyzet különösen összetett: úgy nehéz nyerni, ha Budapest folyamatosan a levesre játszik, és még egy betlit sem mer bemondani, nemhogy szanádóba menjen bele.

Az ország továbbra is erősen függ az orosz energiahordozóktól, így a teljes irányváltás rövid távon nem reális. Magyar Péter korábbi nyilatkozatai inkább egy hosszabb, fokozatos leválást vetítenek előre, 2035-ös horizonttal.

Csakhogy közben a magyar gazdaság gyengélkedik, a költségvetési mozgástér szűk. Egy NIS-méretű ügylet – még ha első ránézésre kedvezőnek is tűnik – hosszú távon komoly kockázatokat hordoz. Különösen akkor, ha az orosz fél később magának követelheti az egész paklit.

Politika kontra piac

A történet egyik állandó eleme, hogy a gazdasági racionalitás rendre alárendelődik a politikai logikának. Úgy nehéz nyerni, ha a politika folyamatosan megkontráz minden kötést.

A MOL számára a NIS megszerzése regionális áttörést jelenthetne: árképzési befolyást és stratégiai pozíciót a Balkánon. A kérdés azonban nem az, hogy ez üzletileg megéri-e, hanem az, hogy a geopolitikai környezet ezt lehetővé teszi-e.

Kapcsolódó cikk

Vučić dupla árat is fizetett volna a NIS-ért – csakhogy neki nem osztottak lapot

Orbán idején a válasz közelebb volt az igenhez. Most inkább a „talán, de nem most” kategóriában van, bár Washington nyomása mellett néha észszerűbb lehet elengedni egy-egy ütést, Moszkvát pedig látatlanban megkontrázni.

A magyar választás eredménye messze túlmutat az ország határain. Az amerikai és orosz politikai támogatás – nyíltan vagy burkoltan – egyaránt jelen volt a kampányban, ami azt jelzi, hogy Magyarország kulcsszereplő a régiós energiapolitikában a jelenlegi dinamika mellett.

Ebben a kontextusban Orbán veresége nemcsak egy belpolitikai fordulat, hanem egy geopolitikai konstrukció megbillenése is, de azért nem árt óvatosnak lenni, mert bármi lehet a talonban.

Közben a NIS gyengül

Miközben a nagyhatalmak és kormányok zsugáznak, maga a NIS egyre rosszabb állapotba kerül. A vállalat jelentős veszteséget halmoz fel, működési problémákkal küzd, ráadásul a piaci bizalom is megrendült – elég csak arra gondolni, hogy a töltőállomásokon hónapok óta akadozik a kártyás fizetés.

Kapcsolódó cikk

A NIS eladása egy nagy dráma utolsó felvonása

A szerb olajcég sorsa így egyszerre függ a geopolitikai alkuktól és a nagyon is hétköznapi működési zavaroktól.

A jelenlegi helyzet leginkább egy olyan kocsmai prefipartira emlékeztet, amikor a játékosok egyszerre mennek ki, hogy kiengedjék a fáradt gőzt. Nincs végleges döntés, csak játékszünet.

Azt még nem tudni, mikor lesz megállapodás a NIS-ről – és hogy milyen feltételekkel, és kinek az érdekében. Az viszont már most látszik, hogy ez Orbán nélkül fog megtörténni. De amit a kocsmai logika diktál, nem biztos, hogy Budapest kalap alá kerül. De talán ez nem is baj.

A magyar választások balkáni következményeiről itt olvasható több anyag is: Összefoglaló oldal