Egyházügyi kérdések ismét Montenegróban?

Montenegróban a templom nem csak templom: aki az egyházat irányítja, az az ország identitását is befolyásolja

Montenegróban az egyházi kérdésekben sosem pusztán vallási szempontok jelennek meg. A templomok falai mögött rendszerint államjogi viták, identitáspolitikai küzdelmek, nagyhatalmi érdekek és akár egy belgrádi–podgoricai vita húzódnak meg.

Most ismét egy ilyen pillanat közeleg? A szerb ortodox egyházon belül felmerült, hogy a történelmi jelentőségű Kotori-öböl térsége kikerülhet a Montenegrói és Tengermelléki Egyházmegye fennhatósága alól. Hivatalos döntés még nincs, de a hír már megjelent.

Egyházügyi kérdések ismét Montenegróban?

Egyre hangosabban jelenik meg a pletyka Montenegróban, a szerb egyház köreiben, miszerint kiszakíthatják a Kotori-öböl térségét a Montenegrói és Tengermelléki Egyházmegye fennhatósága alól. Hivatalos megerősítés nincs, de a történet már túlnőtt az egyházi szinten, már csak azért is, mert az ország ortodox híveinek 90%-a szerb ortodox egyház híve, míg alig 10% jár a montenegrói ortodox egyházhoz, az etnikai arányok ellenére is.

A megjelent hírek szerint a májusi püspöki zsinaton előkerülhet az ügy. A Danas belgrádi lap forrásai azt állítják, hogy a kezdeményezés a szerb ortodox egyház vezetéséből érkezhet, egy hatalmi feszültség következtében.

Mini-Jeruzsálem, templomok Kotor óvárosában (Forrás: Google)

A háttérben személyes és egyházpolitikai kérdések jelenhetnek meg, elsősorban Porfirije szerb pátriárka és Joanikije montenegrói metropolita között. Számos vélemény szerint kettejük viszonyának a romlása vezethet egy ilyen döntéshez, amely egyfajta erődemonstráció is lehet az egyház vezetésétől.

Az egyház reakciójában azonban igyekezett cáfolni a híreket, miszerint egyházi ok nincs a tengerparti régió leválasztására, a hír sokkal inkább politikai indíttatású. Emlékeztetnek arra, hogy történelmi gyökereik éppen a Kotori-öbölhöz kötődnek, az első püspöki székhely is ott volt. Szerintük a leválasztás a történelmi folytonosságot bontaná meg, és régi, külső beavatkozások emlékét idézné.

A történet egy érzékenyebb folyamatba illeszkedik. Tavaly a montenegrói budimlje-niksici püspök, Metodije metropolitai rangot kapott, ami sokakban kérdéseket vetett fel az egyházi erőviszonyokról Montenegróban. Metodije azóta több éles hangú megszólalással került a figyelem középpontjába, miközben Joanikije visszafogottabban nyilatkozott, legalábbis nyilvánosan.

A zsinat májusi ülése kulcsfontosságú lehet. Ha a határokhoz hozzányúlnak, az nemcsak egyházkormányzati döntés lesz, hanem politikai üzenet is. Ha nem, a mostani kiszivárgások akkor is megmutatták, mennyire feszült a viszony Belgrád és a montenegrói egyházi vezetés között.

Hogy kerül a szerb ortodox egyház Montenegróba?

Joggal merülhet fel a kérdés az olvasókban, hogy hogyan kerül a szerb ortodox egyáz a szomszédos államba. A középkori zetai püspökség még a szerb egyházi szervezet részeként jött létre, később pedig a cetinjei metropoliták sajátos kettős szerepben – lelki és világi vezetőként – irányították az országot.

Kapcsolódó cikk

EGYHÁZÜGYI TÖRVÉNY: Verekedés a montenegrói és a szerbiai parlamentben

A 19. századra kialakult egy gyakorlatilag önálló montenegrói egyházi struktúra, amely szorosan összefonódott a szárnyát bontogató államisággal. Az első világháború utáni fordulat azonban mindent átírt.

Az 1918-as államegyesítést követően, majd 1920-ban királyi rendelettel az összes ortodox egyházi struktúrát egységesen a Szerb Ortodox Egyházba integrálták, amit 1922-ben a Konstantinápolyi Patriarchátus tomosza is megerősített.

Ettől kezdve Montenegró területén kizárólag a Szerb Ortodox Egyház működött kánonilag elismert egyházként. A Montenegrói Ortodox Egyház 1993-as újjáalakulása viszont nem nyert széles körű ortodox elismerést, és a mai napig az identitáspolitikai viták egyik központi eleme.

A törvény, ami nem csak ingatlanokról szólt

A 2019 végén, a DPS által elfogadott egyházügyi törvény ezt a történelmi réteget bolygatta meg. A szabályozás kimondta: ha egy vallási közösség nem tudja bizonyítani, hogy 1918 előtt jogszerűen szerezte meg az általa használt ingatlant, az állam igényt tarthat rá.

A rendelkezés elsősorban a szerb ortodox egyházat érintette volna, amely a történelmi kolostorok és templomok döntő többségét kezeli. A vita gyorsan túlnőtt a montenegrói telekkönyveken és okiratokon, hiszen a kérdés az lett, hogy ki az örököse a montenegrói ortodox hagyománynak, amely számos ingatlant is jelentett.

Kapcsolódó cikk

Orosz befolyás Montenegróban a Szerb Ortodox Egyház révén (is)

A 2019-es törvény elfogadását hónapokon át tartó, nagyszabású tiltakozások követték, hiszen a szerb ortodox egyház jelentős társadalmi támogatottságot tudott mozgósítani. Ugyanakkor fontos körülmény, hogy a vitatott rendelkezéseket a gyakorlatban nem alkalmazták: nem került sor egyházi ingatlanok állami átvételére.

A politikai következmények viszont érzékelhetők voltak. A DPS a 2020-as parlamenti választáson elveszítette többségét, az új kormány pedig módosította a jogszabályt, és kivette a legvitatottabb tulajdonjogi passzust. A konfliktus így jogilag lezárult, de egyértelművé vált, hogy Montenegróban az egyház nem csupán vallási szereplő, hanem a politikai egyik meghatározó tényezője is.

2026 májusa ezért jóval több lehet egy rutinszerű zsinati időpontnál. Ha a püspöki gyűlés valóban hozzányúl a montenegrói egyházi határokhoz, azzal nemcsak adminisztratív döntést hoz, hanem üzenetet is küld arról, ki gyakorolja a befolyást, és meddig terjed Belgrád mozgástere Montenegróban. Ha viszont a határok érintetlenek maradnak, a mostani kiszivárgások akkor is megmutatták, hogy az egyházon belüli erőviszonyok korántsem stabilak.