Bajban a magyar érdekvédelmi szövetség – magyarok tüntetnek ellene

Az RMDSZ elárulta a kisembereket, vagy egyszerűen csak hazudott a kampányban?

Az erdélyi magyarok az 1990-es könyves-gyertyás tüntetés óta soha nem vonultak az utcára tiltakozni a hatalom önkényeskedései ellen. Legfeljebb a nagyvárosok magyar lakosai válaszoltak a progresszív erők felhívására, és tüntettek az igazságszolgáltatás reformja mellett.

Most a magyar többségű közepes és kis városok lakói forronganak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőinek távozását követelik.

Elégedetlenségük oka, hogy a kormány utasítására múlt év decemberének a végén az önkormányzatok megemelték a helyi adókat, ráadásul az előre bejelentett 70 százalék helyett akár 300 százalékkal is.

A magyar települések lakói az RMDSZ polgármestereit hibáztatják, de az RMDSZ csúcsvezetését is okolják, miután a választási kampányban az RMDSZ azt ígérte, hogy ha kormányra kerül, nem hagyja, hogy az adók és illetékek növekedjenek.

Árulók vagy csak hazugok?

Az RMDSZ azzal az üzenettel kampányolta végig a 2024-es választási szuperévet, hogy az állam és a polgár közötti szerződés nyertese mindenképpen a polgár kell, hogy legyen.

„Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” vagy „Az állam a polgárt védje, ne az intézményeket!” típusú jelmondatok voltak olvashatók a plakátokon és a közösségi média bannerjein.

Kelemen Hunor önmagával került szembe, vagy inkább önmagának fordított hátat?

A tájékozottabbak sejtették, hogy az ígéreteket nehéz, sőt, lehetetlen lesz valóra váltani, mert 2024-ben Románia államadóssága és -háztartási hiánya az egekbe szökött. De ilyen méretű adónövelésre senki sem számított.

A 2025-ös elnökválasztással – azzal, hogy az erdélyi magyarok is az européer Nicusor Dant támogatták a szuverenista George Simion ellenében – sikerült elkerülni, hogy Románia junk minősítést kapjon a hitelbesorolóktól.

De az RMDSZ olyan kormánykoalíciónak lett a tagja, amelynek intézkedései szembemennek az RMDSZ kampányidőszakban tett vállalásaival. Az Ilie Bolojan vezette kormány sorra foganatosította a megszorító intézkedéseket, kezdve az áfaemeléstől egészen a helyi adók növeléséig.

Az Európai Uniós szinten rekordmagas, 9,3 százalékos költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedéseknek a terhe kizárólag az emberek vállát nyomja.

Az RMDSZ szavazói közül egyre többen értékelik úgy, hogy az érdekvédelmi szövetség vagy elárulta a kisembereket, vagy egyszerűen csak hazudott a kampányban.

Vitéz levitézlettek

Az erdélyi magyar kispártok – amelyek maguk is helyet kaptak az RMDSZ-nek köszönhetően a Parlamentben – levitézlett politikusai is meglovagolták a székelyek elégedetlenségét. Az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort Judásként aposztrofálják, és távozásra szólítják fel.

Született egy narratíva is, amely szerint az RMDSZ a román titkosszolgálatok találmánya.

Kapcsolódó cikk

A tiltakozások évada Romániában – reform vagy államcsőd?

A rendszerváltás környékén – így az összeesküvést gyártók – kellett egy politikai struktúra, amely az erdélyi magyarok elégedetlenségét kanalizálja, néhány hangzatos nemzeti eszmét szajkózva reményt kelt választóiban, miközben vezetőit a titkosszolgálat markában tartja, hiszen az válogatta ki a könnyen zsarolható jelöltek közül.

A levitézlett vitézek üzenete a tüntetőkhöz: soha többé RMDSZ!

Ezek után nem csoda, hogy miközben a többségi lakosság elégedetlensége „megoszlik” a három román kormánypárt között, erősíti a választott alakulata iránti hűségét, mert kárhoztathatja a másik két ellenséges pártot, a magyarok haragja arra az alakulatra irányul, amelytől jó ígéretet kaptak, és amelyre szavaztak: az RMDSZ-re.

Krízishelyzetben az RMDSZ

Miután nem sikerült meggyőzni szavazóit, hogy az adóemelés szükséges volt, s egy majdan bekövetkező jólétnek az alapjait sikerült ezzel lerakni, a szövetség elnöke, Kelemen Hunor megkövette az embereket az adóemelésekért.

Az RMDSZ igyekszik azt kommunikálni, hogy polgármestereinek egy része nem magyarázta el érthetően a lakosságnak, mekkora szerepe volt a kormánynak a helyi adók emelésében, amit az érdekvédelmi szövetség nem tudott megakadályozni.

Eközben az elégedetlenkedők arra figyelmeztetnek, hogy szép számmal akadtak önkormányzatok, amelyek a kormányzati szinten meghozott megszorításra rátettek még egy lapáttal, és kihasználták az alkalmat, hogy a lehető legnagyobb többletbevételre tegyenek szert.

És arra is, hogy a kormánykoalíció tagjaként az RMDSZ nem határolódhat el a Bukarestben született döntésektől.

Menni vagy nem lenni?

Ez itt a kérdés: kilépjen-e az RMDSZ a kormánykoalícióból vagy azt kockáztassa, hogy a következő választásokon nem jut be a Parlamentbe?

Az RMDSZ megtehetné, hogy kivonul a kormányból, amint azt a választási szövetségesének, az Erdélyi Magyar Szövetségnek (EMSZ) egyes a székelyföldi politikusai követelik.

De maga az EMSZ elnöke, az RMDSZ-szel kötött választási megállapodás révén újabb parlamenti mandátumhoz jutott Zakariás Zoltán a Krónikának adott interjúban kifejtette, hogy a Bolojan-kormánynak nincs alternatívája, a megszorításokra pedig óhatatlanul szükség volt.

Politikai elemzők szerint az RMDSZ oda hagyhatná a Bolojan-kormányt, de a három román párt simán kormányozhatna nélküle is. Ráadásul az RMDSZ-nek semmi ráhatása nem lenne a kormányzati politikára.

Rostás Szabolcs, a Krónika publicistája szerint, „amire az RMDSZ-nek mindenképp ráhatása van, az az, hogy az önkormányzatok hathatós támogatásban részesítsék azokat, akiket a legnagyobb mértékben sújt a megszorító intézkedések, a drágulások és az adóemelések együttes hatása.

Meg kell találni a módját – és természetesen a forrásokat – az alacsony jövedelműek, a rászorulók, a fogyatékkal élők felkarolásának, hiszen ők az eddigi kedvezmények eltörlése miatt többszörösen is hátrányos helyzetbe kerültek.”

Hogy hogyan érheti ezt el?

Ez kemény dió, ezért van bajban az RMDSZ, mert sok idő nincs a proaktív politizálás mikéntjén töprengeni.