A MOL hozzájutna a balkáni piac feletti ellenőrzéshez, ha átvenné a NIS-t

Ćulibrk: Ha Szerbia normális ország lenne, visszavenné a NIS-t az oroszoktól

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbia számára talán az lenne a legjobb megoldás, ha a MOL megvásárolná a NIS-t – jelentette ki Milan Ćulibrk, a belgrádi Radar független, és ezáltal ellenzéki hetilap gazdasági rovatának szerkesztője az N1 televíziónak nyilatkozva. Szerinte a MOL azért érdekelt a NIS átvételében, mert ezzel megszerezné a balkáni piacot, ugyanakkor a magyar olajcégnek nincs szüksége újabb finomítóra. Ćulibrk szerint ha Szerbia normális államként működne, akkor most visszavenné az oroszoktól a többségi tulajdonrészt.

A MOL-nak a balkáni piac kell

„Amikor a MOL-ról beszélünk, gyakran megfeledkezünk arról a tényről, hogy a MOL többségi tulajdonosa a horvát INA-nak, amely korábban két finomítóval rendelkezett – ezek közül ma egyik sem működik, mert nincs rájuk szükség” – jelentette ki Ćulibrk, aki megemlítette, hogy a MOL-nak Magyarországon és Szlovákiában van egy-egy finomítója, és ezzel a két kapacitással képes ellátni az egész térséget.

„Nekik az az érdekük, hogy megvásárolják magát a piacot” – vélte a közismert szerb gazdasági újságíró, aki felhívta a figyelmet arra, hogy mindenki rendszeresen megfeledkezik a Petrohemijáról, amely a pancsovai ipartelepen, az olajfinomító szomszédságában működik, és termékeivel nemcsak a vegyipart, hanem a műanyagipart és számos más iparágat is ellát Szerbiában.

RAGADÓS ÁLLÁSPONT: Ha a MOL megveszi a NIS orosz részét, akkor bezárja a finomítót – ez nem áll a mi érdekünkben – állítja Dušan Nikezić, az ellenzéki Szabadság és Igazságosság Pártjának egyik vezető politikusa (is), aki gazdasági témákban illetékes (Forrás: Screenshot, N1)

„A finomító és a Petrohemija nélkül mindez megáll, ha a magyar MOL vásárolja meg a NIS-t, és úgy dönt, hogy számára kifizetődőbb a saját két finomítójából behozni az üzemanyagot és a derivátumokat” – tette hozzá Ćulibrk, aki nem látja, hogy a szerb kormányban bárki is számolna ezekkel a következményekkel, pedig ezek hosszú távon sokkal súlyosabbak annál, mint hogy Szerbia miként vészeli át a következő néhány hónapot a megnövelt üzemanyag-importtal.

Ha Szerbia normális ország lenne, visszavenné a NIS-t az oroszoktól

Ćulibrk úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben megérti a Gazpromot és Putyint is, amiért vonakodnak a szerb olajcégben lévő többségi tulajdonuk eladásától.

Szerinte az oroszok megvették a NIS-t, beruháztak, és most választás elé kerültek: rá akarják kényszeríteni őket az eladásra, miközben a pénz nagy valószínűséggel egy átmeneti számlára kerülne, amelyen a szankciók idejére befagyasztanák.

„Ha én lennék a tulajdonos, és arra kényszerítenének, hogy eladjak egy rendkívül nyereséges céget, miközben a pénzemhez csak a szankciók feloldása után juthatnék hozzá, azt mondanám: barátom, köszönöm, de nem. Inkább kivárom a szankciók végét, és majd tulajdonosként újraindítom a finomítót, tovább termelem a profitot – ráadásul a kiesett jövedelmet is behajtom.”

A Radar munkatársa szerint az lenne az optimális, ha Szerbia visszavenné az oroszok kezében összpontosuló többségi tulajdonrészt (Screenshot)

A Radar munkatársa szerint az lenne az optimális, ha Szerbia normális országként működne, és az állam visszavenné az oroszok kezében összpontosuló többségi tulajdonrészt, kijavítva a 2008-as hibát, amelyet a NIS eladásával annak idején elkövetett.

A Radar hetilap gazdasági rovatának szerkesztője nem érti, hogy az állam miért nem él az elővásárlási joggal, amely a szerződés alapján megilleti.

„Eddig a Gazprom négy, egyenként mintegy 12 százalékos részvénycsomagot ruházott át más leányvállalataira. Minden egyes alkalommal megvolt az állam elővásárlási joga, ráadásul akkor még nem is voltak érvényben a szankciók” – jegyezte meg Ćulibrk, aki szerint a szerb államnak egyetlen pillanatban sem jutott eszébe, hogy aktiválja ezt a jogát.

„Másrészt az államközi megállapodásban van egy olyan záradék, amely feljogosítja a szerződő feleket arra, hogy a megállapodástól eltérően járjanak el, amennyiben az ország energiabiztonsága veszélybe kerül” – mutatott rá Ćulibrk az N1-nek nyilatkozva.

És mi van a Déli Áramlattal?

A Radar gazdasági rovatának szerkesztője megemlítette azt is, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég arra figyelmeztetett: reméli, hogy Szerbia eleget tesz a szerződésben vállalt kötelezettségeinek.

Ćulibrk feltette a kérdést, hogy ugyanez a szerb vezetés, amely 2014-ben is hatalmon volt, miért nem hivatkozott a megállapodás rendelkezéseire akkor, amikor végleg világossá vált, hogy Oroszország nem építi meg a Déli Áramlatot, amely az egész csomag része volt.

Kapcsolódó cikk

Folyamatban vannak a tárgyalások a MOL és a NIS között

„A NIS-t az oroszok tulajdonképpen egy szélesebb megállapodás részeként kapták, amelynek garantálnia kellett volna a Déli Áramlat megépítését, és amely Szerbiának többletbevételt biztosított volna a tranzitdíjakon keresztül. Ettől végül elálltak” – emlékeztetett Ćulibrk.

Szerinte abban a pillanatban „objektív lehetőség” lett volna arra, hogy Szerbia leüljön az orosz partnerrel, és azt mondja: rendben, emberek, volt egy megállapodás, az a megállapodás többé nem érvényes.

„Nézzük meg, hogyan tovább! Emeljük-e meg például a bányajáradékot 3 százalékról, miután Oroszországban hétszer magasabb bányajáradékot fizetnek? Akkor Szerbiában miért csak 3 százalékot?”

Mindez persze ma már csak történelem. A gyakorlatban Szerbia továbbra is kivár, nem él a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, és reménykedik abban, hogy a problémák maguktól megoldódnak. Ha pedig mégsem, akkor legfeljebb lesz miről beszélni a következő válság idején is – ami, tapasztalataink szerint, sosem várat sokat magára.