Sértődött duzzogás: Szerbia egyre inkább kirekeszti magát az EU-ból

A szerb elnök megint a félelmet nem ismerő Don Quijote szerepében tetszelgett

Szerbia, az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, egyre látványosabban sodródik a periféria felé – írja Luxemburg második legolvasottabb napilapja, a német nyelvű, balközép Tageblatt, amely a szocialista szakszervezetek tulajdonában van.

Önként vállalt elszigetelődés

A lap szerint Szerbia saját maga idézte elő, hogy tartósan megrekedt az EU‑csatlakozással kapcsolatos tárgyalások miatt érzett elégedetlenségében, és ezzel magyarázható, hogy Belgrád a múlt héten bojkottálta az Európai Unió Nyugat‑Balkán csúcstalálkozóját.

A lépés azonban nemhogy előnyére vált volna az egyre autoriterebb módon kormányzott országnak, hanem még inkább fokozta az önként vállalt elszigetelődést.

Mindeközben egymásra talált Grúziával, amely az EU‑tagjelölt államok közül szintén az európai integráció mellékvágányán van, „miután leakasztották magukat a csatlakozási „vonatról”.

Visszavonult Anyu (Mutti), elszabadult az orosz és a szerb hajóágyú. Ezt a képet tíz évvel ezelőtt, 2015-ban akasztotta ki a Twitterre a szerb elnök (Forrás: X platform, Александар Вучић )

Aleksandar Vučić szerb államfő a múlt héten „történelminek” nevezte grúz kollégája, Mikheil Kavélasvili belgrádi látogatását, és hangsúlyozta: Grúzia számíthat „a szerb hangra”.

Vučić bejelentette, hogy Szerbia nagykövetséget nyit Tbilisziben, valamint fokozzák a két ország hadiipari együttműködését.

A vendég udvariasan viszonozta a gesztusokat. A „szélsőjobboldali ex-focista” Kavélasvili nemcsak a „keresztény‑ortodox értékeket” emelte ki, amelyek szerinte összekötik a két államot, hanem azt is hangsúlyozta, hogy Grúziához hasonlóan Szerbia is megtapasztalta az „európai bürokraták kettős mércéjét”.

A Tageblatt megjegyzi, hogy a politikust sokan az oroszbarát grúz milliárdos, Bidsina Ivanisvili strómanjaként tartják számon. Szavai szerint mindkét ország abban reménykedik, hogy az európai bürokrácia végül igazságos lesz, és valóban az EU tagjaivá válhatnak.

Grúzia és Szerbia egyformán távol van Brüsszeltől

A valóság azonban egyre inkább rácáfol ezekre a reményekre. Bár Belgrád hivatalosan továbbra is az EU‑tagságot hangoztatja stratégiai célként, Szerbia számára ez ma már legalább annyira távolinak tűnik, mint a Brüsszellel nyíltan konfrontálódó grúz rezsim részére.

A csatlakozási tárgyalások önhibából fakadó elakadása miatt Belgrád a múlt héten nemcsak szavakban, hanem tettekben is jelezte elégedetlenségét: bojkottálta az EU Nyugat‑Balkán csúcstalálkozóját.

Kapcsolódó cikk

Montenegrót, Albániát, Moldovát és Ukrajnát veheti fel az EU leghamarabb

Aleksandar Vučić ezt a lépést azzal indokolta, hogy így védi a szerb „nemzeti érdekeket”. Szerinte mindegy, hogy Washingtonnak, Moszkvának vagy Brüsszelnek tetszik‑e, „Szerbia mindig a saját oldalán áll”.

A szerb elnök ismét a félelmet nem ismerő Don Quijote szerepében tetszelgett, aki a nagyhatalmak malmai ellen vív „hősies harcot” – ez a magatartás azonban egyre inkább a „sértett duzzogás” benyomását kelti Európával szemben.

Brüsszel mindeközben feltűnően higgadt maradt. Sem a csúcstalálkozó bojkottja, sem a Belgrád Tbiliszivel kötött, sokak szerint pária‑jellegű szövetsége nem váltott ki különösebb reakciót.

Az Európai Tanács mindössze annyit közölt: Vučić távolmaradását „sajnálattal” vették tudomásul, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez az ő döntése volt.

Mi az oka Szerbia négy éve tartó lemaradásának?

A háttérben azonban komoly okai vannak annak, hogy az EU‑tagállamok immár negyedik éve nem hajlandók új tárgyalási fejezeteket megnyitni Szerbiával.

A luxemburgi lap szerint ehhez a döntéshez hozzájárultak a jogállamiság hiányosságai, a demokratikus deficit, a média folyamatos nyomás alatt tartása, az Oroszország elleni szankciók elutasítása, valamint a Koszovóval való megegyezésben tapasztalható teljes stagnálás.

Kapcsolódó cikk

SOK A SZÉK: Lukasenkát is idegesíti a szerb külpolitikai irányvonal

A Danas napilap Vučić bojkottját és a grúzokkal való demonstratív összefogást „egy sértett uralkodó impulzív döntéseként” értékelte, és ironikusan megjegyezte: a következő lépés akár a fehérorosz örökös elnök, Aljakszandr Lukasenka látogatása is lehet.

A kormánykritikus Nova még élesebben fogalmazott. A lap szerint Belgrád ismét „lábon lőtte magát”, amivel gyengítette a pozícióját, miután-+ azt üzente Brüsszelnek, hogy: „Utazz csak tovább, Európa – és ne várj ránk többé.”

A lap arra figyelmeztetett, hogy ha a dolgok és a hatalmon lévők nem változnak, Szerbia a kilencvenes évekhez hasonlóan ismét Európa legmélyebb peremvidékére süllyedhet.

Gazdasági következmények

A Tageblatt megjegyzi, hogy a politikai elszigetelődés gazdasági következményei is egyre nyilvánvalóbbak.

Aleksandar Vučić, az egykori EU‑reménység, önként vállalt izolációs politikájával ezen a téren sem tesz jót az országnak.

A Külföldi Befektetők Tanácsa (Foreign Investors Council, FIC) többször is hiába sürgette Belgrádot az EU‑csatlakozási tárgyalások felgyorsítására. Szerbia az unióhoz való közeledés helyett az egyre gyorsabban távolodást választotta.

Ennek már mérhető következményei vannak. Az Európai Bizottság adatai szerint 2025‑ben a Belgrádban tapasztalható tartós politikai turbulenciák miatt a közvetlen külföldi befektetések a felére estek vissza.

Még azok a befektetők is, akik korábban nem riadtak vissza a vitatott körülményektől, egyre kevésbé mutatnak érdeklődést a szerb piac iránt a jogállamiság hiányosságai és a belgrádi vezetés hitelvesztett nemzetközi megítélése miatt.