Az élet értelméről és a bundás kenyérről

Karácsonyi gondolatok az egyszerű örömökről, háláról és emberségről

Vannak bizonyos egyszerű dolgok, amik végig kísérik az embert egy életen át. Esetemben ez a bundás kenyér. Amióta az eszem tudom, mindig is szerettem. Mondjuk reggelire, vagy bizonyos főzelékekhez – paraj, tök, vagy karalábé – feltétként. Sokkal jobban, mint bármilyen húsfélét.

Akármennyire mostohák is a körülmények, a bundás kenyér mindig megvigasztal. Legendás gyermekkori bundás kenyerek is vannak, például mikor falun nagynéném, nagyanyám sütötte a háromkilós bánáti kenyérből lekanyarított szeleteket, vagy azok, amelyeket én sütöttem a kisfiamnak, rátestálva ezt is egyéb családi hagyományok mellett.

A szóban forgó szerény eledel azért kerül a karácsonyi cikkbe, mert jól szemlélteti, hogy voltaképpen milyen kevés kell az embernek a boldogsághoz. Ugyanakkor arra is rávilágit, mennyire elszegényített bennünket a ránk szabadított bőség.

A mai világ torz tükrében, amely azt sugallja, hogy mindent lehet, mindent szabad, nem magunkat látjuk, hanem az árnyakat. Saját magunk árnyképét, amivé a kongó üresség tett: a természetellenesen gyönyörűre retusált világ képei, a vastag sugárban ránk zúduló hazugságok mocska, hordaléka.

Megengedtük, hogy kivesszen a világból a hála, a tisztelet, az alázat, a szerénység, és ez belőlünk is kiveszett.

Ha körülnézünk, tele van a világ elégedetlen emberekkel, akik képtelenek megbecsülni azt, amijük van. A betévő falatjukat, a fedelet a fejük felett. Bár nagyra tartják magukat, tulajdonképpen magukat sem becsülik.

Karácsony előtt járunk, ünnepre készül körülöttünk minden és mindenki. Azt tesszük, amit már ilyenkor szoktunk tenni: karácsonyfát díszítünk, beszerzünk, ajándékot vásárlunk, sütünk-főzünk, készülődünk. Ebben nincsen hiba, de van egy kérdésem: mikor látott valaki újabban éjszakai eget? Azt amelyik leborítja a világot és sok-sok csillag világit, sziporkázik rajta?

Biztos vagyok benne, hogy kevesen. Ma, hogy a falvakban is elterjedt az utcai világitás, nem lehet látni éjszaka a csillagokat. Ez mára már szinte csak a hajósok, természetjárók kiváltsága, a többiek ennek tökéletlen képével találkoznak a moziban, vagy a mindenféle képernyőkön.

Pedig ez egy olyan csoda, amire szüksége van mindenkinek. Egy látvány, amelyik helyreteszi az emberfiát, megérteti vele, hogy szinte még egy porszem sem a világmindenségben.

Különösen igy télen, amikor úgy tűnik, hogy a csillagok csilingelnek a hidegben, tudja az ember megérteni, hogy ő maga, és az élet is több annál, mint amit a pénz, a fogyasztás, a birtoklás körül forgó életformánk láttatni enged.

Amikor így rácsodálkozik az ember a világmindenségre, néha beleborzong az ismeretlenbe, néha pedig csak áll és bámulja a végtelen szépséget, mint mindenki, aki valaha is előtte járt a földön.

Azt gyanítom, nem is lenne más dolgunk itt a földön, mint emberséges emberként élni. Mert ehhez nem szükséges semmiféle külön tehetség, ezzel születtünk, ez mindenkinek megadatott. Az együttérzés, a szánalom, a szépség iránti természetes vonzalom, a bennünk lakozó szeretet, az igazi valuta, amit adunk, kapunk és nem fogy ki sohasem.

Ha síró kisgyereket látunk, gondolkodás nélkül igyekszünk megvigasztalni, ha valaki elesik az utcán, felsegítjük, ha muzsikát hallunk, önkéntelen ütemre mozdul a lábunk. A mosolyra mosollyal válaszolunk, néha fütyörészünk, dúdolgatunk, magunkba szívjuk a virágok színét és illatát.

Kapcsolódó cikk

ÜNNEP: Mi teszi különleges nappá a Karácsonyt a nem vallásos emberek számára?

Minden ember csodás kincseket hordoz, amelyeket nem lehet elkótyavetyélni. Közöttük ott van az érzelmi állapotok kavargó sokasága, amelyek kiváltó okát sem értjük teljesen. Van az úgy, hogy a semmiből harsogó öröm tör ránk, vagy nagy, nagy szomorúság. Néha eláraszt a kedvetlenség, a szürke közöny, néha ábrándozunk, ébren álmodunk.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok abban, hogy ilyenkor karácsony táján belső világomban kóborolok, és ritkán látogatott zugokba kukkantok be. Sok minden felgyülemlett az évek, sőt évtizedek folyamán. Mindenféle kacat, de közte egyaránt igazgyöngy és fekete szén is akad.

Idén megleptem magam, amennyiben egy pillanatban, váratlanul, őszinte hálát éreztem mindenért. Azért, hogy vagyok, azért, hogy életem úgy alakult, ahogy, hogy van, amim van, és hogy nem vagyok egyedül a világban. Nem tudom megmagyarázni, de nem is akarom. Ajándéknak éreztem és ajándékképp adom tovább.

Boldog karácsonyt mindenkinek!