Szarajevó Szafari: gazdag nyugati turisták is lőtték a várost (18)

Ahol a turisták sportból ölték a helyi lakosságot

Állítólag 90 ezer dollárt fizettek gazdag „mesterlövész turisták” civilek — köztük gyermekek — lelövéséért a szarajevói „emberszafarin” – írja a jobboldali New York Post olasz forrásokra hivatkozva. A cikk szerint állítólag nyugati vagyonos „mesterlövész turisták” akár ekkora összeget is kifizettek azért, hogy emberekre lőhessenek a kilencvenes években zajló „emberszafarik” során Szarajevóban — ráadásul külön összeget is megért nekik a gyerekek megölése, derül ki azokból a megdöbbentő állításokból, amelyeket jelenleg olasz ügyészek vizsgálnak. Túl morbid, hogy igaz legyen, pedig a különböző forrásokból származó információk erre utalnak.

Voltak németek, franciák, angolok

A nyomozás egy olasz író állításai nyomán indult, aki bizonyítékokat talált arra, hogy vagyonos fegyverrajongók — akiket „mesterlövész turistáknak” nevezett — lefizették a boszniai szerb erőket, hogy véletlenszerűen lőhessenek le civileket a város négyéves ostroma alatt, számolt be róla a brit baloldali Guardian.

– Voltak németek, franciák, angolok… a nyugati országokból érkeztek, és jelentős összegeket fizettek, hogy odavigyék őket civilekre vadászni — mondta Ezio Gavazzeni oknyomozó író.

– Nem politikai vagy vallási indíttatás vezérelte őket. Gazdag emberek voltak, akik szórakozásból és személyes kielégülésből cselekedtek. Fegyvereket kedvelőkről van szó, akik talán lőtérre járnak, vagy afrikai szafarikon vesznek részt.

Gavazzeni elmondta, hogy először a kilencvenes évek olasz sajtójában olvasott az állítólagos „turistavezérelt lövöldözésekről”, de csak akkor kezdett el mélyebben nyomozni, miután megnézett egy 2022-es dokumentumfilmet, amelyben egy korábbi szerb katona azt állította, hogy külföldiek lőttek civilekre a szarajevói dombokról.

Az olasz író állítása szerint egyik kulcsfontosságú forrása egy korábbi boszniai hírszerző tiszt volt, mint az fent megtekinthető filmből kiderül.

A Milánóban indított nyomozás célja, hogy azonosítsák azokat az olasz állampolgárokat, akik részt vettek az úgynevezett „mesterlövész turizmusban”.

Gavazzeni elmondása szerint már sikerült azonosítania néhány olyan olaszt, akik állítólag részt vettek a vérengzésben, és várhatóan a közeljövőben kihallgatják őket az ügyészek.

Bosznia-Hercegovina milánói konzulátusa úgy nyilatkozott, hogy a boszniai kormány „teljes körű együttműködést” ajánlott fel a nyomozás során.

Égyicska, aki megstuccolta Szarajevót

A háború folyamán külföldiek is lőtték Szarajevót, amit általában az oroszokkal szoktak összefüggésbe hozni. Nem tudjuk, hogy hányan voltak, egyről viszont biztosan tudunk – erről a BALK-on már korábban írtunk is.

Égyicska Limonovról, azaz Eduard Limonov (Citromfej Égyicska) orosz íróról tudni kell, hogy egy többszörösen díjazott dokumentumfilm szereplőjeként is bemutatkozott, mint ügyes fegyverforgató.

A filmet Pawel Pawlikowski lengyel rendező készítette Szarajevó ostromának idején, amikor legádázabbul folyt a rakétázás. Helyszín a város fölé magasodó szerb állások egyike, főszerepben a pszichiáter-költő-politikus boszniai szerb vezér, Radovan Karadžić, aki végül valamikor Hágában kötött ki, mellette pedig a mi egyetlenkénk, hárásó, Citromfej Égyicska, aki a csúcsjelenetben határozott arckifejezéssel odaül egy jókora sorozatlövőhöz, kisebb formátumú katyusához, céloz, majd lő.

Boldogan, hosszan, szériában, a kamera pedig rajta. Limonovot nem zavarja, hogy zömmel „bolsevik-szövetséges” muszlimokra lődöz, esetleg lenn maradt szerbekre. Utána jön egy malacsütős, szilvapáleszes tivornya, de az már itt nem fontos. Lényeges még, amit dr. Karadžić, drámaíró, a lelki zavarok tudora állapít meg: – Milyen szép hely! Kár, hogy ilyen könnyen lángra lobban. Balázs Attila cikke teljes egészében itt olvasható.

Embervadászat Szarajevóban

A nyugati turisták részvétele a Szarajevó ellen elkövetett népirtásban – mert ez is népirtás volt, jobban talán, mint Srebrenica, csak nem egy hét alatt öltek meg a szerbek hét-nyolcezer embert, hanem négy év alatt tízezret, ezért a sokkhatás kisebb lehetett.

Az 1992 és 1996 között zajlott balkáni háborúk során ugyanis több mint 10 ezren vesztették életüket Szarajevóban a mesterlövészek tevékenységének és a város ellen indított bombázásoknak a következtében.

Az Al Jazeera is készített egy dokumentumfilmet Embervadászat Szarajevóban címmel, úgy, hogy a New York Post írása némileg – hogy stílusosak legyünk – utánlövésnek számít a témában, ennek internetes bemutatója 2025. június 1-jén volt, azóta már több mint egymillió ember látta. Talán ez a tévécsatorna tette fel a kérdést, miszerint lehet, hogy az elképzelhetetlen valóban megtörtént?

Azt is hozzátették, hogy a boszniai háború után – amelynek során számos atrocitás és népirtás történt – pletykák keringtek arról is, hogy gazdag külföldiek repültek a háború sújtotta Szarajevóba, hogy egy szörnyű és tiltott izgalomért fizessenek: sportból emberekre vadásszanak.

Az Al Jazeera emlékeztet rá, hogy 2007-ben John Jordan amerikai tengerészgyalogos a Hágai Törvényszék előtt először beszélt „turistalövöldözőkről” (tourist shooters), vagyis olyan gazdag külföldiekről, akik hatalmas összegeket fizettek azért, hogy a háború közepette Szarajevóba utazhassanak, ahol szórakozásból „leszedték” a helyieket.

Ez volt az első alkalom, hogy a feltételezés nyilvánosságra került, vagyis inkább, hogy ez hivatalos formában is felmerült.

A Hágai Törvényszék jegyzőkönyve

A Hágai Törvényszék iratai között megtalálható John Jordan vallomása, ebből idézzük a „turistalövészekre” vonatkozó részt:

22. kérdés: A nyilatkozatában a 47. és 48. bekezdésben – legyen szíves, lapozzon ezekhez a bekezdésekhez. Kérem, tekintse át ezeket.

25. kérdés: A nyilatkozatában turistalövészekről beszél. Ezután említ úgynevezett burgermeistereket, akik pénzt fizettek azért, hogy Szarajevóba utazhassanak, és a szerb oldalról emberekre lőhessenek.

1. kérdés (2695. oldal): Mr. Jordan, emlékszik, hogy ezt mondta a nyilatkozatában?

4. válasz: Igen, asszonyom.

5. kérdés: Ez tavaly augusztusban történt. Meg tudná mondani, honnan szerezte akkor ezt az információt?

7. válasz: Több alkalommal is tanúja voltam annak, hogy olyan személyek jelentek meg, akik ruházatuk, fegyvereik, illetve az alapján, ahogy a helyiek körbevezették őket, egyértelműen nem tűntek helyieknek. Ezt több alkalommal is láttam Szarajevóban. Néhány kollégám hasonlóról számolt be Mostar környékén.

12. válasz: A „burgermeister” egy szlengkifejezés, amely arra utal, hogy Horvátország szövetségben állt például Németországgal, és ezek a turisták onnan érkeztek. A mi térségünkben elég nehéz volt turistát bejuttatni Szarajevóba, hogy felfelé lőjön, így ők lefelé lőttek.

16. kérdés: Jól értem, hogy vizuálisan is meg tudta különböztetni a helyieket a külföldiektől Szarajevóban? Ez derül ki a nyilatkozatából. Igaz ez? Valóban ilyen megkülönböztetést tett?

John Jordan amerikai tűzoltó 1992-ben, aki sok mentésben részt vett Szarajevóban, maga is megsebesült (Forrás: Screenshot)

20. válasz: A nyilatkozatom alapján feltételezhető, hogy kiképzett megfigyelő vagyok, és észreveszem, ha valakit, aki nyilvánvalóan nem ismeri a környéket, szó szerint kézen fogva vezetnek a helyiek. Innen ered a „turistalövész” kifejezés. Az illető nem volt a környékről. Olyan fegyvert hordott, amely nem volt jellemző a környékre.

1. kérdés (2696. oldal): Pontosan. Ön tehát látta ezeket az embereket, amint „végezték a munkájukat”.

2. válasz: Soha nem láttam, hogy egy ilyen turistalövész elsütötte volna a fegyverét. Csak azt láttam, hogy mozgatják őket, és jól ismert mesterlövész-pozíciókba vezetik. De az teljesen nyilvánvaló volt, hogy az illető idegen a terepen, és öltözete, illetve fegyverei alapján egyértelműen turistalövész volt. Először Bejrútban találkoztam ezzel a kifejezéssel, ott is hasonló jelenséget figyeltem meg a zöld vonal környékén.

10. kérdés: Igen, pontosan. Hogyan voltak ezek a turistalövészek felöltözve?

11. válasz: Polgári-katonai öltözet keverékét viselték, de leginkább a fegyverek voltak árulkodóak. Bárki vásárolhat túlélőfelszerelést, hogy úgy nézzen ki, mint bármelyik hadsereg. De a helyiek bizonyos típusú fegyvereket hordoztak. Amikor pedig valaki olyan fegyverrel jelenik meg, amellyel inkább a Fekete-erdőben vaddisznóra vadászna, mintsem balkáni városi harcban venne részt, és látszik, hogy kezdő a romos környezetben való mozgásban – nos, ha úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.

19. kérdés: Csak még egy utolsó kérdés. Hol látta ezeket az embereket a fegyvereikkel sétálni? Szarajevó melyik városrészében?

21. válasz: Néhány alkalommal láttam ilyen személyeket, amikor a szerb tűzoltókat látogattam Grbavicában, valamint más BSA-területeken, különböző megfigyelési pontokról, ahonnan figyelni tudtam a saját tűzoltóimat.

1. kérdés (2697. oldal): Még mindig ugyanerről beszélünk. Térjünk át a 42. bekezdésre.

3. BÍRÓ ROBINSON: Lassacskán le kellene zárnia a kihallgatást, Ms. Isailovic. Jóval túlléptük az Önnek szánt időkeretet.

6. ISAILOVIC ASSZONY: [Tolmácsolva] Köszönöm, Bíró Úr. Azonnal felteszem az utolsó kérdésemet.

Egy részlet a törvényszéki jegyzőkönyvből

8. kérdés: Mr. Jordan, volt ideje átnézni a nyilatkozatát? Többek közt említi benne a célzást is, és azt mondja, hogy ha egy család sétált, mindig a legfiatalabbat lőtték le. Ha egy lánycsoportról volt szó, akkor látszólag a legszebbet.

12. kérdés: Kérdésem a következő: Ön szerint milyen kiválasztási kritériumokat alkalmaztak a lövészek? Miért a legszebb lányokat választották?

15. válasz: Csak a Jóisten tudja, asszonyom. A gyermekgyilkosságokra utalva: az évek során több olyan helyszínhez is riasztottak bennünket, ahol egy család egyik tagját, miközben mindennapi ügyeit intézte, lelőtték. Nagyon gyakran a legfiatalabb volt az áldozat. Egy katonai mesterlövészt arra tanítanak, hogy a gyilkolás nem feltétlenül a végső cél – a pusztítás az. Ha megölsz egy embert, azzal vége. Ha megsebesítesz egyet, négy ember kell, hogy elszállítsák.

22. válasz: Ha civileket célzol, különösen családokat, akik lehetnek muszlimok is, a gyermek lelövése szó szerint szétszakítja a családot. A vallásosabb muszlim családok esetében – amelyek közül sok volt Szarajevóban –, ha egy lövedék ki tudja honnan jön, és megöli a fiadat, az a család teljes összeomlását okozza. A férfit az egyik legnagyobb sértés éri: „Nem vagy férfi.” Ha valaki megöli a gyermekedet, még ha 800 méterről is, és te nem tudtad megvédeni, akkor nem vagy férfi. Az az egy lövés tönkretette a családot. Minden tagjára hatással van.

7. kérdés: Köszönöm, Mr. Jordan. De emlékszik-e egy konkrét esetre, amikor valaki egy tömegbe lőtt, de éppen a legszebb lányt találta el?

10. válasz: Igen, több alkalommal is emlékszem ilyesmire. Nem tudom, hogyan írjam le azt a két évet, amikor mindezt újra és újra láttuk. Nem emlékszem minden dátumra vagy részletre. Ez egyszerűen a mindennapi élet része volt Szarajevóban két és fél éven keresztül.

15. ROBINSON BÍRÓ: Köszönöm.

Szarajevó Szafari

Egy másik film is készült 2022-ben, amely ezekről az eseményekről szól, és amelyet a Guardian és a New York Post, ezek nyomán pedig a magyar média is most véli felfedezni a történteket hangzatos címekkel.

Miran Zupanič rendező és forgatókönyvíró Szarajevó Szafari című filmje gazdag külföldiekről szól, akik fizettek azért a lehetőségért, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének állásaiból lőhessék le a civileket az ostromlott városban.

A kiindulási pont, ahonnan a „kalandorok” embervadászatra indultak, Belgrád volt – nyilatkozta Zupanič az Al Jazeera Balkansnak adott interjúban.

Akkoriban Belgrádnak rendszeres repülőjáratai voltak más országokba, és a repülés után különleges logisztikai intézkedéseket hoztak. Az egyik forrás szerint a jugoszláv hadsereg helikopterével vitték őket Belgrádból Paléba (a boszniai szerbek Szarajevó melletti politikai főhadiszállása volt – szerk. ), a második forrás szerint pedig közúton szállították őket Boszniába.

Zupanič szerint a magasabb rangú, hatalmasabb és gazdagabb „vadászok” valószínűleg kényelmesebb körülmények között utaztak a Szarajevó környéki hegyekbe.

A rendező szerint ez egy speciális, egy átlagember számára elképzelhetetlen vadászat volt – embervadászat. Szarajevó ostroma alatt a gazdag külföldiek, akik egy bizonyos díj ellenében a szerb állásokból lőhettek emberekre. Az áldozatok civilek voltak, akik abban a pillanatban a kegyetlen külföldiek célkeresztjében találták magukat.

Miran Zupanič rendező elmondta, hogy producere, Franci Zajc először 2019 februárjában mesélt neki a „szafariról”, és a történet teljesen sokkolta őt. Kifejtette, hogy 1993 elején Franci és Božo Zadravec operatőr Bosznia-Hercegovinában forgatott, és 1993 végén és 1994 elején Szarajevóba is eljutottak, ahol további felvételeket rögzítettek.

Miran Zupanič szlovén rendezőnek is jóformán csak kérdései vannak, és nincsenek válaszai (Forrás: TRT World)

A rendező szerint Franci Zajcé a legnagyobb érdem a film létrejöttében, mivel éveken át kutatott, és ő volt az, aki végül megtalálta azokat az embereket, akik hajlandók voltak kamerák előtt is megszólalni a „szafarival” kapcsolatban. A rendező sajnálattal jegyezte meg, hogy voltak olyan személyek is, akik kezdetben beleegyeztek a kamerás interjúba, ám később meggondolták magukat. Zupanič hozzátette: szinte harminc év elteltével is érzékelhető a félelem jelenléte.

A kérdésre, hogy kik voltak a „szafari” résztvevői, illetve a világ mely tájairól és milyen nemzetiségű személyekről lehetett szó, az egyik válaszadó amerikai, kanadai és orosz állampolgárokat említett, míg egy másik beszámoló olaszokról szólt. Megjegyezték, hogy minden esetben gazdag és befolyásos személyekről volt szó, akik nagyon sajátos pszichológiai profilokat mutattak.

Az elmondottak alapján lehetnek kétségeink, és valószínűleg soha nem tudjuk meg a teljes igazságot, azt azonban biztosra vehetjük, hogy az emberi bestialitás nem ismer határokat, ha egyszer áttörik a gát, és lehetőség nyílik az „önmegvalósításra” – a vallásos emberek pedig megerősítést nyerhetnek, hogy az ördög valóban létezik, csak nem a pokolban, hanem itt a földön, közöttünk.