Elhúzódó párbeszéd vár a fegyverletétel után a PKK-ra

Ahogy korábban jeleztük, július 11-én az iraki kurd kormányzat ellenőrzése alatti területen történelmi gesztusra került sor: 15 férfi és 15 nő, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) harcosa ünnepélyes keretek között egy hatalmas üstben elégette a fegyverét.

Az eseményre több mint 150 résztvevő érkezett, köztük a fontosabb törökországi kurd pártok vezetői, de helyi kurd vezetők is helyet kaptak a nézősorban az iraki kormányzat küldöttei és a török titkosszolgálat megfigyelői mellett.

A mintegy fél órás „tüzeskedés” újabb lépés a békefolyamatban, s ezzel a törökországi kurd nemzeti mozgalom fegyveres szárnya halad a béke útján, amellyel de facto civil kurd politikai pártokat, köztük is a török parlamentben ülő DEM Pártot hozhatja helyzetbe, amelyeknek az utóbbi évtizedekben rendszerint a betiltás és tagjaik bebörtönzése volt a sorsa.

Úgy tűnik, ez valódi fordulat

Két nappal korábban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) alapítója, Abdullah Öcalan videóüzenetében hívott fel a fegyverletétel fontosságára, miután májusban a PKK a 12. pártkongresszuson feloszlatta magát. Helyét Öcalan névadásával a Béke és Demokratikus Társadalom Csoportja veszi át.

A történelmi események az utóbbi hónapokban csak sorjáznak, egy évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy megtörténhet az, hogy negyven év fegyveres küzdelem után a PKK letegye a fegyvert, még akkor is, ha hasonló gesztusokra és békefolyamatra az utóbbi két évtizedben többször is sor került.

Kapcsolódó cikk

Véget érhet-e az ötven éve tartó öldöklés?

De ez most úgy tűnik, valódi fordulat.

Persze az eseményt nem kell túlértékelni: marad még bőven fegyver a PKK raktárában, a szervezet más néven folytathatja a harcokat, ha a török állam nem ad olyan garanciákat, amely a harcosok amnesztiáját, Öcalan helyzetének javulását (esetlegesen szabadon bocsátását), tágabb jogi keretben értelmezve a kurd lakosság helyzetének általános javulását hozná.

Mivel nem várható, hogy a központosított államfelfogásból Ankara engedne, majd a következő hónapok mutatják meg, mi lehet az a reálpolitikai alku, amely a történelmi fordulatra késztette a PKK vezetését: a szíriai kurd entitás túlélése érdekében egy észak-irakihoz hasonló modell kiépítése az Ankarával való kiegyezés útján?

Vagy a törökországi kurd politikai mozgalom megerősítése a fegyveres küzdelem, nevezetesen a PKK felszámolása által?

Ráadásul a végkifejletet az igencsak változékony közel-keleti geopolitikai játszmákban soktényezős összejáték hozza el, főleg Szíriában, ahol az új rezsim helyzete ingatag, számos kisebbség foghat (vagy fog is fegyvert), ráadásul ölés léptekkel halad egy izraeli-török érdekszférák létrehozása felé.

S ha nem lenne ez elég, nota bene Izrael támogatja a kurd függetlenségi mozgalmakat…

Minden esetre a szimbolikus tettel a labdát tehát a PKK a török kormányzati térfélre lőtte.

Önkéntes fegyverletétel, és nem alkudozás

A török államfő, Recep Tayyip Erdogan egy nappal később tartott ankarai konferenciáján reflektált is a fejleményekre.

Kijelentette, hogy párbeszéd útján fogják megoldani a kérdést, a parlamentben bizottság alakul a jogi keretek kimunkálására, egyúttal jelezte, hogy a kormánykoalíció pártjai (nevezetesen a saját és a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja) a kurd DEM Párttal együtt folytatja az utat egy jobb Törökországért, egy olyan országért, amely a demokrácia által erősödik és testvériség révén növekszik.

Ráadásul a folyamatba a szíriai és az iraki kurdokat is bevonják.

– Török, kurd, arab tegnaphoz képest sokkal erősebb – állapította meg.

A török elnök szavai némi bizakodásra adnak okot. A tavaly ősszel Erdogan szövetségese, Devlet Bahceli által kezdeményezett folyamat, azaz a börtönben ülő Öcalan bevonásával előrelépést tenni a PKK elleni harcban egyelőre csak a PKK részéről vezetett lépésekhez, a kormányzat inkább várakozó álláspontra helyezkedett.

– Önkéntes fegyverletétel, nem alkudozás zajlik – állapította meg a minap Selahattin Demirtas, a törökországi kurd politikai mozgalom 2017 óta rácsok mögött ülő egyik vezetője.

A kurdok optimistábbjai abban reménykednek, hogy a török demokrácia megerősítésével, a kurdok még nagyobb kooptálásával képesek lesznek jogokat kiharcolni maguknak.

Mivel (egyelőre) nincs szó semmi konkrétumról, mindenki azt képzeli, amit akar. Ha függetlenséget nem is, de nyelvi vagy önkormányzati jogokat, de már az is nagy változás lenne, ha a kurd párti polgármestereket nem vinné el a kormányzat és nevezne ki a helyükre egy kormánybiztost terrorizmus vádjára hivatkozva.

Sokaknak már az is sokat jelentene, ha nem éreznék magukat másodlagos állampolgárnak, és nem katonai ellenőrzőpontok sokaságát megjárva kellene Kelet-Törökországban utazniuk (persze ellenőrzések vannak Nyugaton is, de más megerősített őrtornyok árnyékában utazni).

Kapcsolódó cikk

Török-kurd kiegyezés a küszöbön?

Mások viszont a legnagyobb ellenzéki párt több polgármesterének utóbbi hónapokban történő letartóztatása miatt sokkal szkeptikusabbak: hogyan lehetne megerősíteni a demokráciát, ha népszerű ellenzéki politikusokat dugnak rács mögé, csak ezúttal nem kurdokat, hanem baloldali és szekuláris törököket?

Míg egy évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a gazdasági nehézségek miatt az ellenzék erősödik meg, s kialakulhat egy erős baloldali együttműködés, mostanra a legnagyobb baloldali párt több politikusa is rácsok mögé került, ha nem is roppantva meg, de mindenképp meggyengítve azt, miközben a potenciális szövetséges kurd erők éppen a kormányzatnál próbálnak jó pontokat gyűjteni.

Ezt valószínűleg a török politikatudományi könyvekben is fogják tanítani; ha azonban Erdogannak sikerül valóban pontot tenni a kurd fegyveres harc végére, az a történelemkönyvekbe is bele fog kerülni.