Korrupció és kapzsiság: kis vízerőművek Szerbiában

A kis vízerőművek (KVE) építése Szerbiában régóta megosztja a közvéleményt. Környezetvédelmi aktivisták évek óta figyelmeztetnek káros hatásaikra: azok a folyók, amelyekre KVE-ket építettek, kiszáradtak, a halállomány kipusztult, a környező földek már nem olyan termékenyek, mint korábban. Időközben az is kiderült, hogy a beruházásokban komolyan érintettek a hatalomhoz közeli személyek, akik ezekből a projektekből milliós nyereségekre tesznek szert.

A belgrádi Vreme hetilap elemzése szerint a kristálytiszta és csillogó hegyi patakokat, a kanyargós szerbiai folyókat évek óta csövekbe terelik. Növények, állatok és emberek vesztik el a vízellátásukat: emiatt fajok pusztulnak ki, az emberek pedig tömegesen elvándorolnak.

A Golija vagy a Kopaonik lábánál élők a folyók „foglyul ejtése” miatt elhagyják otthonaikat, és városokba költöznek, ahol a vizet csapból vagy boltban vásárolt palackból nyerik.

A zöldségeket és a gyümölcsöket már nem saját kertjükből, hanem piacokról vagy boltok polcairól szerzik be – de még akkor sem szabadulnak a kis vízerőművektől, mert magasabb villanyszámlát fizetnek, a beszedett pénzből elégíti ki ugyanis az állam a kis vízerőművek mohó tulajdonosait.

150 KVE van Szerbiában

A Polekol és a Pravo na vodu (Jog a vízhez) politikai ökológiai szervezet adatai szerint 2021 végére Szerbiában 149 KVE működött összesen 127 MW teljesítménnyel – ez kevesebb, mint egyetlen szélerőműpark, például a Belgrád melletti Čibuk 1 kapacitása. Az ilyen erőművek által előállított villamos energia részesedése a végső fogyasztásban 2021-ben mindössze 1,1% volt.

A KVE-k tulajdonosai a vizek használatáért díjat fizetnek a közjavak használatáról szóló törvény szerint. Ez a bevétel az állami költségvetésbe kerül, így a helyi közösségek, amelyeknek a területén a kis vízerőművek tönkretették a természetet és a környezetet, nem részesülnek semmilyen kártalanításban.

A rekovići vízerőmű, amely 55%-ban a szerb elnök komájának, Nikola Petrovićnak a tulajdonában van, 45%-os társtulajdonos Dragan Klisura a belgrádi MINI HYDRO INVESTMENTS cégen keresztül (Forrás: CompanyWall) Előfordul az is, hogy a Szerb Ortodox Egyház is a tulajdonosok között van

– Ez a bevétel általános költségvetési bevétel, nem kerül célzottan a környezet- vagy vízvédelemre. A KVE-k 2021-ben 245 ezer eurót fizettek be vízhasználati díjként, ami a projektek céljához és hatásaihoz mérten irreálisan alacsony.

Ugyanakkor a lakosság által fizetett villamosenergia-díj a KVE-kre vonatkozóan 2021-ben 4,7-szeresére nőtt, és ebben az évben az állampolgárok összesen 21,2 millió eurót fizettek ösztönzőként – ez azt jelenti, hogy az 1 kWh-ra jutó támogatás 7,7 dinár (3,4-es szorzóval lehet forintosítani) – mondta Strahinja Macić jogi tanácsadó.

Hozzátette, hogy ezeket az összegeket sokkal hatékonyabban lehetett volna felhasználni az energiaelosztó hálózat veszteségeinek csökkentésére, amelyek 2021-ben elérték a 3636 GWh-t, azaz az elosztott energia 11,73%-át – ez rendkívül magas érték a technikailag indokolt szinthez képest.

A „Vreme” által megszólaltatott szakértők elemzése szerint a KVE-k sem társadalmilag, sem gazdaságilag, sem környezetvédelmi szempontból nem indokoltak – ezt az elmúlt tíz év káresetei is alátámasztják. A támogatási rendszer azonban lehetővé tette a KVE-k tömeges építését ott is, ahol energetikai, gazdasági, vagy környezeti szempontból nem volt létjogosultságuk.

A KVE-k esetében így alakult ki az az alapelv, hogy ott épülnek, ahol a beruházó számára a legolcsóbb és a legjövedelmezőbb, miközben a folyó, a természet és az ember a legnagyobb kárt szenvedi el.

A hatalom félrevezet, a „komák” gazdagodnak

A zöldenergia az a villamos energia, amely megújuló forrásokból származik – Szerbiában ez elsősorban kis vízerőműveket, szélenergiát és napenergiát jelent. Sokan a kis vízerőműveket Szerbia elszalasztott lehetőségeként említik, köztük maga Aleksandar Vučić szerb elnök is, aki 2022 végén ingerülten így nyilatkozott:

– Norvégiában 800 mini vízerőmű van, nálunk még száz sincs. Akkor most ők az ostobák, mi meg az okosok? Ők nem óvják a környezetet, mi igen? Ez nálunk így megy. Ha rájuk hallgattam volna, és bezártuk volna a szénbányákat, ma egyáltalán nem lenne áramunk.

Az elnök ugyanakkor elfelejtette megemlíteni, hogy a KVE-k milyen csekély mértékben járulnak hozzá az áramtermeléshez, miközben tulajdonosaik hatalmas vagyonra tesznek szert. Ez az üzletág – mert valóban az – leginkább a kedvezményezett termelőknek hoz hasznot, akiktől az állami villanygazdaság, az EPS (Elektroprivreda Srbije) magas áron vásárolja fel az energiát.

Köztük van például Aleksandar Vučić elnök keresztkomája, Nikola Petrović is. A CINS adatai szerint 2021-ben a Petrovićhoz köthető cégek kilenc kis vízerőműve összesen mintegy 3,1 millió eurót kapott. A legtöbb pénz a Županj nevű vízerőműhöz került – körülbelül 422 ezer euró –, míg a legkevesebbet a Donje Gare 1 kapta, mintegy 23 ezer eurót. Összesen tíz erőművet hoznak kapcsolatba Petrovićtyal.

Egy felirat Szerbia déli részéről: „az életemet adom, a folyót nem” (Forrás: Riverwatch)

Az elnök azt is elhallgatta, hogy Norvégia és Szerbia vízkészletei összehasonlíthatatlanok. Norvégiát még a laikusok is gleccserekkel és hófödte síkságokkal azonosítják, míg Szerbia egyre gyakrabban küzd aszállyal, és védtelen a környezetszennyezéssel szemben. Tény, hogy Szerbia a helyi vizek mennyisége tekintetében Európa hat legszegényebb állama közé tartozik, a Balkánon pedig a legszegényebb – a Duna és a Száva mint tranzitfolyók ebben a számításban nem szerepelnek.

Vučić elhallgatta azt is, mit tesz Kína – az az ország, amelyet gyakran méltat, és példaképként állít a világ elé. A World News Central szerint Kína már 300 gátat lebontott és a legtöbb kis vízerőművet leállította a Jangce egyik fő mellékfolyóján, a Vörös folyón. Ez a példa nélküli természetvédelmi törekvés a veszélyeztetett halfajok védelmét és a törékeny ökoszisztéma helyreállítását szolgálja Jünnan, Kujcsou és Szecsuan tartományban.

A South China Morning Post (SCMP) a Xinhua hírügynökségre hivatkozva közölte, hogy 2024 végéig 357 gátból 300-at elbontottak, és 373 kis vízerőműből 342 megszűnt. 2021 végéig Szecsuan tartomány önmagában is több mint 1200 KVE-t állított le – ez is mutatja Kína elkötelezettségét folyóinak egészsége iránt.

Gyors meggazdagodás más kárán

A már meglévő KVE-k esetében sosem készült sem egyedi, sem kumulatív vagy szinergikus hatástanulmány – mutat rá a Polekol és a Pravo na vodu szervezet. Ez egy rendszerszintű problémára is rávilágít: az uniós törvényi szabályozás hiányosan és nem az eredeti jogalkotási szándéknak megfelelően került átvételre. A hatáselemzésre vonatkozó küszöbérték most van megszűnőben – az erről szóló rendelet még nyilvános konzultáció alatt áll, elfogadása egyelőre még várat magára.

– Nem készül hatástanulmány, ha a beépített teljesítmény kisebb mint 2 MW. A befektető benyújtja a kérelmet, az önkormányzat látja, hogy 2 MW alatt van, és megszünteti az eljárást – azaz nem kell tanulmányt készíteni. Így került például a Vlasina 31 kilométernyi szakasza csövekbe 10 derivációs erőmű miatt, a Pčinja vízgyűjtő területén, amely ’Emerald’ terület (olyan nem EU-tagországokban lévő, védett ökoszisztéma, amelyek közelednek az unióhoz). Ugyanez történt a Dadince falunál a Rupska folyón is, ahol szintén nem készül hatástanulmány, mert az erőművek mindegyike 2 MW alatt van, így kumulatív és szinergikus hatásvizsgálat sem történik – mondja Strahinja Macić jogi tanácsadó.

Hozzáteszi, hogy Szerbia így elveszíti a legértékesebb hegyi vízfolyásokat, amelyek első osztályú vízminőséggel bírnak, ritka és endemikus fajok élőhelyei, valamint a helyi közösségek jövőjének zálogai. A védelmet kiüresíti az is, hogy ha egy szakasz védett területre esik, de az építkezés azon kívül történik, akkor az egész ökológiai rendszer sérül.

Soha nem készült elfogadhatósági értékelés sem, pedig ez lenne a leglogikusabb első lépés bármely KVE vagy más projekt helyszínének kijelölésénél. Ez az eljárás már 15 éve csak papíron létezik, mivel nincs meghatározva a végrehajtás módja.

A kis vízerőművek negatív hatásai

A már megépült kis vízerőművek (KVE) negatív hatásaira vonatkozó adatok megtalálhatók a Szerb Köztársaság Területrendezési Tervének 2021–2035 közötti időszakra szóló tervezetében is, amely kimondja: „…a KVE-k kaotikus építése kisebb vízfolyásokon és védett területeken helyenként a vízfolyások pusztulásához vezetett, megakadályozta egyes szükséges vízügyi létesítmények megvalósítását, és veszélyeztette a természeti értékeket és a helyi közösségek szükségleteit.”

A dokumentum rögzíti továbbá, hogy „…a kedvezményezett termelői státuszt 125 KVE kapta meg (ebből körülbelül 110 valósult meg), összesített teljesítményük körülbelül 91 MW, a tervezett éves termelés pedig 368 GWh – ez a végső áramfogyasztásnak csupán az 1%-a. Ezek az erőművek hosszú csővezetékes derivációval épültek, ami jelentős társadalmi és ökológiai problémákat idézett elő.”

A megállapítás világosan rámutat: a derivációs KVE-k által előállított jelentéktelen energiamennyiség szemben áll a polgárokat és a környezetet érő súlyos következményekkel.

Különösen aggasztó ez a helyzet, ha figyelembe vesszük a tervezet azon részét is, amely szerint Szerbia vízben szegény ország, kedvezőtlen és egyenlőtlen vízellátottsággal. A 21. század végére a hőmérséklet várhatóan 3–5 °C-kal emelkedik az előző század közepéhez képest, ami elkerülhetetlenül klímarendszeri instabilitáshoz, az éghajlati viszonyok változásához, extrém hőhullámokhoz és súlyos aszályokhoz vezet majd.

– Ezért semmiféle ésszerű indok nincs arra, hogy kis vízerőművek építését tervezzük olyan vízfolyásokon, amelyek kapacitása már most is szűkös, a jövőbeli kilátások pedig negatívak – mondta Strahinja Macić jogi tanácsadó a Vremenek.

Kapcsolódó cikk

Szerbia villanyosít, 10 vízerőművet épít egy 55 kilométeres folyószakaszon

A várható következmények előzetes felmérése az ENSZ fenntartható fejlődési alapelveivel – megelőzés, elővigyázatosság és integráltság – összhangban a szerb jogrendben is előírt. A Szerb Köztársaság alkotmánya garantálja mindenki jogát az egészséges környezethez, és kötelezi az államot, különösen a köztársasági szerveket, a környezet védelmére.

A Polekol és a Pravo na vodu civil szervezetek szerint, mivel több szerbiai város és önkormányzat már tiltó döntéseket hozott – például Užice, Pirot, Bor, valamint Arilje, Ćićevac, Brus, Vlasotince, Dimitrovgrad és Svrljig –, a Szerb Köztársaságnak is követnie kellene a példájukat. A környezet védelme, a táj megóvása, és az emberi életminőség javítása érdekében célszerű lenne országos szinten is megtiltani a KVE-k építését.

Strahinja Macić emlékeztet a Vízgazdálkodás stratégia környezeti hatásvizsgálatának jelentésére, amely szerint „a KVE-k megvalósítása során nem lehet hatékonyan alkalmazni a környezetvédelmi intézkedéseket, ami a táj és a természetes környezet tartós károsodásához vezet.

A KVE-k működése hosszú derivációs rendszerekre épül, amelyek célja az eséskoncentráció biztosítása (csupán néhány száz kilowatt teljesítmény érdekében). Ennek eredményeképpen kisebb vízfolyások hosszú szakaszai pusztulnak el.

Az ökológiai vízhozam fenntartására vonatkozó kötelezettségeket gyakran figyelmen kívül hagyják, mert ellenőrzésük nem megoldott. Mivel a kis vízfolyások az ökoszisztémák legérzékenyebb ’kapillárisai’, ezek pusztulása ’dominóhatással’ vezet a nagyobb rendszerek összeomlásához. A már meglévő KVE-k is azt bizonyítják, hogy csekély energiatermelésük mellett felbecsülhetetlen ökológiai értékek pusztultak el.

A Polekol és a Pravo na vodu szervezetek végkövetkeztetése szerint: a negatív példák száma Szerbia-szerte már régen túllépte az elfogadható határt. Ez elegendő indok arra, hogy az ország véglegesen betiltsa az új KVE-k építését. Amíg ez rendszerszinten nem történik meg, a polgárok és szervezeteik továbbra is védik a folyóikat – egyesével – a korrupció és a kapzsiság ellen.