Ficonak már papírja van a szankciók megvétózására, de nem örül neki

A szlovák parlament által elfogadott határozat alapján a kormány tagjai nem szavazhatnak meg a nemzetközi szervezetekben újabb Oroszország elleni szankciókat és gazdasági korlátozásokat. De vajon megakadályozza-e ez az aktus Robert Fico kormányfőt kétarcú politikájának folytatásában?

Nem lesz népszavazás

Május végén az EU külügyminiszterei – köztük a szlovák Juraj Blanár is – jóváhagyták a 17. szankciócsomagot Oroszország ellen, aminek meglehetősen változatosan alakult a politikai utóélete Szlovákiában.

A legkisebb kormánypárt, az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) oroszbarát elnöke, Andrej Danko magyarázatot követelt Blanártól, majd kijelentette, hogy támogatja a témában kezdeményezett népszavazást.

A népszavazás kiírását a Szlovák Újjászületési Mozgalom kezdeményezte a következő szöveggel: „Egyetért azzal, hogy a Szlovák Köztársaság ne alkalmazzon olyan szankciókat az Oroszországi Föderáció ellen, amelyek ártanak a szlovák állampolgároknak, az egyéni vállalkozóknak és a vállalkozóknak?”.

Peter Pellegrini köztársasági elnök mérlegelési jogkörrel rendelkezik ezen a területen, és az államfő végül elutasította a népszavazás kiírását, mivel szerinte a kérdés több ponton is homályos, és nem felel meg az alkotmányos feltételeknek. Danko törvénytelennek nevezte Pellegrini döntését.

Nem sokkal később kiderült, hogy a támogatói íveken számos név és aláírás is ismétlődött, csak Breznóbányáról mintegy 10 ezer aláírás származott, ami azt jelentené, hogy a város lakóinak fele aláírta a kezdeményezést.

Ellenzéki taktikai csőd

Egy nappal Pellegrini döntése után a parlament is szembenézett a témával, ugyanis Danko határozati javaslatot terjesztett elő, amely kötelezte a kormány tagjait, hogy ne támogassák az Oroszország elleni szankciókat.

A másik két kormánypárt nem volt ilyen lelkes a kérdésben. Fico május végén arról beszélt, hogy amíg olyan szankciókról van szó, amelyek nem veszélyeztetik Szlovákia érdekeit, addig az Európai Unióval egységesen járnak el.

Hogy ez a határ hol húzódik, azt pontosan nem tudni, de talán az atomenergiánál keresendő. Fico végül szabad kezet adott pártja, a Smer képviselőinek a szavazásnál. A harmadik koalíciós párt, a Hlas egyáltalán nem támogatta a javaslatot.

Úgy alakult, hogy a szavazáson mindössze 75 kormánypárti képviselő jelent meg, ezért az ellenzéki erők úgy döntöttek, hogy demonstratív jelleggel távol maradnak a szavazástól, és kihúzzák a kártyáikat a szavazás előtt.

Egy technikai malőrnek köszönhetően azonban az egyik ellenzéki képviselő kártyáját mégis aktívnak minősítette a rendszer, így a parlament határozatképes maradt, a határozatot pedig elfogadták.

A moszkvai út a legmagasabb világszintű diplomáciai elismerést hozta Szlovákiának – írta Fico a győzelemnapi vendégszereplést követően a Facebookon

Nem csak az ellenzék és a szavazásnál tartózkodó Hlas állt leforrázva az eredmény láttán, de maga Robert Fico is, hiszen roppant kellemetlen helyzetbe került. Korábban a hazai közvéleménynek szóló kemény EU-kritikus megjegyzései ellenére ugyanis a végén mindig együtt szavazott az EU többségével, most viszont a határozat fényében nehezebb lesz eljátszania az eddig kiválóan működő kétarcú politikát.

Sajtóinformációk szerint Fico egyből telefonált Brüsszelbe, hogy elmagyarázza a kialakult helyzetet, ami már csak azért is vált európai szinten érdekessé, mert június végén az eddigi szankciók meghosszabbítását és a 18., energetikával kapcsolatosszankciós csomag elfogadását tervezik.

Maga a határozat is adhat kibúvót Fico számára, hiszen csupán annyit ír elő a szlovák miniszterelnöknek, hogy nem támogathatja az Oroszország elleni szankciókat, így egy esetleges tartózkodás a szavazásnál (vagy a termen kívül kávézva) lehetőséget adhat a többi EU-s vezetőnek a közös európai álláspont érvényesítésére.

Jogi szempontból eleve az is kérdéses, hogy a parlament korlátozhatja-e a kormány tagjainak cselekvését ilyen módon.

Európa rajta tartja a szemét Szlovákián

Ficonak azért is kellett Brüsszel előtt kicsit mosakodnia, mert a közelmúltban a szlovák kormány többször is összezördült az Európai Parlament küldötteivel. Május végén Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter, egyúttal a kongresszusára készülő Hlas elnöke már az előtt megvádolta az EP-t, hogy meg akarják fosztani Szlovákiát a beruházásoktól, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság megkezdte volna a munkáját.

Hozzátette, az ellenzék szerinte Brüsszelen keresztül próbál ártani Szlovákiának. Robert Fico miniszterelnök egyenesen „bérpolitikai bérgyilkosnak” nevezte a cseh Tomáš Zdechovskýt, az EP-küldöttség vezetőjét, akinek a küldöttsége nemcsak az európai pénzek felhasználását értékelte, de azt is vizsgálta, hogy az ország betartja-e a jogállamiság és a médiaszabadság elveit.

Június elején egy második delegáció is érkezett Szlovákiába hasonló céllal, amelyet Fico személyesen fogadott és kijelentette, hogy szerinte az EP-nek nincs joga ellenőrizni Szlovákiát.

A GlobsecTrends Európa 2025 elnevezésű, Közép-Kelet-Európa kilenc országában végzett felmérésből kiderült, hogy Szlovákia lakosságának döntő többsége, több mint 70%-a támogatja a NATO- és EU-tagságot. Ficoéknak tehát nagyon óvatosan kell játszaniuk az EU-ellenes húrokon.

Hasít a szlovák fegyverkereskedelem

Miközben a frissen megválasztott házelnök, Richard Raši május közepén Ukrajna háború utáni újjáépítéséről tárgyalt az ukrán nagykövettel, május végén Fico megismételte korábbi tételmondatát, miszerint Szlovákia nem ad fegyvert Ukrajnának.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne exportálna fegyvereket és lőszert, sőt: 2021 és 2024 között megtízszereződött a szlovák fegyver- és lőszerexportból származó éves bevétel.

A Bukaresti Kilencek (B9) vilniusi találkozóján Peter Pellegrini államfő kijelentette, támogatja a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak megemelését, miután Mark Rutte NATO-főtitkár javaslata szerint a tagállamoknak a GDP-jük 5%-át kellene védelmi kiadásokra fordítaniuk.

Pellegrinit ellenzéki és kormánypárti oldalról is kritizálták a kijelentései miatt, elsősorban azt hányták a szemére, hogy szakmai és politikai egyeztetés nélkül nyilatkozott.

A legérintettebb kormánytag, Fico jobbkeze, Robert Kaliňák védelmi miniszter szerint a védelmi kiadások a GDP 2%-áról 5%-ra való ugrásszerű növelése teljesen szétverné az állami költségvetést, mivel a szlovákiai ipar nem elég nagy ahhoz, hogy ekkora összegeket észszerűen át tudjanak csoportosítani és beruházni.

Pellegrini a kritikákat követően kijelentette, hogy a közelgő hágai NATO-csúcs előtt kerekasztalt hív össze a parlamenti pártok részvételével, amelyen a védelmi kiadások emelése lesz a téma.

Munkaszüneti napok és az értékes mellszobor

A szlovák közvéleményt azonban sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy a kormány csökkenti az állami ünnepek számát. Ez mindenféleképpen indokolt, hiszen a viszonylag rövid önálló történelme ellenére Szlovákia rendelkezik a legtöbb állami ünneppel és munkaszüneti nappalaz EU-ban.

Az első áldozat végül az 1989-es bársonyos forradalomnak szentelt november 17. lett, amit az ellenzék egyből úgy interpretált, hogy a politikusi pályáját a kommunista pártban kezdő Ficonak nem ízlik a demokrácia.

Az pedig már a politikai bulvár részét súrolja, hogy egy Donatello által készített mellszobrot Lőcséről rendőri kísérettel egy fedett, rendkívül biztonságos helyre szállították, de nem árulták el, pontosan hova.

Šimkovičová kulturális miniszter szerint a múzeum jelenlegi leltár- és biztonsági körülményei nem feleltek meg egy ilyen értékes műalkotásnak, ezért volt szükséges a speciális védelem és elhelyezés.