Egyelőre nem lesz éhségsztrájk, de választás sem

A szerb államfő a Ćacilend szomszédságában lévő elnöki palotában fogadta a tanulni vágyó diákok háromtagú küldöttségét, akik a Pionír parkban táboroztak le, és hónapok óta elnöki bátorítással követelik, hogy tanulhassanak, szabadidejükben pedig feljelentgetik a belgrádi egyetem rektorát.

A találkozón részt vett Miloš Pavlović fődiák, valamint Luka Lalošević és Vladimir Balać mellékdiák, akik a közéleti zajban éhezni szeretnének, egy héttel ezelőtt ugyanis bejelentették, hogy éhségsztrájkba lépnek, ha június elsején nem indul újra az oktatás az összes szerbiai egyetemen.

A BALK már akkor azt írta, hogy ez egy olyan fenyegetőzés, ami nem teljesül, vagyis aminek a beváltása elmarad.

Az éhségsztrájk támogatás hiányában elmarad

Június elseje már elmúlt, az éhségsztrájk azonban nem kezdődött meg. Valószínűleg nem is kerül sor rá, a szerb elnök ugyanis arra kérte „tanítványait”, hogy ne kezdjenek éhségsztrájkba. „Önök komoly fiatalemberek, az ilyen lépés nem méltó azokhoz, akik még hisznek abban, hogy van megoldás. Az éhségsztrájk a végső kétségbeesés eszköze – itt még nem tartunk” – mondta.

Kapcsolódó cikk

Tömeges éhségsztrájk: újabb fenyegetés, ami nem teljesül

A diákok ugyanakkor arról számoltak be, hogy egyre kevésbé látják a kiutat. Fakultásaik blokád alatt, belépésük gyakran fizikai akadályokba ütközik. Pavlović például elmondta, hogy 89 napja táboroznak a Pionír parkban, esőben, hóban, hidegben és most a napsütésben is.

Azt is elpanaszolták, hallgatói kutatásaik megszakadtak: a belgrádi orvostanhallgatók nem tudják befejezni munkáikat, mivel az Anatómiai Intézet továbbra is zárva van. Arról is részletesen beszámoltak, hogy gátolták a bejutásukat a saját fakultásaikra – miközben mások a politikai aktivitás mögé bújva blokád alatt tartják az intézményeket.

Lalošević, a Politikai Tudományok Karának hallgatója elmondta: be sem engedték az egyetemére, hiába ismerik személyesen. A bejáratnál indexet követeltek tőle, pedig azelőtt soha nem volt szokás, hogy diákokat azonosítsanak a belépéshez.

„Heten tartják blokád alatt a kart, ahol négyezer hallgató tanulna. Mi nem akarunk konfrontációt, csak szeretnénk belépni a saját intézményünkbe” – fogalmazott Lalošević.

Oktatási reform lesz a vége?

Vučić meghallgatta a diákjait, majd gazdasági érvekkel válaszolt: az állam évente 54,8 milliárd dinárt fordít a felsőoktatásra, ami hallgatónként 4000 eurós támogatást jelent.

„Akarva vagy akaratlanul, egyesek úgy kezelik az államot, mint egy fejőstehenet, amelyből bármennyit ki lehet facsarni. Ez fenntarthatatlan” – jegyezte meg az elnök.

Szerinte a jelenlegi helyzet annak a következménye, hogy a társadalom nem tiszteli eléggé a munkát és a felelősségvállalást. „Változnunk kell. Le kell számolnunk az anarcho-liberális eszmékkel, a szocialista önigazgatás illúziójával, amely szerint mindenkinek minden jár.”

magyar minta

Kapcsolódó cikk

Magyar mintára „alapítványosítják” a felsőoktatát Szerbiában?

„Be fognak jutni az egyetemeikre” – jelentette ki határozottan Vučić. Ugyanakkor hozzátette: „Már így is túl sok mindent engedtek meg a demonstrálóknak. Hallom az emberek jogos kérdését: mikor mutatjuk már meg, hogy az állam valóban állam?”

Az elnök hangsúlyozta, hogy azt a filmet, amely szerint ők tanulhatnak, önök pedig nem, senki sem fogja végignézni. „Sem ők, sem azok a tanárok, akik támogatják őket” – jelentette ki a legfőbb szerbiai mozigépész.

A helyzetet súlyosabb történelmi kontextusba helyezve Vučić arra figyelmeztetett, hogy ha az óvodákat, iskolákat és egyetemeket „politikai komisszárius központokká” alakítják át, akkor érdemes elgondolkodni azon, milyen jövőt is akar az ország – ami arra utal, hogy a szerb elnök az oktatási rendszer teljes átalakítására készül – mondjuk, magyar mintára.

Egy nem létező választás

Vučić kijelentette, hogy már december 11-én felismerte, mi is történik valójában: „Ez nem volt más, mint egy klasszikus színpadi előkészítése egy színes forradalomnak.” Úgy véli, a követeléseket, amelyekkel az elégedetlenségi hullám indult, csak álcának szánták.

„Amikor teljesítettük őket, hirtelen előkerültek a valódi politikai célok. Ha már az elején őszinték lettek volna, legalább kevesebbet hazudnak. Így viszont világosan látszik: nem voltak elvek, csak a fotelek iránti vágy.”

A szerb elnök valószínűleg azon töpreng, hogy mivel is zárja a színes forradalomról szóló könyvét, amelyet soha nem fog megírni (legfeljebb csak megíratja)

A szerb elnök kitért arra is, hogy nem tartja véletlennek, mennyire szervezetten zajlott minden.

„Ez egy rendkívül jól koordinált államcsínykísérlet volt. Részt vettek benne iskolák, egyetemek, kórházak, energialétesítmények – a rendőrségről nem is beszélve. És bár a részletek még nem kerültek napvilágra, hamarosan látni fogjuk, kik álltak a háttérben, milyen pénzek mozogtak, milyen külföldi támogatással próbálták meg destabilizálni az országot.”

Vučić világossá tette: bár a nyomás óriási volt, az állam „mindent kibírt”. És az úgynevezett „színes forradalom” mögött ugyan komoly erők álltak, külföldi tanácsadók, források, stratégiák – Szerbia állva maradt. „És nem is titkolják már, kik támogatták ezt kívülről. Nagyon komoly kihívással néztünk szembe.”

Amikor arról kérdezték, hogy az egyetemeket zárlat alatt tartó egyetemisták közölték: milyen feltételeket szabtak arra, hogy kik lehetnek a jelöltek a választási listáikon, Vučić azt mondta, hogy ezt nem látta, de azt látta, hogy „valami szomorú gyülekezés volt Belgrádban”.

„Erről nem is hallottam, csak azt láttam, hogy megint volt egy szomorú tüntetés Belgrádban. Én eközben az ország jövőjén dolgozom. Programokat készítünk, terveket a nyárra. Nincs időm arra, hogy azon tűnődjek, ki milyen listát állít össze egy nem is létező választásra” – mondta a szerb elnök, ami félreérthetetlen utalás arra, hogy nem akarja kiírni a választásokat.