30 éves a Daytoni megállapodás, a helyzet változatlan

Anderj Plenković horvát miniszterelnök a NATO Parlamenti Közgyűlésének május 26-án zárult tavaszi ülésszakán vett részt. Az eseményt az Egyesült Államokban, az ohiói Daytonban, tartották meg, ugyanott ahol 30 évvel ezelőtt aláírták azt a megállapodást, amely véget vetett a bosznia-hercegovinai háborúnak.

Kis történelemóra

A bosznia-hercegovinai béke általános keretmegállapodása vagy a daytoni megállapodás a daytoni Wright-Patterson légitámaszponton köttetett az 1992–1995-ös háború után. Ez egyben tartalmazta Bosznia-Hercegovina alkotmányát, amelyet a daytoni megállapodás részes felei fogadtak el.

A megállapodás azután jött létre, hogy a horvát fegyveres erők – miután 1995. augusztus elején a Horvát Köztársaság korábban megszállt területén a Vihar hadműveletben megtörték a szerb katonai erők többségét – a Maestral hadművelet során 1995. szeptember 8-a és 17-e között Banja Luka közelében jártak, és katonailag megkérdőjelezték a Szerb Köztársaság fennmaradását.

Balról jobbról haladva Slobodan Milošević, Alija Izetbegović és Franjo Tuđman a Daytoni Békemegállapodás előzetes aláírásán a daytoni Wright-Patterson légitámaszponton 1995. november 21-én

Már 1995. szeptember 10-én az amerikai diplomácia bemutatta a megállapodás első tervezetét Oroszországnak és más nemzetközi partnereknek, valamint a harcoló feleknek, az Európai Unió tagállamainak, és Oroszországnak, a velük folytatott intenzív diplomáciai kapcsolatok után pedig 1995. november 1-jén békekonferencia kezdődött Daytonban: a tárgyalások három hétig, egészen 1995. november 21-ig tartottak.

Amolyan diplomáciai vesztegzár volt a daytoni „Balkán-csúcs”, az érintettek ugyanis addig nem mehettek haza, amíg nincs megállapodás.

Ezúttal tartózkodunk mindenféle egyéb megjegyzéstől, kommentártól, csak annyit fűzünk hozzá, hogy Bosznia-Hercegovinában az elmúlt 30 év alatt szinte semmi sem változott.

A napkeleti bölcs

„A Nyugat-Balkán kulcsfontosságú a tartós európai béke és a NATO ereje szempontjából” – mondta Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök vasárnap, a daytoni megállapodás 30. évfordulója alkalmából, hozzátéve, hogy Horvátország támogatja Bosznia-Hercegovina euroatlanti törekvéseit.

„A Nyugat-Balkán nem periférikus kérdés. Ez döntő fontosságú Európa hosszú távú békéje és transzatlanti szövetségünk ereje szempontjából” – mondta Plenković a „Megújult figyelem a békére és jólétre a Balkánon” elnevezésű fogadáson.

Plenković annak a véleményének adott hangot, hogy attól függetlenül, hogy azóta már eltelt 30 év, a brutális háború, az emberi szenvedés és a pusztítás emléke, különösen Bosznia-Hercegovinában, még mindig él.

Elmondta, hogy Horvátország, a megállapodás egyik aláírója, „büszke arra a konstruktív és döntő szerepre”, amelyet a háború befejezésében játszott.

Kapcsolódó cikk

Christian Schmidt és a boszniai jogi vákuum

„És Bosznia-Hercegovina mellett állt a legsötétebb pillanataiban, menedéket nyújtott a menekülteknek, nyitva tartotta a humanitárius folyosókat, és végül döntő katonai műveleteket hajtott végre, amelyek előkészítették a békéhez vezető utat” – mondta Plenković.

Hozzátette, hogy ez a szolidaritás ma is folytatódik, és Horvátország továbbra is Bosznia-Hercegovina egyik legmegbízhatóbb partnere, támogatja euroatlanti törekvéseit, és támogatja a reformokat, a párbeszédet és az egyenlő jogokat minden népe számára.

Hangsúlyozta, hogy a horvátok jogai soha nem függhetnek csak a „demográfiai adatoktól”, mert Bosznia-Hercegovina a hazájuk, amelyet „megvédtek, építettek és hozzájárultak a jövőjéhez”.

„Horvátországnak viszont erkölcsi kötelessége és stratégiai érdeke annak biztosítása, hogy a bosznia-hercegovinai horvátok egyenlő jogokat élvezzenek, nem pedig különleges kiváltságokat” – jegyezte meg Plenković.

Hozzátette, hogy Horvátország továbbra is támogatja az inkluzív párbeszédet és a kompromisszumot Bosznia-Hercegovinán belül, hogy teljes mértékben kiaknázhassa „stabil, demokratikus és virágzó államként” rejlő lehetőségeit.

„És mint az 1990-es években, ugyanezt a támogatást fogjuk nyújtani más délkelet-európai országoknak a stabilitás, a jólét és a transzatlanti közösségbe való integráció felé vezető úton” – tette még hozzá a horvát kormányfő.

Bosznia-Hercegovina Szerbiával és Koszovóval együtt az egyetlen ország a Nyugat-Balkánon, amely nem tagja a NATO-nak.

Míg a főnök Daytonban villog, a horvát EP-képviselők Brüsszelben védik a hazát

Bár férfiasan bevallom, hogy az Európai Parlamentet és parlamentereket nemigen csípem (a szerző erőteljesebben fogalmazott, de ettől most eltekintünk, szerk.) , úgy tetszik, hogy létezik különbség az EP-képviselő és EP-képviselő között.

Például a horvát EP képviselők üde színfoltot képeznek. Attól függetlenül, hogy a politikai spektrum melyik részén helyezkednek el, mindenkor a horvát nemzeti érdekeket helyezik előtérbe.

Így volt ez az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának ülésén is, amikor ennek Gazdasági és Monetáris Bizottsága kérte, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alapokból finanszírozott, érett szakaszban lévő projektek végrehajtását másfél évvel hosszabbítsák meg.

Ez a horvátok számára különösen fontos mert sok nyitott projektjük van, és az „időtúllépés” megszavazása lehetővé tenné ezek befejezését a 2027-ben hatályba lépő, teljesen új alapokra épülő új hétéves költségvetés elfogadásáig, tekintettel arra, hogy az összes korábbitól teljesen eltérő költségvetési felosztás lesz, amely nagyrészt az uniós tagállamok védelmének finanszírozására összpontosít.

Konkrétan, a legutóbbi kormányzati jelentés szerint Horvátországban összesen 157 beruházást hajtanak végre a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekből finanszírozott 78 reform keretében. 2024. október végéig a támogatások és hitelek 47 százalékát költötték el – így a projektek közel fele még nem fejeződött be.

Ugyanakkor a horvát EP képviselők ugyancsak politikai hovatartozásuktól függetlenül támogatták az EPP alelnöke, tárgyalója és a költségvetés általános előadója, a román Siegfried Muresan által hangoztatott véleményt, hogy a kohéziós és mezőgazdasági alapok maradékának átiránytása a védelmi alapokba rossz ötlet.

Még Karlo Ressler a kormánypárt képviselője, aki a Weber-féle igazhitűek sorait erősíti, annak a véleményének adott hangot, hogy bár világos, hogy az európai költségvetés szerkezete teljesen megváltozik a védelem megerősítése irányába, nem szabad elfogadnunk azt a nézetet, hogy a kohéziós alap jótékonysági tétel, hanem meg kell őriznünk azt a stratégiai álláspontot, hogy ez a konvergenciagépezet az Unió alapja.

Ressler szerint ez különösen fontos Horvátország számára, amely továbbra is az uniós költségvetés nettó kedvezményezettje.